"Addig ismétled, amíg meg nem tanulod." Ami nem megy, miért kell erőltetni?

Sokszor mond jókat.

Harcos Csirke!!! te minek vallanád magad, vallásos, szkeptikus vagy ezoterikus?

Mert mintha skizofréniában szenvednél!

Vagy csak "enyhén" polgárpukkasztó vagy?

Az nem lenne valóságos. Nem lenne ésszerű, jó érzésű. Nem akarsz megállni, azért is vagy itt. Meg ez nem ilyen. Folyamatosan fejlődsz. Már harmadik dimenziós elme vagy, minden élet egy hatalmas újabb adag. Nincs fejlődésmentesség. Meg hogy nézne ki, hogy ott vagy a végtelenben végtelen számú tökéletes abszolút isten, te meg egyedül egy harmadik dimenziós létforma vagy. Ilyen nincs. A mennyország szövetének része vagy, nincs olyan lehetőség, hogy ne érd el mennyei önvalód. Ez ellentétes lenne mindennel, ami vagy.

"Mi az, hogy meg van határozva, hogy mikor van "kész"? És ebbe a léleknek nincs semmi beleszólása? Vagy ilyenkor nincs szabad akarat?"

Azt jelenti, hogy amikor újra te vagy minden. A vége az, amikor végtelenné leszel. Amikor már mindent tökéletesen uralsz és minden a teljes részed.

A léleknek van csak beleszólása. Csak lélek létezik. Csak mi létezünk. Szóval te akarod ezt. A te szabad akaratod, hogy mikor spirit vagy akkor azt mond folytatod, hogy újra lelki önmagad lehess az út végén.

"Megelégszik azzal ami van, azt mondja, itt megállok, nem gyötröm magam tovább feleslegesen, illetve nem hagyom hogy mások gyötörjenek feleslegesen, és befejezem, többet nem inkarnálódok.

Ez miért nem számít "kész"-nek?"

Egy spirit nem tud így tekinteni. A gyötrődés a játék része, te teremted, valójában nem létezik. Mint spirit átjár az igazság, és mindent tudsz. Onnan pedig azt mondod folytatod.

De nem is tudnál mást, mert érzed, hogy nem vagy kész. Azért nem vagy kész, mert nem vagy minden, nem tudsz mindent, nem vagy mindennek végtelen nagyságú és mélységű bölcsességébe, nem vagy kész arra, hogy a mennyország része lehess. Mint lélek mindig ott vagyunk és mint spirit végig járjuk a játékot. Hogy mondhatnád te mint játékos, hogy kész vagy, amikor még nem vagy az, ami te mint igaz való vagy? Mintha egy 3 éves azt mondaná, hogy na akkor neki ennyi volt. De hát nem, mert a természetéből eredően még van hova, ami a teljességet jelenti, ami még nincs.

Amikor még inkarnálódni kell, még el sem kezdődött igazán. Mintha tényleg egy 3 éves mondaná, hogy neki nem való a szerelem, közben még el sem kezdte az életet, sőt azt se tudja mi az. Amíg 3. dimenzióban létezel, addig ne arrogánsozd el a sztorit. Azért vagy itt, hogy észre vedd a létezés mibenlétét, amíg azt se tudod mi van és mi nincs, nem hogy azt tudnád, hogyan, addig ne akarj olyan döntéseket hozni, amik a hogyan ismerete utána vállnak lehetőséggé.

6#, Legfelsőbb szinten, a létezésen túl.., vagyunk mi mind. Viszont ez a játék.., most a létezésben vagyunk, és azért jöttünk ide, azért választottunk, hogy a játék részei legyünk, hogy természetünkből, és azt kiélve, eljussunk onnan, hogy nincs bennünk tudás és bölcsesség, oda, hogy újra az időt és teret uraló végtelen tökéletes létezők legyünk, ami igaz, eredeti szentségünk.

Itt nincs értelme megállni középen. Nincs is olyan, hogy megállás, mert a tapasztalás egyet jelent a fejlődéssel is, míg felül nincs semmi csak mi és a végtelen szeretet amit egymás felé érzünk.

"És mi van, ha nem inkarnálódok tóbbet és akkor elfogadom azt, hogy nem térek vissza az Istenbe?"

