Tényleg mi választjuk meg, hogy hova születünk?

mese

Nem a lélek választja meg, hogy hol, és mikor születik, hanem a karmája diktálja. A lélek a karma által sodródik, mindaddig, amíg meg nem érti a működését, és így viszonylag szabadabban dönthet.

Amikor élsz, minden cselekedeteddel, érzéseddel, és gondolatoddal új karmikus szálakat teremtesz, vagy a régieket fűzöd tovább. A karma természete, hogy visszakapod azt, amit adsz. Leegyszerűsítve. Az ember viszont sokkal több hatást gyakorol a világra, mint hogy egyetlen élet alatt mind visszatérhessen hozzá. Így a lélek újra testet ölt, mert ezek a "függőben lévő" karmikus szálak még nem tértek vissza hozzá. Mivel az ember nem képes megérteni mindezt, újra, és újra karmát alkot, és amikor egy szál visszatér hozzá, csak növeli azt, mert nem képes elfogadni, és elengedni. Így idővel a szálak sokkal erősebbek lesznek, mondhatni halmozódnak, és a nagy csapások már a születés előtt biztosra vehetők. Mindez az ember saját tudatlansága, és felelőtlensége miatt. Régen én is úgy gondoltam, a reinkarnáció lényege a fejlődés. Ebben most már kételkedek. A reinkarnáció lényege, hogy a karma törvénye működik. A fejlődés az ember szellemében megy végbe, hogy a karmáját feloldhassa, és kiszabadulhasson ebből a körforgásból. Ez minden ember individuális döntése kell hogy legyen az élete során.

Te hogy haladsz vele, Huo?

Én nem akarok "kiszabadulni" Oz. A szellemi élet nekem más miatt érdekes. Amúgy pedig kihez viszonyítva haladok hogy?

Nem csak a fizikai környezet számít, hanem a szellemi környezet is. Például Ázsia bizonyos részein a szellemi élet jóval fejlettebb mint nálunk, de amúgy nagy a szegénység. Ettől függetlenül nem hiszem hogy a nyomorba születők maguk választottak.

Az életek során tapasztalatokat gyűjtünk, és igen, így van, fejlődünk. Úgy tudom, mi választjuk meg magukat a szituációkat is, mielőtt eljövünk ide őket lejátszani. És például, ha valaki tapasztal valami rosszat, akkor abból tud tanulni, azzal fejlődik; pl lehet, hogy aki hajléktalan, az valamelyik előző életében belerúgott egyszer egy földön fekvő emberbe, és akkor most őbelé is belerúg valaki, vagy megtudhatja, hogy milyen nehéz a hajléktalanok sorsa, és így már át tudja érezni. Mondjuk a legelső hajléktalanok lehet, hogy szabadságvágyból választották maguknak azt a szerepet, vagy hogy a többiekben okozzanak, váltsanak ki együttérzést, és ezáltal ők is tudnak fejlődni; szóval így önmaga,és mások fejlődéséhez is hozzá tud járulni; másokéhoz mindenképp, de a sajátjához is; mert akinek nincs karmája, az mitől lenne már hajléktalan, az lehetne pl tanító. Egyébként meg mindenki különbözik, szóval ezt így általánosságban kimondani, hogy nem igazán látod, hogy jobbak lennének, nem kéne szerintem; lehet, hogy pont csak olyanokkal hozott eddig össze a sors, akiknek mondjuk ez az első inkarnációjuk vagy a 2., úgyhogy nem várhatod el pl egy újszülöttől, hogy egyből mindent tudjon. Folyamatosan az életek során megtapasztal, fejlődik.