Mit mond az az öngyilkosságról a reinkarnacio tudománya?

amit nem igazán láttunk még megtörténni, csak hisszük, hogy úgy van az csak hit, nem tudomány...

De ha mégis van reinkarnáció, hát állok elébe a csótányi létnek; biztos jobb, mint az emberi... meg jobb mint az az idea hogy örökkévalóságig ragadok a pokolban...

Én voltam öngyilkos valamelyik korábbi életemben. Talán épp az előzőben - ezt nem nagyon tudom. Hogy milyen volt a következő életem, azt tehát nem látom pontosan, de nem csótányként születtem újjá, az biztos. :)

Valahogy utána megértettem, hogy nem megoldás az öngyilkosság, mert nem lehet kilépni. Nem lehet elszökni az önmagamban megoldandó probléma elől.

Buddhistaként az észrevételeim:

Lehet, hogy van aki tudományosan vizsgálja a reinkarnációt, így akár lehet a reinkarnációnak tudománya (csak, hogy a szón lovaglókat kielégítsem) :-)))

Én inkább úgy fogalmaztam volna meg a kérdést, hogy:

mit mondanak erről azok a vallások (pl. buddhizmus, hinduizmus), akik az inkarnációt elfogadják.

Direkt írtam, hogy elfogadják és nem azt, hogy "hiszik", mert ezek a vallások általában nem hitvallások (mint pl. a keresztény, zsidó vagy muzulmán vallás), hanem tapasztalat-vallások, a tanításokat tapasztalat és nem hit útján érzik magukénak.

Buddhizmusban nem Nirvána van (az a hinduknál vagy pl. a krisnásoknál van).

Buddhizmusban több állomás is van a karmától és a cselekedeteinktől függően. A cél a megszabadulás (a létforgatagból) és a megvilágosodás.

Ami egy kicsit hasonlít a menyországhoz vagy a nirvánához az a határtalan fény buddhájának (Öpame) a tiszta földje, de csak hasonlít valamelyest, nem ugyanaz, és semmiképpen sem végállomás.

És hogy a kérdésre is rátérjek:

buddhistaként azt mondhatom, csináld, de peched van, mert jön minimum egy újabb élet. A szeretteiden kívül (akiknek oka van, hogy megtapasztalják az elvesztésedet) igazából csak magadnak ártasz vele, úgyhogy nagy hülyeség.

Amit csak lehet, jobb letudni most, amíg van rá lehetőséged.

Azért írtam, hogy minimum egy újabb élet, mert

Milarepa (történelmi személy), a tibeti buddhizmus egyik nagy tanítója ugyan nem lett öngyilkos, de fiatalkorában nagyon sok gonoszságot művelt (kiirtott egy falut), mégis megvilágosodott még abban az életében.

Megszabadulás (szkt. Abhimukti):

A tudat ürességét felismerve, elérjük a létforgatagtól való megszabadulást. Megszabadulunk minden zavaró érzelemtől. Azonban ez még nem a teljes megvilágosodás állapota, mivel még nincs teljes megértésünk arról, "ahogy a dolgok vannak".

Lényeges, hogy nem minden érzelemtől, csak a zavaróaktól szabadulni meg (ezt sokan félreértelmezik)

Megvilágosult Tudat (tib. Csang Csub Szem, szkt. Bodhicsitta):

Két aspektusa van:

a relatív: azt jelenti, hogy a hat Megszabadító Cselekedeten keresztül minden lény javára válunk.

Az abszolút: a gondolatoktól és habozástól mentes spontán és erőfeszítés nélküli tevékenység. Az alanyt, tárgyat és cselekedetet egyazon teljességként tapasztalva ez az intuitív állapot automatikussá válik.

40/N

"Lehet, hogy van aki tudományosan vizsgálja a reinkarnációt, így akár lehet a reinkarnációnak tudománya (csak, hogy a szón lovaglókat kielégítsem) :-)))"

Akkor te sem érted.

Aki tudományosan vizsgálja a reinkarnációt, az azt mondja, hogy valószínűleg nincsen. Ez a reinkarnáció "tudománya".

Aki meg azt mondja, hogy van - annak köze nincs a tudományhoz.

"

"Lehet, hogy van aki tudományosan vizsgálja a reinkarnációt, így akár lehet a reinkarnációnak tudománya (csak, hogy a szón lovaglókat kielégítsem) :-)))"

Akkor te sem érted.

Aki tudományosan vizsgálja a reinkarnációt, az azt mondja, hogy valószínűleg nincsen. Ez a reinkarnáció "tudománya".

Aki meg azt mondja, hogy van - annak köze nincs a tudományhoz.

"

Én csak annyit írtam, hogy aki a reinkarnációt "tudományos alapokra helyezve" vizsgálja, az a "reinkarnáció tudományába" ásta bele magát.

Amúgy a tudósok jó esetben nem döntik el előre, hogy a vizsgált dolog igaz-e vagy hamis, elvileg lényegtelen tényező, hogy hisz-e benne vagy sem. Mert már a gondolat (hit, elvárás) is befolyásolja az eredményt.

Valóban a tudományos ismereteink még nem tartanak ott, hogy tudományosan (többször ugyanazt megismételve, igazolhatóan) bizonyítani tudják a reinkarnációt.

A sok ember tapasztalata, elbeszélése nem "tudományos", így az enyém sem.

A reinkarnációról létéről, nemlétéről még annyit, hogy több technika létezik arra, hogy visszanézz a múltba, akár ebben az életedben elfojtott emlékekbe, akár előző életekbe.

Én három módszert próbáltam ki.

Regresszió meditációban: 2-3 alkalommal próbáltam.

Vezetett regresszió:

amolyan önhipnózis féle, de kell hozzá egy személy, aki vezet, ez a legelterjedtebb módszer, többször kipróbáltam, több életembe nyertem bepillantást.

De ezzel a módszerrel derült fény arra, hogy mi is volt amikor a mostani anyám hasában voltam, illetve az első 8 évemben, amit próbáltam elfelejteni, elfojtani. Jó kis családi botrány kerekedett abból, hogy megtudtam mi is volt akkoriban. De ma már szent a béke :-)

A regresszió lényege amúgy, hogy a jelenlegi életünkben segítsen eligazodni, hogy mi miért van, van-e régebbre nyúló oka.

Szemmtől-szembe regresszió: ezzel a módszerrel kevés információ jön, és azt sem magad tapasztalod, hanem rólad tapasztalja a veled szemben ülő ember (pl. hogy néztél ki, ki voltál, mivel foglalkoztál, hány éves vagy).

Azért kevés az infó, mert "védekezik a tudat", nem adjuk ki magunkat egy idegennek könnyen.

Viszont nagyon látványos, a kétkedőket elég jól meg tudja győzni, hogy valami azért mégiscsak van. Ültem már le kételkedő elé és engedtem, hogy "belémnézzen". Nem mondtam neki, hogy mit fog látni, csak látott. Eléggé hátrahökölt az első élményétől, volt mit emésztenie, hogy nem csak materiális dolgok vannak.

Amikor megmutattam az ismerősömnek ezt a módszert, volt bennem egy kis "dafke", ma már nem hinném, hogy nekiállnék bebizonyítani egy kételkedőnek az igazamat.

Mindenki abban hisz, azt tapasztal, amit akar, a lényeg, hogy jól érezze magát a bőrében.

Persze annak, hogy nézegetem a múltbeli életeimet semmi köze a buddhizmushoz. A tanítóm szerint inkább azzal foglalkozzunk ami az orrunk előtt van és ne a múltban merengjünk, úgyhogy már jó ideje nem foglalkozom ezzel.