Párom elhunyt. Hogyan tudnám ezt az egészet feldolgozni, egyáltalán felfogni?

Sziasztok!

Az életem nagyon furcsa fordulatokat vett azóta. Furcsa leírni, de azóta voltam újra szerelmes. 2 évig tartott ez a kapcsolat, de azóta már annak is vége szakadt. Többek között azért, mert nem bírtam elfogadni még mindig előző párom elvesztését. Másrészt azért, mert úgy éreztem viszonzatlan kapcsolatban élek, annál rosszabb pedig nincs, amikor az ember szívét-lelkét beleteszi egy kapcsolatba (újra). Nagyon-nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, hogy az új szerelemért mindent feláldozzak. Voltak gyönyörű pillanataink, rengeteg emlékünk- de utólag visszanézve nem volt rá annyira érdemes, mint akkor gondoltam.

Ma már máshogyan gondolok szeretett párom, első szerelmem elvesztésére. A "minden okkal történik" és "minden rosszban van valami jó" kifejezések értelmet nyertek. Hiszen tényleg megtanított szeretni, megtanított arra is, hogy az élet nagyon rövid. VISZONT! Erről a rövidke időről is mi dönthetünk, hogy hogyan éljük. Lehetünk szomorúak, kesereghetünk állandóan a problémáink felett, vagy lehetünk önfeledtül boldogok is és kereshetünk megoldásokat. Halálának ez volt talán a legnagyobb tanítani valója számomra. Még mindig rettenetesen hiányzik, sosem tudnék úgy beszélni róla vagy rá gondolni, hogy közben ne könnyezzem meg. Fájdalmamat és hiányomat a sporttal vezetem le. Heti szinten több, mint 100 km-t teszek meg futva vagy kerékpározva. Csak futok, futok... ki a nagy világból. Felszabadít és kicsit eltereli a gondolataimat is. Ajánlom a sportot mindenkinek, a legtöbb lelki fájdalomra, ürességre, problémára megoldás! Megkönnyíti az éjszakai elalvást is, segít oldani a felgyülemlett stresszt! Ne feledjétek: Az élet mindig megy tovább. De Te döntöd el, hogyan folytatod...

Ragadj meg minden lehetőséget, lásd meg az élet apró örömeit és soha ne nézz vissza!

Akik szeretnek, viszonozd szeretetüket és őrizd meg őket szívedben.