Létezhet életeken át tartó szerelem?

Nem, nem egy helyre születtünk újra. Akkor, kb. hét évszázaddal ezelőtt Franciaország és Anglia környékén éltünk (ő angol volt, én francia származású), most pedig én ugye itt, ő külföldi... és két évtized van köztünk. Véletlenül akadtam rá, de valahogy azt érzem, ez sorsszerű. Persze ha az ezós dolgot lehámozzuk róla, elég szánalmas sztori... És mondtam, emiatt nem rondítanék bele a kapcsolatába, és őszintén, nem is tudnék, ha az érzés viszonzatlan, csak hülyét csinálnék magamból. Próbálom is meggyőzni magam, hogy talán csak rokonlélek, plusz tetszik (pont az esetem), de valamiért azt érzem, ő fontos. Nem tudom miért. Volt, hogy egy hétig sem gondoltam rá, sikerült elterelnem róla a figyelmem, aztán valamiről mégis újra eszembe jutott, és megint kezdődött minden újra... Sokszor volt már, hogy fiúkért, férfiakért rajongtam, azt az érzést felismerem. Vele annyi a különbség, hogy ő fontos, ő valaki több. Ő más. Ismeretlenként közelebb érzem őt magamhoz, mint bárkit, akit jól ismerek. És nem akarom ezt, mert ennek egyszerűen nincs értelme. Nincs helye az életemben. Mégis állandóan úgy érzem, helyet követel magának. Őt észre kellett vennem, és nem szabad róla megfeledkeznem.

Visszatérő álmokból tudom ki volt ő, hogy már találkoztunk korábban. Ez engedett arra következtetni, hogy talán emiatt vannak a furcsa érzések. Hogy szeretem, holott annak az égvilágon semmi értelme. Hogy talán azért, mert szerettük egymást? Megtörténhet egyáltalán ez?