"Addig ismétled, amíg meg nem tanulod." Ami nem megy, miért kell erőltetni?

Kész az, amikor felismeri a valódi lényegét. Jobban mondva az azonosságát az istennel. Amíg ezt nem éri el, mindenképpen testet kell öltenie, mert addig a különállóság illúziójában él. Nem dönthet úgy, hogy ő most visszatér a forrásába, mivel nem tapasztalja a forrását. Te sem mehetsz a Holdra, hiába tudod, hogy ott van, és hogy van rá mód, hogy oda juss. Amikor az egyén eléri azt az állapotot, hogy mint élőlény, felismeri a valóságot, csak akkor tud visszatérni az istenségbe. A lélek, amíg két élet között van, nem rendelkezik olyan képességgel, amivel elérhetné ezt a megtapasztalást. Ehhez az észlelés, tapasztalás képessége kell, ez pedig a halandó test, és elme képessége.

A szabad akaratról szólva pedig, az akaratod szabad, szabadon dönthetsz, amíg a szándékod a világ törvényein belül marad. A döntésed következményét viszont viselned kell, az alól akkor sem mentesülsz, ha amúgy szeretnél.

Ez a világ törvényein kívül esik. Az, hogy a lélek, és az isten különbözik, egy látszat, és ebben a látszatban elmerülni jelenti azt, hogy élni. Ha felismered a valóságot, ami a látszat felett áll, akkor mentesülsz a látszat törvényei alól.

Nem tudod megtenni, hogy nem térsz vissza az istenségbe, mert a valóság az, hogy sosem szakadtál el, csak a különbözőség tévképzetét tapasztalod. Ezért nem dönthetsz úgy, hogy különálló maradsz.