Miert akarja rám erőltetni mindenki a párkapcsolatot?

Néhányan folyton kérdezik, hogy van-e már valaki vagy egyedül vagyok -e még. Vagy a szomszéd, akivel jóban vagyok, látja, hogy ég a lámpa nálam és kérdezte nem egyszer ,hogy van-e nálam valaki. Azért égett, mert úgy felejtettem 20 percre ,míg kutyát sétáltattam vagy épp a kutyáknak égett a is villany. Ma más is megtudta, hogy lakást szeretnék venni. Kérdezte, hogy a barátommal -e. Mondtam, hogy ő már nincs. Beszéltünk róla,hogy hol van a lakás. Beszólt, hogy ott nem fogok találni senkit sem. Mondtam, hogy nem az a cél. Attól, hogy egyedül vagyok, még nem szeretném albérletben leélni az életemet. Aki eladja a lakást, ismerem és ő is ott lakik közel. Ő is mondta,hogy keres majd nekem valakit. Miért nem értik meg,hogy nem kell? Volt hosszú távú kapcsolatom, ahol alkoholproblémák voltak. Örültem, hogy vége. Jött mégegy, kiderült, hogy titokban iszik, dugdosta a piát, amitől valószínűleg jöttek a betegségei, amire gyógyszert szedett és rá is ivott. Ezek után hogy legyen kedvem bárkihez is? Munkám mellett is nehéz lenne párt találni, mert így is fárasztó a sok műszak, hétvégét is beleértve. De muszáj így dolgoznom, mivel így tudtam albérletben élni, majd félre tenni önerőt és majd a hitelt is fizetni. Nem az otthon ülő és tévé vagy filmnéző vagyok, hanem edzek, kirándulok, ha ráérek és ebben a korban már amúgy is nehéz találni valakit, nemhogy olyat, aki aktív életet él és nem a munka fogalja le meg a szabadidőbeni fekvés. Lassan 40 leszek, beletörődtem, hogy egyedül maradok. Miért nehéz ezt eldogadni?