Az állatoknál hogy működik a karma?

11.

Nem. Ha valaki azt mondja, hogy a lelkek vándorolnak, vagy némelyik marha szerint "köztes lét" is van (vagyis váróterem, testre várakozó, sorban álló lelkeknek), akkor miért képzeli valaki, hogy egy emberi lélek többet ér egy hangyaléleknél, akit sajnos eltaposunk.

Ezt én is sajnálom, a hangyának is egy élete volt. A buddhizmusban talán egyetlen figyelemre méltó gondolat, hogy becsüld más lények életét is! Ne taposs rá az utad keresztező féregre sem!

De ezzel ennyi, Buddha állítólag kábítószer hatása alatt találta ki a reinkarnációt is, az emberiség egyik legnagyobb átverését.

Senkinek a lelke, élete, nem ér többet másokénál, egy hangyáénál sem.

Ezek mind elszállnak a semmibe, mint amikor egy laptopot vagy telefont leteszel az úthenger elé.

Amint a hardver meghal, a szoftver (lélek) rögtön megszűnik létezni.

Az újonnan születő testeknek lesz új lelke. Semmi szükség leszerepelt lelkekre.

Egy dobása van mindenkinek.

Szóltam...

"De az ember tud növényi táprenden élni"

Úgy érted, növényi étrenden vagy növényi táplálékon?

De elismerésem az új szóért, amit megalkottál.

A karma mindennél ugyanúgy működik. Rezegsz te, a környezeted és a valóság. Hattok egymásra. A valóság mindenkit húz maga felé, mindenki természetéből törekszik a valóság felé, miközben játszik egymással. Neked is, az elméd formája és szintje alapján a mostani irányod az önfelismerés, kapcsolat megtalálás, szeretet felfedezés, rendszer alkotás. Az állatoknak is elméjük formájától és szintjétől függően de lényegében ugyanaz, mint minden második dimenziós létezőnek, felismerni az élők különbségét, hogy van komplexebb dolog annál, hogy folytonos ismétlés. Ezeknek az ellentétei is ugyanúgy gerjesztik a karmát. Nálunk egy ideges gondolat és érzés, náluk ha akkor is ugyanúgy támadnak egy vadra, mint múltkor hiába érzi magában, hogy van egy ötlete, amit jobban csinálhatna. Mi is hiába érezzük, hogy "nem kéne idegesnek legyek emiatt", még is kalimpálunk.

Amikor a természetünkkel ellentétesen, attól túl távol rezgünk, leckét adunk magunknak, hisz megéljük, hogy az milyen, és a természetes taszítása annak nő, míg mikor megélünk egy valóságosabbat, mélyebben átérezzük majd, hogy az jobban vágyott számunkra. Egy állatnál is ez megy. Ha egy ember megöl egy élőt, akkor meg kell tanulnia, mit tett, hisz azt megtette. A felelősséget vállalnia kell, megtanulnia, hogy ártott, hogy lássa ezt az oldalát, és lássa, hogy nem ő az, és ő nem akar ártani sem tudatosan, sem máshogy. Amikor egy állat megöl egy élőt, ő is tanul belőle, de ez más kicsit. Ha egy pók öl meg egy legyet, akkor azt gyakorolja belőle, hogy ő, mint magától mozgó, aminek ébernek kell lennie, az és jó neki, vadászik és jó. Ha egy farkas, egy nyulat, akkor az vadászás. Ez is karma. A karma az, ami visszaveri az energiáit, hogy fejlődjön. A fejlődés pedig belső fejlődést jelent, nagyobbá lesz az elméje, ahogy túlgyakorol dolgokat, például ha 10 éven át vadászik.

A karma nem is létezik. Azért működik mindenhol tökéletesen. A karma az csak valami, amit elneveztünk, de az nincs is. A karma csak az a hatás, amikor egy elme létezik és bele rezgi önmagát az életbe, a létezésbe, hatva a környezetére, és az visszareagál rá. Nincs olyan, hogy a karma, ami ezt meg azt csinálja. Meg hogy működik itt meg ott. Egyszerű közép iskolás fizikára gondoljatok.

Mindenhol ugyanúgy működik, te vagy csak ami változik a képletben.

Ezoterikus szempontból nem lehet fejlődni sehová.

Miután az egy zsákutca, áltudomány.

Ez egy paradoxon.