Nagyon félek a haláltól! Ti hogyan kébzelitek el és milyen érzés lehet?

annyira nem félek a haláltól((: ugyanis nem tudom h tudod-e h mi az az indigó gyerek ( nem fél semmitől stb)

szval nem félek,nincs nagyon halálfélelmem akár hol is .vagyok. a halált meg elképzelni... Lehet fájdalmas,csendes,hírtelen halál meg stb.. Nem nagyon tudom elképzelni :S meghalsz,kiszáll a testedből a lelked.. hát nem tudom :/

*kéPzelitek. :)

Én nem félek, az élet 1000x borzalmasabb. Nyugalom, béke, csend.

Nincsen se fájdalom, se élet , se szenvedés , se halál, se bánat , se öröm, se félelem, se boldogság, se tér, se idő, se anyag, se gyűlölet, se szeretet, se érzet, se vágy, se tudás, se lélek! Csak a teljes megsemmisülés. Én ezt a filozófiát követem mely a buddhizmushoz tartozik. Filozófiát tanuljál, értsd meg az ókori görögök gondolkodását, s alakuljon ki a saját érzeted a halállal kapcsolatban, mert mindenkinek más, csak külső formában ugyanaz. A haláltól nem kell félni, lényeg hogy tiszta legyen az ember lelkiismerete. Elhagyod majd tested, de nem tudod mi következik utána, hiába hittél bármiben is , az is lehet hogy nem az lesz amire számítasz. De egy biztos, ha reszketve , félve bűntudattal éltél, akkor halálod után lelked ugyanezt fogja érezni, mert életedben nem szabadítottad meg magadat bűneidtől. Nem kell ehhez kereszténynek lenni, muszlimoknál is van megbocsájtás. De kitudja, lehet hogy nincsen Isten, de attól még a halál után van valami, de ah bűntudatod van való életben és félsz, mely lelked állapota, halálod után se lesz könnyebb ha nem alázkodsz meg, s bánod meg azokat tiszta szívből.

-Az idő nem fontos, csak az élet.

-Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.

Ne feledjétek Mohamed próféta tanításait; ím Szent földre tértem vissza atyánkhoz , az ígéret földjére. Ott ülök köztetek, s nem felednek el.

nem felek a halaltol, de ha jon akor jon, nincs mese menni kell. hogyha ugy cselekedtel, mindent ugy csinaltal, hogy nem bantal meg semmit, es nem kellett meggyonnod - ami szerintem egy nagy hulyeseg es semit sem er, mert egy pap nem tud semit sem tenni a buneiddel, es hogy elmondod masnakk azal semi sem valtozik, nem lesz jobb vagy rosszabb, neked kell megbanod azt. a legfontosabb hogy ne felj semmitol, hiszen az eletben annyi minden elol el lehet futni, de ez elol nem. el kell fogadni, hogyha nem tudod ezt megtenni akkor szerintem szornyu halalod lesz. en visszont talan meg mosolyogni is fogok es tartkarokkal varom a halal...

ez csak az en velemenyem, de gondolom megvan a tied is a halalrol

Ha nem gondolok bele, nem félek. Mármint gondolom nem arra a fajta halálfélelemre gondolsz,amit az ember veszélyes élethelyzetekben érez, hanem az elmúlásra...

Hol így, hol úgy képzelem el. Persze szeretnék hinni a halál utáni életben,mert rossz belegondolni, hogy meghalunk és soha többé nem érzünk, a végtelenig... dehát a lottó fönyereményt is szeretném hazavinni :) Szerintem nem szabad ilyeneken morfondírozni,mert ez tényleg nem rajtunk múlik. Annyi, hogy nem szabad halogatni dolgokat, gyülölködni stb,mert azzal a tudattal szörnyü lehet eltávozni, hogy még valakitöl nem kértél bocsánatot, valamit nem mondtál el.. szóval ha valamit örökre belédfojt a sors :S

jájj... ez beforgatós téma

Minden félelem gyökere a halálfélelem. Az anyagba zárt élet önfenntartó ösztöne hallatlanul erős. Az ember akkor tudja ezt az ösztönt kézben tartani, ha nagyon komolyan kitisztázza magában a halál valóságát. Vagyis, hogy nincs halál! (János 11;25) Amit mi halálnak nevezünk, az valójában egy nagy felébredés. És amint az álomból felébredve folytatni kell életünk útját, éppen így, a nagy felébredés után is ez fog történni. Majd akkor látni fogjuk, hogy nincs is abban semmi különös. Jelenleg a fantáziánk hatása alatt vagyunk, és a fantáziánkra tud hatni a Gonosz. Ezt Neki is meg kellett szenvednie.

Az, aki fél a haláltól, az fél a boldogító Isten színről színre látásától. Az ilyen ember vagy nem hisz Istenben, vagy torz istenképe van. Ezen szintén nem Isten, hanem mindenki saját maga tud változtatni. Nem nekünk kell kérnünk hitet Istentől, hanem Ő kér hitet tőlünk!

Az a halálfélelem, amely a test önfenntartás ösztönének velejárója, nem érintheti, és főleg nem csökkentheti senkiben a boldogság utáni, tehát az Isten látása utáni vágyat.

A halálfélelemnek csodás orvossága van. Az egyik, mint mondta, az, hogy nincs halál, a másik pedig, hogy a végtelen Szeretet hív minket randevúra, amikor eljön értünk a (halál), az Isten angyala. Olyan végtelen szeretet fog akkor eltölteni minket, amelynek parányi részét is alig bírjuk elviselni a test börtönében. S e kettő között van az a helyes önértékelés, mely szerint többet érünk a verebeknél! (Máté 6;26) Mérhetetlenül többet érünk a világ összes emberalatti lényénél. De még az emberi lényekhez sem mérhetjük magunkat, sőt még az angyaloknál is értékesebbnek tudhatjuk magunkat Hozzá kapcsolódva, mivel egyetlenjei vagyunk! Az egész világmindenség szegényebb lenne, ha mi nem lennénk! Ha egyszer ezt komolyan át tudjuk élni, akkor minden félelmünk úgy elpárolog, mint mikor egy lángtengerre egy pohár vizet rálocsolnak. Értsük meg: nem akárki, maga az Isten mondja nekünk: SZERETLEK! Amint egy kisgyermek félelme azonnal megszűnik, ha odabújhat anyjához, mivel kicsi esze édesanyját e téren mindenhatónak tudja, mennyivel inkább kell megszűnnie félelmünknek, ha Hozzá bújunk, hiszen tudjuk, hogy Ő tényleg mindenható a szeretet körén belül. Ezért állíthatja, hogy az övéinek minden javukra válik!