Ilyen nincs. Mit csinálnál akkor? Hagynád, hogy a vágy, hogy nagyobb legyél, jobb legyél, még és még inkább önmagad legyél, hogy tapasztalj és tapasztaljanak, hogy szeress, és még jobban szeress, egyszerűen csak legyenek benned, és te akkor se mész tovább fejlődni? Ez mi? Valamit nem értesz. Valami ellentmondást nem látsz. Tanulmányozd a természetet ezen a bolygón, akár a sajátodat. Nincs olyan, hogy nem kelsz fel reggel.., egyszerűen fel akarsz kelni.., annak van ott az ideje.., az a következő lépés, szakasz. Ha pl most nem tanultad még meg az irígységet, akkor mint spirit, leírhatatlanul fogsz arra vágyni, hogy megtanuld és felül emelkedj rajta.

10# Te alkottad őket. Minden törvényt mi alkottunk, illetve megalkotódott. Nem létezik törvény, csak 1, ami isten maga. Ez sem törvény, csak a "nem lehet máshogy"-ság. Ahogy a természet is örvénylik és a bolygók is keringnek, úgy az egyetlen igazság is csak úgy lehet, ahogy van. Végtelen bölcsesség és harmónia alkotta. A te természeted is ez a tökéletesség, szóval te alkotod őket.

Ez az egész karma bla-bla meg fejlődés mese még mindig csak elmélet. Semmi ilyesmiben nem lehetünk biztosak, így kár beleélni magunkat vagy épp dühöngeni, keseregni miatta.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a különféle vallások, elméletek, ideológiák is legtöbbször a tömegek manipulációja céljából jöttek létre.

Mindenkinek egyénileg kell keresnie a fejlődést önmagában.Nem valami külső, homályos elméletben bízva.

Én nem gondolnám, hogy a végén mindenkinek ugyan olyan szinten kellene megállnia, mivel ahány ember, annyi féle, mindenki máshogy, másban jó.

Az tűnik valószínűnek, hogy a földi létben nagyon lekorlátozott a tudásunk,

tapasztalásaink. Nem az evilági létünkben fogjuk megtudni erről sem az igazat.

Az idézet, hogy "addig ismétled, amíg meg nem tanulod", azt sugallja, hogy a tapasztalatok és az ismétlődő helyzetek segíthetnek az embernek tanulni és fejlődni. Azt is jelzi, hogy az élet során gyakran szembesülünk hasonló helyzetekkel vagy kihívásokkal, amelyekből tanulhatunk, és amelyek segíthetnek fejlődni.

Az, hogy miért ismétlődnek bizonyos helyzetek, és miért kell egyes dolgokat erőltetni, számos tényezőtől függ, és egyéni helyzettől függően változhat. Néhány ok, amiért dolgokat ismételhetünk vagy erőltethetjük:

Tanulási folyamat: Az ismétlés és az erőfeszítés néha szükséges ahhoz, hogy megszerezzünk új készségeket vagy megértsünk bizonyos fogalmakat. A tanulás folyamata nem mindig azonnali, és néha több időt és gyakorlást igényel.

Személyes fejlődés: Néha olyan kihívásokkal szembesülünk, amelyeknek az a célja, hogy személyesen fejlődjünk és megerősödjünk. Az ilyen helyzetek segíthetnek fejleszteni az állhatatosságot, a türelmet és más értékes tulajdonságokat.

Körülmények változása: Néha az élet körülményei változnak, és újra kell értékelni vagy meg kell tanulni bizonyos dolgokat a változásokhoz való alkalmazkodáshoz.

Nincs általános felső határ arra, hogy meddig ismételhetjük vagy erőltethetjük valamit, mivel ez számos tényezőtől függ, például az egyéni céloktól, képességektől és motivációtól. Vannak olyan helyzetek, amikor talán érdemes elgondolkodni azon, hogy miért nem haladunk tovább, vagy hogy van-e más megközelítés, amely hatékonyabb lehet.

A lélek és a személyes fejlődés összetett kérdések, és az egyénnek saját belső útját kell megtalálnia. Néha fontos lehet elengedni dolgokat, amiket már nem lehet megváltoztatni vagy javítani, és megtanulni elfogadni azokat. Más esetekben azonban az ismétlés és az erőfeszítés a személyes fejlődéshez és a célok eléréséhez vezethet. Minden helyzet egyedi, és a saját élettapasztalatok és bölcsesség alapján kell döntéseket hoznunk.