Muszáj emlékezni az előző életeinkre, hogy bizonyítást nyerjen a reinkarnáció elve?

BlackSword-nek:

Na, mégiscsak leereszkedtél a szintünkre kedves mindent tudó és megtisztelsz a csavaros észjárásoddal? Először is had mondjak köszönetet érte, mert nem mindennapi ez az esemény, hogy valaki ennyire fel legyen vértezve"fegyverekkel" (gondolom itt a tudásod próbáltad fitoktatni) és mégis odabök pár szót egy senkinek. Köszönöm. Most, hogy a hasonló ironikus vicceken túl vagyunk, lássuk mit írtál.

"Ez körbenjáró érvelés, és butaság, hiszen másoknak vannak erről emlékei,"

- Ennyi erővel másoknak is vannak múltbéli(értsd: előző élet)emlékei, szóval akkor ők is hazudnak?

"De akkor felvet egy újabb problémát: akkor voltaképpen nem is létezünk???"

- Mond meg te "mindent tudó", mert én ilyet nem állítottam. Ezt te kérdezed saját magadtól.

" De a Te elméleted szerint nem véletlenül nem emlékszünk az előző életünkre, mert nincs is rá szükségünk, viszont harmadikosként én sok hasznát vettem az elsős és a másodikos anyagnak, mivel szükséges volt hozzá... mi ez ha nem ellentmondás??? "

- De, igen, ha így nézzük ellentmondás. Csak tudod a lélekfejlődés célja nem a hétköznapi dolgok elsajátításában keresendő. Kérlek, engedd meg, hogy idézzek magamtól a 12-es hozzászólásomból:

"A lelki fejlődés nem a Földi dolgok megtanulásának és elsajátításának lényege. Itt emberi kapcsolatok kezelését, türelmet, odaadást, segítőkészséget, megbecsülést, áldozatot, szeretetet, elfogadást, stb. kell elsajátítani. Másodlagos, hogy bizonyos dolgokat mindemellet muszáj megtanulnod, különben ezeket sem tudod fejleszteni. Ha nem tudsz írni olvasni, akkor hogy leszel annyira intelligens, hogy felfogj komolyabb dolgokat? Sőt, a tanuláshoz elengedethetetlen ezek ismerete. Alap hogy úgy mondjam. Egy analfabétának hiába mondod, hogy ha valami érdekel akkor olvass utánna, mert nekem sem időm, sem pedig energiám nincs erre. Mindenkinek saját magát kell fejlesztenie, nem várhatja el senki a másiktól, hogy egész életében istápolja valaki. "

Ehhez még annyit hozzáfűznék, hogy a logikát sem tanítják, mégis, a matematikai feladatok megoldása közben ez a készség tökéletesen csiszolható, fejleszthető és fejlődik is. Nem azt kell bemagolnod, hogy h 3+3 az hat, se nem az szorzást két számmal. Ezekből nem következik a logika. A logika ezek hátterében húzódik és mélyebb megértést igényel. Aki nem tud a dolgok mögé nézni és megérteni a működésük mibenvoltját, az joggal mondhatja magáról, hogy nem jó a logikai készségem. És bizony akárhány példát is old meg megoldókéletekkel, vagy bárhogy, ha nem érti mi miért és miből következik, annak egy bonyolultabb feladat átláthatatlan lesz. Hisz csak arra hagyatkozik amit megtanult: a szorzás magasabb rendű művelet mint az összeadás... stb.

Egy másik példábval élve: Van két szakember, legyen mondjuk mérnök. Az egyik úgy végezte el a vizsgát, hogy mindent bemagolt és a lexikális tudására hagyatkozott. Belőle sosem lesz igazán jó szakember, hisz ha egy bonyolultabb feladat elé állítják, melyel még nem találkozott, azt sem fogja tudni, hogy kezdjen neki. Vagy ha el is készül vele, mert az alap lépésekkel tisztában van, nem megy olyan jól mint egy tehetséges hozzáértő szakembernek. Sőt, a munka végeztéig úgy szaladgál majd mint egy mérgezett egér, hogy minden rendben van e, nem e tévedett valahol.

