Másnak minden összejön, nekem semmi? Karma?

Hidd el soha nem lehet tudni, hogy mi van a "színfalak" mögött. Rengeteg olyan embert ismerek akit irigyelnék, aztán kicsit jobban megismerem, összerakom a két kezem, hogy milyen szerencsés vagyok.

Az pedig, hogy egyedül vagy, csakis a te hibád. Hidd el a kocka, elhízott stb bizony tett azért, hogy barátnője legyen. Neked is minden adott, ismerkedj munkahelyen, szorakozóhelyeken, vagy menj fel netes keresőre. Persze mindenkit ér csalódás, de ha nem próbálkozol, nem is fogsz párt találni.

Egyetlen oka van: hasonló hasonlót vonz.

Ez igaz az élet minden területére. Ha pesszimista vagy és negatív, akkor az ilyen dolgokat, helyzeteket, embereket vonzod magadhoz, ha pozitív vagy, akkor azokat.

Kudarcok mindenki életében vannak, ezek által fejlődhetünk és léphetünk előre lelkileg. Ha folyamatosan ugyanolyan vagy hasonló helyzetekben találod magad, akkor érdemes feltenned magadnak a kérdést: mire akar ez a helyzet tanítani engem? Mit kellene másképpen csinálnom? Mit teszek meg azért, hogy máshogy legyen?

A változás és a fejlődés mindig fájdalommal jár. Voltam én is a béka kloákája alatt elég rendesen, mégis összeszedtem magam, szóval nem lehetetlen. Vedd észre az apró jó dolgokat, amik történnek veled (ilyen mindenkinek van kivétel nélkül), és ha ez már megy, egy idő után azt veszed észre, hogy a sok apró pozitív összeáll nagyobbakká, majd végül szinte folytonos lesz. Amikor megoldandó helyzetbe kerülsz, akkor pozitív képeket fess magad elé, ez sokat segít. Ha problémád adódik, ne a problémára nézz, hanem a megoldásra.

A gátakat és a korlátokat mindig saját magunknak hozzuk létre. Elmélkedj azon, hogy hogy tudod ezeket oldani.

Nem Karma - tehetetlenség.

Ha mindig a Karmára hivatkozik valaki ahelyett, hogy akarna és tenne, mitől jönne össze bármi is?

Earl Hickey mit mondjon? Na az aztán a karma.

Olvass, írj történetet, ha a mélyponton vagy. Aztán már csak rajtad múlik a barátkozás.

Egy ideig én is fogtam volna a karmára...

Rossz gyerekkor (nagyon), testvérek, akik bántanak. Család, aki semmibe sem vesz. Suli, ahol bántanak. Örökletes betegség. Tanárok is bântanak a családod miatt. Rossz kapcsolatok. Mindig meg kell próbálni felállni. Eldöntöttem, hogy mindennek vége, nem akarom folytatni. Akkor ismertem meg a férjem, aki megmutatta, hogy tudok ilyen betegséggel is teljes értékű lenni. Hogy nem számítanak a magánnyal és kirekesztetséggel eltelt évek. Azóta megtanultam a betegségemmel élni. Mindenkinek más baja van. Sokan dícsérnek meg az arcom miatt, de én simán lettem volna csúnya, csak ne kelljen így élnem. Ma már elfogadtam. Van egy szerető párom és egy imádnivaló csemetém. Mindig reménykefj a jóban. Ha megteheted mondj fel, költözz máshova. Én azt tettem. Én sem vagyok idősebb, mint te, de egyik pillanatról a másikra fordult jóra minden. Kitartást ;)