Féltek a haláltól, hogy mi lesz ha már nem leszünk?

Nézd meg a Mártírok horror filmet. Ott megtalálod a választ. :)

én nem félek tőle. csak attól, hogy túl korán érkezik el, és még itt nem próbáltam ki mindent.

Nem vagy egyedül ezzel, hidd el! Tanácsom pedig az, hogy tanulj meg hinni, bízni Istenben, és néha napján vedd elő a Bibliát! :)

Mindig leszünk...én is a meg nem élt élettől félek,mert mintha belém égették volna milyen egy élet végén az elpuskázott dolgokra rálátni,és tudni,hogy hamarosan újra neki kell kezdeni valaminek,amin már rég túl lehettél volna.

Ha meghalsz, meg leszel halva. Nem fogsz látni, hallani, érzékelni, mert nincs mivel. Testi energiáid felszabadulnak és kész.

Komolyak a válaszok xDD de igazuk van nagyon sokaknak. A vicc az ha meghalsz, akkor már TÉNYLEG nem fog számítani (már ha tényleg úgy van ahogy a materialista szemlélet állítja), csak az életedben aggódsz, félsz, szenvedsz, de az természetes, hogy valaki retteg a semmitől, mert ragaszkodik az ember az élethez, és az neki teljesen idegen. De ha sokat gondolkodik valaki ezeken a dolgokon, és valóban összerakja és átlátja, akkor bármit el- és be tud fogadni az agya, meg tud barátkozni vele, és akkor már nem tűnik olyan ijesztőnek. Ha megérti az életet, és az értelmét, akkor elveszti azt az ego-t ami miatt annyira fél a haláltól, fél az egója a megsemmisüléstől, meg persze az ismeretlentől. Valójában nem tartom a halált olyan egyedülálló dolognak, de azt se gondolom, amit sokan mondanak, hogy az élet része. Mert tényleg ami él, az el is pusztul(bár van valami növényféle ami évezredek vagy milliók óta létezik nemtom), de az élőlények alapból az életre vannak programozva, az csak egy dolog hogy "elromlik" később. Tehát a halál az csak egy mellékhatás. Élet halál nélkül is létrejön, de a halál csak élettel együtt. Viszont, ha belegondolsz abba, hogy ha valóban nincs is semmi utána, akkor ez így van mindenhol a világegyetemben, viszont neked megadatott az a csoda egy időre, hogy az legyél ami vagy, hogy intelligens lény legyél, és megismerd a világot, és a dolgokat benne amik csodássá teszik. Valójában nem is a halál ami kívülálló, hanem az élet ami egyedi, mert amíg előtte és utána nem létezel, az végtelen, az élet viszont csak egy kis szakasz ebben a végtelenben. Másrészt, ami nagyon érdekes, és néha mikor belegondolok nagyon furcsa, hogy csak úgy a véletlenek sorozatával létrejött ez a mindenség? És ha mi nem lennénk, nem lenne a világegyetemben tudatos elme? A világot amiben élünk, olyan természetesnek vesszük, de ha belegondolunk kívül rajta csak a nagy űr van, ami olyan idegennek tűnik, csillagok, bolygók, amik csak úgy maguktól létrejöttek megalkotva ezt a világot amiben mi élhetünk? Több mint furcsa. Az emberek többsége egyébként azért nem idegeskedik a halál miatt, mert az életre, és a most-ra koncentrál. Persze ha valaki attól retteg, hogy bármikor meghalhat, akkor más a helyzet, de az viszont mentális probléma, kivéve ha fizikai is társul mellé. Ilyenkor jönnek elő azok a kérdések, hogy minek csináljak bármit is ha egyszer vége mindennek? Mert egyszerűen nem látja a célt maga előtt az ember. Úgy nem is lehet, ha csak a nemlétre koncentrálunk. Az nem helyes, az életet élni kell. Na csak ennyit akartam leírni

Szerintem nincs reinkarnáció. Meghalsz és onnantól nem működik az agyad, nem gondolkozol, nem látsz, nem hallasz és nem érzékeled az időt.