Életbe lehet hívni valakit?
Nem, nem szellemidézésről van szó, bár... Szóval rá is térek. Adott egy illető, aki korábbi életeiben többször, vagy akár csak egyszer szoros kapcsolatban állt valakivel, és a mostani életében szinte tapintani tudja a hiányát, érzi, bár nem tudja, hogy elszakították, elszakadt valamiképpen tőle. Mikor mélypontra kerül a magánéletében, ezt a számára beazonosíthatatlan hiányt is sokkal-sokkal mélyebben éli meg. Most egy olyan illetőről beszélek, aki nem csak, hogy érzelmes és érzékeny, hanem hihetetlenül erős kisugárzása van, minden szempontból, spirituális szempontból is (bár nem biztos, hogy ezt tudja, mármint, hogy spirituálisan is). És egy mélyponton hívta azt az illetőt, lelket, valamit, Istentől, az Univerzumtól vagy sorstól, olyan erősen akarta, hogy az illető (újra) leszületett. Talán azt hitte, valahol már él és úgy kérte, hívta, de ez mindegy lényegében. Lehetséges ez?? És mikor újabb mélypontokra került, az illető érezte, de még nem volt kész a találkozásra, hisz még csak gyermek volt.
Úgy érzem... Engem konkrétan lehívott ez a valaki. 22 év után nem tudom van-e értelme még az egésznek, ha igaz is. De kísért az érzés, hogy azzal a céllal jöttem világra, hogy rátaláljak.
válasza:"Életbe lehet hívni valakit?" Ezt nem tudom,bár szerintem nem.
"kísért az érzés, hogy azzal a céllal jöttem világra, hogy rátaláljak"
Nos mindenki ezzel a céllal születik,hogy meg találja élete szerelmét.Legalább is mindenki erre vágyik.Kitartás!Majd te is rátalálsz. :)
Én hogy is mondjam... elvoltam. Mindig is olyan emberre vágytam, mint ő, de tudtam, az idő majd megteszi a dolgát. Én már úgy születtem, úgy éltem, hogy tudtam, valahol létezik, léteznie kell. Akartam hívni az igaz szerelmet, de az utolsó pillanatban valami mindig visszatartott.
Én róla beszéltem.
Mintha... vonzana, mint szeget a mágnes. Olyan, amilyennek mindig is képzeltem álmaimban, mint egy életre kelt álom. Bárki a megmondhatója, hogy képzelt barátként az ő tulajdonságait írtam le. Csak... 22 évvel idősebb nálam. Mikor születtem, olyan idős volt, mint most én. És kevésre rá valami olyasmi történt, ami lehetővé tette, hogy bárhol is vagyok, megtalálhassam őt. És... az is tette lehetővé, igen, ha akkor nem jön az a fordulat az életében...
Ha nincs több életünk, csak ez, akkor neki teremtettek. Egymásnak. Ha volt van és lesz, akkor valami összeköt minket. Érzem.
De nem tudom lehet-e ekkora "ereje", Isten meghallgatta a kérését, vagy ennek egyébként is így kellett volna lenni.
válasza: válasza:Egy röpke szóra!
Ha felnőtt/fiatal felnőtt érzi valamelyik előző életében társának mostani hiányát és "életbe hívja", a legjobb esetben ő csak 9 hónap múlva (normális körülmények közt) fog evilágra jönni, akkor is csak egy magatehetetlen csecsemőként.
Ugyan, mit kezdene vele, miután az életbe hívott felnőtt, hiszen a hívó is öregszik!
.
"Engem konkrétan lehívott ez a valaki. 22 év után nem tudom van-e értelme még az egésznek..."
Ha keresed őt, a 45+ évesek közt keresd.
válasza:Én e 22-t töltöm e hónapban, ő a 44-et hamarosan. Ez.... annyira... szívás. Talán még egy-két éve is kapaszkodott a reménybe, hogy rámtalál, de már talán egyáltalán nem - és megértem. De egyszerűen hamarabb nem álltam, nem állhattam készen. Ő se tudhatta akkor, hogy nem élek-e már valahol, s csak meg kell találjam. Megtaláltam, de rettegek találkozni vele. Félek. Félek, csak még jobban fájna nekem is, és talán neki is. Ha megérezné ki vagyok, vagy csak azt érezné, mint régen, akkor biztosan. Nekünk... ennek most és így nincs értelme.
Felrémlett most valami. Nem tudom elhiggyem-e, de egy érzés környékez, nem is igazán emlék, vagy összefüggő gondolat, de szavakba öntve talán úgy hangozhatna, hogy én nem akartam vele mégegyszer megpróbálni (mert újra és újra rossz vége lett), de olyan szép, fiatal és ártatlan volt, tiszta lelkű, magányos, meg nem értett, s olyan őszintén és mélyen vágyta a lelki társát, hogy egy igecsak megkérdőjelezhető döntést hoztam...
Őrültségnek hangzik, igaz? Már régóta kérlelt, ekkor váltott könyörgésre, én nem bírtam, megtört. Akkor tudtam mit kell tennem, most sejtelmem sincs. Egyre tagadásba menekülök, pedig tudom, hogy szembe kell nézzek vele. Ő az én végzetem. A miérteket és hogyanokat nem tudom, de jó volna rájuk választ kapni. Egy viszont biztos: minden érzékem azt súgja, vagy inkább üvölti, hogy ő fontos. Abban pedig csak majdnem vagyok biztos, hogy a miénk ősrégi ismeretség. Régebbi, mint a piramisok.
Talán nem szószerint így történt. Akkor viszont különös egybeesés, hogy akkoriban nagy szüksége lett volna rám. Valami kapcsolat van, ha ebben a formában komplikált is.
Na de már ilyenkor nem fog az agyam, talán eljött a szunya ideje. Ha valakinek van valami okos ötlete azért ossza meg, megköszönöm
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!