Ezzel szemben a másik szakember aki tehetséges, van érzéke hozzá, az úgy vizsgázik le hogy fele annyit sem kellet tanulnia a vizsgára, mégis a kisujjából rázza ki az egészet, mert jobban átlátja a dolgokat, számára sokkal logikusabb minden. Ha őt állítják egy új feladat elé, örömmel veti magát bele a munkába, mert kihívásnak érzi. És mellesleg szereti is azt amit csinál.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy vannak dolgok melyeket csak úgy tehetünk magunkévá, hogyha olyanokat tanulunk meg amik látszólag semmiségek, mégis valaminek ez lehet az alapja a későbbiekben és ezt a tudást később már nem tudjuk tovább kamatoztatni. Pl ha a szorzótáble megtanulása után nem leszel okosabb ha még 1000X újra átnézed. Egy könyv 100x kiolvasva is ugyan azt az információt fogja visszaadni. Viszont az alapműveletek megismerése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy könnyel elsajátíthasd a logikát, amit egyre bonyolultabb logikai feladatokkal tovább fejleszthetsz.

Bocs, kicsit bő lére eresztettem a mondandóm.

Én nem azt mondom, hogy mindent elfelejtesz amit előző életeidben megtanultál. A készségek azok megmaradnak. Nem a lexikális tudás marad meg, hanem bizonyos dolgokra fogékonyabb leszel, vagy épp tehetséges. Ha sokat gyakorolsz valamit, akkor nyilván az beléd rögzül. Az, hogy te megtanulsz valamit, mondjuk, hogy a szorzás magasabb rendű művelet mint az osztás, nap mint nap használod? Nem. Akkor hogy rögzülne? Viszont a matematika által a logikát minden nap használhatod, bármley élethelyzetben. Minden nap mérlegelsz: Melyik telefont érdemesebb)logikusabb) megvenni, mikor menjek szabira, az egyik vagy másik barátommal menjek e nyaralni, stb. Sorba veszed a pro és kontra dolgokat, logika alapján pedig eldöntöd melyik a jobb számodra. Semilyen lexikális tudás sem olyan(szerintem, bár lehet kivétel) amely napi használat miatt beléd ivódik. Mondjuk az egyensúly az igen, vagy bármely más tevékenység mely egymás utáni azonos mozdulatokból, vagy feladatokból állnak.

Végül pedig azok a készségek melyek beléd rögzültek is csak bizonyos szinten szolgálnak ki téged. Valójában a lélekfejlődés lényege nem az, hogy mennyire vagy tehetséges futbalista, ez csak adottság amit vagy kihasználsz vagy nem. Mint már korábban írtam inkább olyan tudásbeli fejlődés mely az intelligenciára épül, pl a türelem, emberi kpcsolatok megértése...stb.

Ezekhez elengedethetetélen az alap intelligencia ismerete. Hogyan is érthetnéd meg egy másik ember viselkedését,(mint mondjuk viselkedés kutató) ha nem tudsz logikai következtetéseket levonni. Minden cselekedet leírható logikai következtetésekkel. Mit miért teszel. Mindennek meg van az oka, nemdebár? Ha meg akarod érteni az emberi kapcsolatokat kell hozzá logika, ami ugye a matekból vezethető vissza.

Én így gondolom. A lelki fejlődés csak akkor indulhat be, ha az alapokkal az ember már tisztában van(egy átlag ember tudása eléggé sokmindenre kiterjed) akkor az élethelyzetek olyan szituációkba viszik ahol ezt a tudását kamatoztathatja. Ha megteszi, legbelül érzi mindenki, hogy: na, ezt milyen jól elintéztem, nem is volt olyan nehéz. Viszont ha makacskodik, hogy ááá én ezt nem tudom, elbukik és visszatér oda ahol az egész elkezdődött. Egy újabb hasonló szituációba, mindaddig, míg sikeresen nem teljesít. Ezután ha ismét hasonló dologba botlik, már nevetve teljesíti ismét, hisz már korábban rájött a megoldásra.

