Muszáj emlékezni az előző életeinkre, hogy bizonyítást nyerjen a reinkarnáció elve?

A konklúzió helyes. A bizonyításhoz objektív tényekre van szükség. Az efféle emlékek nem objektívek. Tehát ha valaki emlékezne az előző életeire az sem bizonyítana semmit. (Legalábbis màsok számára nem.) Tehát a nememlékezés nem cáfolat és az emlékezés nem bizonyíték.

Az emlékezés akkor lehetne bizonyító erejű ha szinte mindenki emlékezne, méghozzá ugyan arra.

Amit írtál vonatkozik a kereszténységre is. Tegyük fel, hogy van egy multiplex személyiségű ember, akinek az egyik személyisége a leggonoszabb ember, egyfolytában átkozódik, lop, paráználkodik, stb., a másik személyisége meg a világ leghívőbb embere, aki még azért is hálát adna Istennek, ha az utcára raknák, és egy befaló kenyere sem lenne.

Tegyük fel, hogy ez az ember meghal. Hová kerül? A menybe nem kerülhet, mert az egyik személyisége tudatosan szegte meg mind a 10 parancsolatot. A pokolba sem kerülhet, mert az egyik személyisége hívő.

Bevallom nem olvastam végig, mert az elején már megdőlt a dolog... A logika azt diktálja, ha állítasz valamit, akkor NEKED KELL BIZONYÍTANI, HOGY VAN!!! Nem másoknak, h nincs...

A tudományos bizonyítás meg hát elvár olyan dolgokat, hogy objektivitás, megismételhetőség...

"Szerintem az, hogy nem emlékszünk előző életeinkre még nem cáfolja a reinkarnációt. Igazából semmit sem cáfol és semmire sem bizonyíték"

Ez így van, de nem tudom, ki állított ilyet. Akik nem hisznek a reikarnációban, általában nem az emlék hiányával érvelnek. (Már ha hit kérdésben lehet egyáltalán érvelni.)

"Ha létezne is élet, az emlékek nem a lélekben lennének, hanem a fejben."

A reinkarnáció a lélek újraszületéséről, örök vándorlásáról szól, nem arról, hogy minden életben ugyanazt a fejet/agyat kapod vissza.

Szerencsés vagyok, mert volt alkalmam léleklátóval találkozni. Kölcsönösen az volt az első benyomásunk egymásról, hogy valamikor régen mintha már találkoztunk volna, mintha ismernénk egymást már 1000 éve. Szemernyi kétség sincs bennem, számomra ez valódi bizonyosság :))

"Mi értelme lenne meghalni, ha az emlékeid megmaradnak, nem törlődnek ki és igazából ugyan az a személyiség lennél mint korábban voltál?"

Viszont akkor felmerül a kérdés, hogy a reikarnációval hogyan fejlődünk, mi marad meg a korábbi életekből?

Az amnézia az emlékezeti funkciók kisebb vagy nagyobb mértékű, átmeneti vagy tartós sérülése.

Forrás:

[link]

Viszont egyet kérdezek - belinkeltél korábban a lélekvándorlással kapcsolatos könyvet. Az egyiken az áll, hogy emlékeznek a korábbi életükre.

Ez önellentmondás. Senki sem kér ilyen bizonyítékot. Furán hangzik, de az ember, emlékszik olyan dolgokra is, amik nem történtek meg. A hipnózis alatt is előfordul ez. [link]

A lélek olyan, amit nem lehet bebizonyítani a létezését. A gravitáció létezése tény, ugyanúgy, mint a mágnességé is. Ha valaki kételkedik benne, nyugodtan tegye fel a kérdését, bárhogyan, kap rá választ. Olyan nincs, hogy még nem mérhető, stb.

Igazából az embereket megnyugvással tölti el, hogy a következő életemben, vagy a vallásban, hogy ha meghal az ember, akkor a lelke tovább él és ha jó volt, akkor a Mennyországba kerül, ha rossz, akkor a Pokolba. Hiheti azt, hogy inkább újjá születik, egy másik testben.

Van még valami, amit korábban feletettem: tegyük fel, hogy létezik a lélek. Felveti azt a kérdést, hogyan születik, vagy keletkezik? Az ember születésével kapcsolatban vannak információk, de a lélekkel kapcsolatban semmi. Egyszerűen van és kész. Hogyan? Ha a lélekvándorlás létezik, akkor még jobban érdekel, hogyan születik/keletkezik.

Materialista vagyok és igen, ha meghalok, akkor tudom, hogy kész, végem van. Eddig bírja a szervezetem, nincs túlvilág. Jó dolog azt hinni, hogy a lelkem tovább él, de mivel, maga a lelket, nem lehet bizonyítani (hol kell keresni? Hogyan kell keresni? Mivel mutatható ki?), emiatt nincs semmi sem, ami a szervezetem halála után továbbélne.