Hogyan működik a reinkarnáció?

[link]

Ketszeres gyilkos vagyok

Nézd meg a tibeti halottaskönyv c dokufilmet, abba sokat elmondanak róla.

Megszülethetsz a múltba és a jövőbe is, illetve bárhová.

Volt halálközeli betekintésem egy baleset során. Annyi történt, hogy míg a testem a földre zuhant, lepergett az életem. Életlepergésnek nevezik, mert a testem még a földre sem zuhant, és évek történéseit éltem újra teljes részletességgel, ugyanakkor egy időtlen pillanatnak is mondanám. Egy ilyen életlepergésben már nem csak egyéni szemszögben látunk rá az életünk történéseire, mint amikor az emberi testből érzékelünk, hanem az egység szemszögéből. Így nem csak a saját érzéseinket és gondolatainkat éljük újra, hanem megéljük azt is hogy másokból milyen érzéseket váltottunk ki életünk során, ezáltal rengeteg új érzés merül fel, mert ha valakivel nem jól bántunk, akkor megéljük a szenvedését, ha jól bántunk akkor az örömét, így bennünk is további érzések merülnek fel, mert ha rossz érzést váltottunk ki valakiből, akkor ott lesz a bűnbánat érzése, ha jó érzést akkor ott lesz a felemelő boldogság érzése. Mire az életfilm véget ér, nem marad semmi amihez kapcsolódhatnánk, a test halott, csak az életfilm lepergése által fennmaradt érzelmi állapot marad, mondhatni egy lelki állapot a megélt élettől függően, és az elmúlástól való félelem, így nincs más mint azonosságot megélni ezzel az érzelmi állapottal, és ez az érzelmi állapot egy neki megfelelő érzelmi közegbe fog bevonzódni/leszületni, ezt nevezik karmának és karmikus körforgásnak. Viszont ha az életfilm lepergésekor tiszta a "tudat", akkor ráébredhetünk hogy nem a tartalom vagyunk, nem vagyunk az érzelmi állapotok egyike sem, így nem egy lelkiállapottal élünk meg azonosságot, ami karmikusan bevonzódik egy leszületésbe, hanem ráébredünk hogy ami vagyunk az túl van a személyen, túl az időn és a téren, mert ami vagyunk, az maga az örök "tiszta tudat", de ez csak egy szó rá, mert szavakkal nem igazán lehet körülírni az anyagtalan létezést. Az örök időtlen figyelem vagyunk, ami teret ad minden létezőnek, aki az időben keletkezik és múlik el, más szavakkal a figyelem ami vagyunk, ürességből való látást jelent, ami tanú nélküli tanúja a tudat tartalomnak. Minden ami létezik, az ürességben jön létre, ahogy az ürességben létrejön egy forma, az bezár némi ürességet, ezzel létrehozva a teret, de a forma létrejöttével megjelenik az idő fogalma is, mert a formának van keletkezési ideje és elmúlási ideje, tér+idő=univerzum, az univerzum maga a tartalom az ürességben, az üresség pedig maga a figyelem tere, tehát ami vagyunk az maga az egyetlen figyelem, ez a figyelem ad teret minden létezőnek, minden létezőből egyetlen figyelem néz ki, az emberi testből is. Az emberi testen átnézve ez a figyelem belebonyolódik az elkülönültség képzetébe, hogy én ez a test vagyok, már születésünk pillanatában nevet adnak a szüleink, és elmondják hogy xy-nak hívnak, ekkor születtél, aztán jön a sok tapasztalás, tanulás ami által a személy képzete egyre nagyobb lesz bennünk, hogy én például ügyvéd vagyok és apa, vagy hajléktalan és magányos stb. Aztán a test véget ér és jön az életfilm, majd ezt követően vagy az érzelmi állapotba bonyolódva leszületünk és újra játékban leszünk, vagy felébredünk végső lényünkre. Bárhol találjuk is magunkat, biztosak lehetünk benne, hogy csak a figyelmünk jelenléte ami valós, minden más időleges és múlandó. Például amikor álmodunk, akkor is csak a figyelem jelenléte valós, mégis az álombéli karakterrel érezzük azonosnak magunkat, és ez az álombéli karakter abban az álomban megél egy történetet, beszélget másokkal, talán szerelmes is lesz, vagy éppen szörnyek üldözik. Míg az álom tart addig az az egyetlen valóságunk, ezért ha üldöznek akkor mentjük az életünket, mert teljesen valósnak éljük meg a helyzetet, de felébredve mit mondunk az álomra, hogy csak egy álom a sok közül, semmi nem volt valóságos az álomban, csak a figyelem ami teret adott neki, bennünk jött létre az álom és az összes álombéli karakter és az álomvilág is. Hasonlóképpen van ez a testi halálkor is, vagy a végső lényünkre ébredünk, az időtlen figyelemre, vagy azonosságba kerülünk egy érzelmi állapottal, ami járja a múlandó létezés terét. Amikor még életünkben ráébredünk az örök időtlen figyelem jelenlétére, azt nevezik megvilágosodásnak, mindig figyelemként létezni, és rálátni hogy ahogy a külvilágban jön és megy minden, úgy a külvilág által felmerült képzetek, érzések és gondolatok is jönnek mennek bennünk, miközben végig a figyelem vagyunk, nem a felmerült tartalom. Tehát jelenleg a többség azonosnak véli magát a belső tartalommal, ez a tartalom alkotja az énünket, miközben az én nem valós, csak felhalmozott tudati tartalom és ezáltal múlandó, a figyelem viszont ami ezen a tartalmon átnéz és időlegesen az elkülönültség illúzióját éli meg, örök és időtlen. Az időtlen figyelem ami vagyunk, ha nem nyilvánul meg, akkor nincs világ és nem létezik semmi, ekkor csak lét-tudomás van, de ez nem tudás, inkább lét érzet, más szóval VAGYOK. Ez az önmaga teljében létező vagyunk mi mindannyian, amikor pedig ez az önmaga teljében létező figyelem teret ad a létezésnek, akkor a pozitív teremtő erő (szeretet) kiárad, és van világ és van elkülönült létezőkön át megélés. És jelképesen mondva ezt követi az idő folyamán való bukás és felemelkedés, az egységből az elkülönültségbe bukás, és abból felemelkedés/felébredés.