Az miféle Istenre vallana aki életeken át büntett elöző életünk hibáiért?

#30

Ide írod, hogy "LOL", agymosott majom. 😂

Én úgy gondolom nem helyes, ha istent egy ember szintjére állítjuk. Az se ha úgy gondolunk rá mint isten. Az istenek halhatatlanok és korlátlan erejük van, bármit megtehetnek.

Azért mert mi magyarul istennek hívjuk, attól ez még távol áll az eredeti jelentésétől is, és attól is ahogy nekünk el lehetne képzelni "őt". Ne képzeljünk tévesen magunk elé egy istent, aki figyeli mi történik a világban, és ítéletet mond mindenki felett. Képzeljünk el egy lelket. Energiát, vibrálást, tehát egy létezést, ami nem stagnál, örökkévaló és jelen van mindenhol.

A világ meg lett teremtve, az ő lénye által, és mindenhol jelen van. Istenben élünk és mozgunk.

Szerintem egyszer élünk. Viszont nem jelentem azt ki, hogy biztosan igazam van, lehet az is, hogy többször jövünk. Bűnösökként születünk meg, mert nincs olyan ember, akibe ne lenne belekódolva, éppen azért mert az elődeitől kapja a halandó testét. A lélek az, ami tiszta. Ne keverjünk össze egy olyan életminőséget, amit a fizikai test befolyásol egy olyannal, amit a lélek. Ha torzan születsz, nem a lelked miatt van, vagy ezért mert visszaéltél a szépségeddel. Szerintem a lélek tapasztalni akar, és ha te egy nagyon szép lélek vagy, meg akarod tapasztalni milyen a másik véglet. Ehhez nem kell röbb élet, mert mi van, ha nem akar megtapasztalni mindent a lélek? Mert megtapasztalja más lélek által? Azért vagyunk tudagos, lelki lények hogy megtanuljunknilyen szinten is kapcsolódni egymásra. Így tudunk tapasztalni. Egymást segíteni ebben.

Ezért gondolom, hogy a lélek útja a halálunkkal ebben az életben nem ér véget. A lélek itt marad, és elkezdődik a másik fázis. A lélek nem tapasztal ebben a világban, hanem itt létezik, úgymond stagnál. Ilyenkor visszajelzést, hatásokat kap annak függvényében, milyen életet élt.(hogyan emlékeznek rá mások, imádkoznak-e érte, miket mondanak róla) ez alapján, és az alapján amit megtapasztalt majd megérik arra, hogy megítéltessen. Isten megbocsát, de érdemesnek is kell lenni arram hogy megbocsásson. Különben mi értelme az egésznek? Nem kellene fejlődni, átértékelni egy döntést, életet.

Szóval igen. Úgy gondolom a lelkek ebben az egy életben, egymást is formálják, tanítják. És nem mondom, hogy nekem van igazam. Lehet hogy én is épp a 3. Életemet élem, és még dolgom van itt. Ezért szép ez a topik 🤭