"És végül egy örükérvényű tanács: Ha bizonyítani akarsz valamit, akkor a hibátlan bizonyítást neked kell végigvinned, mert Te bizonyítasz, tehát nem azoknak kell végig cáfolni, aki nem ért veled egyet..."

Bizonyítottam. A reinkarnáció nem cáfolható azzal a kijelentéssel, hogy nem emlékszünk(vagy miért nem emlékszünk) az előző életeinkre. Azért mert annak meg van az oka. Fentebb olvashatjátok, hogy nem minden emlékre rögzül, csak amelyeket sokszor gyakoroltunk. A lelki fejlődés is ebből áll. Ha valamit szokszor gyakorolsz akkor megtanulod. Ha tudod kezelni a stresszes helyzeteket az életben, azt bármikor fogod tudni később is. És ez bizony elég jól fog jönni később.

A bizonyításból még annyit, hogy ahhoz hogy megértsd miről beszélek, meg kellene változtatnod a világszemléleted csak egy percre.

Tegyük fel hogy olyan világban élünk ahol a reinkarnáció elfogadott sőt ismert tény és ebből logikusan következik az is, hogy nem csak egyszer élünk. Szóval, ha jössz te és azt mondod van egy új elméletem miszerint csak egyszer élünk és nincs reinkarnáció én is kinevetnélek, hisz a világnézet ebben az elképzelt világban teljesen más. Csak akkor fogadhatnám el azt hogy mincs reinkarnáció, ha azt is elfogadnám, hogy csak egyszer élünk. ezek a dolgok párban járnak, nem lehet csak az egyiket értelmezni a másik nélkül.

Azzal is tisztában vagyok, hogy senkitől sem kérhetem, hogy változtassa meg a világnézatét, hogy elhiygje amit mondok igaz. Viszont azt kérhetem, hogy ha valaki mégis cáfolni szeretné azt amit írok, legyen oly szíves és lépjen át ebbe a világba, hogy értelmesen vitathassuk meg a dolgot.

Ez olyan mintha egy trailer alapján kezdenél kritizálni egy filmet, mikor a filmet még nem is láttad. Hogy mondhatsz vélemény valamiről amíg azt meg nem ismerted? Bizonyos részleteket kiragadva a történetből elég nevetséges kritika kerekedne, ugye? Remélem nem bántottam meg senkit az írásommal és szívesen válaszolok a felmerülő többi kérdésre is.

HakapesziM-nek:

Valamilyen szinten a 23. hsz is válasz a kérdésre, de én bővebben kifejteném. A lelki fejlődés hasonló az evolúció elméletéhez. A lélek egy kezdetlegesebb életformával kezdi és folyamatosan halad a fejlettebb élőlények felé ahogy elsajátítja az abban az életében elasjátható tudást.

Mikor már mindent megtanult lép tovább egy újabb lépcsőfokot.

Azon kívül nem minden lélek született már le a földre, sőt ahogy az első meg lett teremtve, ugyan úgy lehet teremteni még akár 100 milliárdot is. Mi szabna határt ennek? Egyébként honnan jött a gondolat, hogy a lelkek száma korlátozva van? A világon minden élőlény szaporodik sokasodik kivéve egyetlen dolgot: a lelket. És hogy stílusos legyek, engedd meg hogy idézzek tőled: " És itt meg is bukott - legalábbis annak a hétköznapi felfogása" - a felvázolt elméleted...

Egyébként köszönöm a kritikákat, ezzel is megerősítetek a hitemben az elmélet helyességét illetőleg.

Szép napot mindenkinek.

Üdv, Openyoureye

Bocs valóban elírtam a szorzás magas rendű mint az összeadás, ne haragudj.

Végül is hiába győzködjük egymást semmire sem megyünk vele, mindketten ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez.

Azt mondom, ne vitázzunk ezen tovább, hisz felesleges.

Mindenki higyjen amiben akar...

Kezet rá?