Reinkarnáció, túlvilági "lét" vagy örök szellemi megsemmisülés?

Én sohasem értettem, hogy az, hogy nincsen túlvilági lét vagy reinkarnáció, az miért félelmetes gondolat.

Ha megszűnsz létezni, az olyan lesz, mint mielőtt megszülettél. Vagyis egyszerűen semmi sem lesz. És ez nem azt jelenti, hogy a feketeségben fogsz lebegni örökre, hanem azt, hogy egyszerűen semmit se fogsz érzékelni vagy gondolni.

A szellemed nem tud megsemmisülni, csak a tested. De ha belegondolsz, ehhez hasonló dolgokat már át is "éltél".

Mert ki vagy te? az érzéseid? az emlékeid? Azok amiket megtanultál? Ezek szerint, 6 hónapos korodban nem is te voltál te? És 10 év múlva megint nem te leszel te?

1 éves koromból semmire nem emlékszem. 8 évesen pedig teljesen más ember voltam mint most. Agresszív voltam, a gyengéket bántottam és kinevettem. Békákat kínoztam. Ma már teljesen más ember vagyok. Akkor megsemmisült a régi szellemem? Miért érzem mégis azt hogy az is én voltam, hiába nem emléxem már a dolgokra?

Egyáltalán: miért érzem azt hogy én létezek, és miért nem csak működik a testem, öntudatlanul, ugyanúgy ahogy az előttem szóló leírta hogy mi történne ha teljesen megsemmisülnél.

Ha álom nélkül alszol, nem érzed az idő múlását, nincsenek emlékeid, és nincsenek érzékeid. Semmi kapcsolatod nincs a testeddel. Akkor ha elalszol, meghalsz, eltűnsz a semmiben?

És másnap, ébredésnél, egy új szellem költözik be a testedbe, aki megkapva az emlékeket, azt hiszi hogy aki tegnap ebben a testben volt, az is ő? Annak mi értelme volna?

Halálunkkor a testünk hal meg, az anyag. Az anyag pedig atomokból áll. Az emberi agy nem más mint atomokból álló molekulák halmaza. Elektromosság cikázik köztük. Az érzések, az emlékek, mind csak elektromosság a molekulák között. Ha meghal a szív, ami az oxigént eljuttatja ezekhez a molekulákhoz, attól még te élni fogsz. De a sejtek elkezdenek felbomlani, az áram áramlása megszűnik. Meghal az agy is. De attól még Te meghalsz? Te, az öntudat. A szellem. Nem ami érzékel, ami gondolkozik, ami emlékezik, hiszen az csak a test. De te, a lélek, meghalhatsz azért, mert néhány molekula között felbomlik a kapcsolat?

Bár az én véleményem eléggé egyértelmű, és sok hasonló kérdésnél ki is fejtettem (a lélek halhatatlan és tökéletesedésre törekszik) de mégis az a legfontosabb, hogy nem kell ezt most megválaszolni, nem fontos ezzel foglalkoznunk. Számos feladatunk van itt ebben a testben, ezeket kell a lehető legjobban megoldani, függetlenül a továbbiaktól. Ha nem lenne túlvilág, akkor is segítenünk kell a családnak, barátoknak, a társadalomnak. Ha megmaradnak az emlékeim: jó, ha nem; nem.

Weöres S.: A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,

vagy céltalan a dolgom?

patak vagyok: kérdjem-e, hogy

habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért

és nem tudom, ki ellen.

Nem kell ismernem célomat,

mert célom ismer engem.

Ha van túlvilági lét, akkor gondolom ott boldogság van, kis angyalkák meg minden egyéb, tehát az jó nekünk. Ha a halál után az "örök szellemi megsemmisülés" jön, akkor azt meg úgysem érezzük, nem fáj, úgy tudom elképzelni, mint mikor elalszol. Tehát mondhatjuk azt hogy ez is jó nekünk. Ha reinkarnáció van, akkor annak az a lényege, hogy fejlődjünk, a lelkünk/szellemünk, egyre bölcsebb legyen. Gondolom ez is jó nekünk :D

Összességében, akármi történik, az jó lesz. Viszont most élsz, éld az életed, mert ha reinkarnáció lesz akkor minél több tapasztalatot kell összegyűjtened, a másik kettő szerint meg egy életed van, használd ki :)