A spirituális fejlődéshez szükség van kapcsolatokra, vagy nincs?
Több helyről is az az infó jön, hogy máshogy nem lehet előrehaladni, meg fejlődni stb., és hogy igenis kell társ.
Miért nem elég egy barát vagy ismerős vagy ilyesmi? Muszáj ennek partnernek lennie?
Meg aztán mi van a szerzetesekkel, akik megfogadják, hogy nem lesz partnerük? Igaz, nekik ott van a többi szerzetes, mint közösség, tehát ha partner nincs is, ugyanúgy körül vannak véve emberekkel.
De akkor meg ott vannak a remeték. Na mellettük nincs senki, és mégis képesek fejlődni. Régi időkben egy csomó szent rendekből került ki, és nem volt partnere.
Nem lehet, hogy ez csak egy felesleges feltétel, amit csak az ember szab meg adott elképzelése alapján, pedig ettől egyáltalán nem függ az egész?
Ez a szenvedés romantizálása. A szenvedéssel előre is lehet, meg vissza is lehet fejlődni. Különben minden traumatikus környezetbe született emberből megvilágosodott guru lenne. De nem így van, mert jócskán kerülnek börtönbe is. Utóbbi esetben is tanul a szenvedésből, csak rosszat. Szerintem nem érte meg nekik.
Ha meg amúgy is szenvedek mindenhogyan is, akkor meg aztán FŐLEG mindegy, hogy van-e kapcsolatom vagy sem.
Az is midnegy, ha kapcsolatban gyorsabban lehet fejlődni (bár ahogy fentebb leírtam, kétlem hogy így lenne), mert én nem sietek sehova, időm van, és ráérek.
26 Nahát ha meg elmúlik akkor meg minek?
27 Ez egy háromszög. Én a pontban hiszek. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!