Létezik örök plátói szerelem?
35 éves vagyok,és 18 éves voltam amikor megismertem egy fiút.Hatalmas plátói szerelem volt a miénk.Nekem akkor már vőlegényem volt,de ha ez a srác azt mondta volna hogy hagyjam el a vőlegényem,megtettem volna!De sajnos nem mondta ezt:-((!
Férjhez mentem,és később Ő is megnősült.Annyit tudok Róla,hogy elvált,és van két gyereke.Sajnos sok éve nem láttam.
Legutoljára álltam a zebránál,és egy teherautó megállt a pirosnál,és Ő vezette.Igazából Rá sem mertem nézni,mert egész testemben remegtem.Mikor elindult a t.autóval,a hátsó ablakból visszanézett rám,és azt hittem megszakad a szívem...!
Nincs olyan nap hogy ne gondoljak Rá!!Ha esetleg el is felejtem 1-2 hétre,szinte villámcsapásként hasít belém az emléke!Olyan mintha Ő szólna hozzám!Biztos vagyok benne,hogy a halálom napjáig szeretni fogom!!!
Szerintetek még Ő is szeret?Vagy csak ez az én álomvilágom???
Egyik szeme sír,a másik nevet.Sír,mert sajnos az élet nem csak engem "tréfált" meg ezzel a fájdalmas plátói szerelemmel.Viszont nevet,vagy inkább jó érzés,mert Ti is ebben a cipőben jártok,és nem érzem magam egyedül.
Nagyon nehéz olyan emberrel élni,akit csak tisztelek,mert a lányom apja,és sok év van mögöttünk.
De viszont félek ŐT felkeresni,mert sok negatív kérdés dúl bennem.A sok -Mi van ha.....-
Valamint a lányom miatt muszáj ebbe a házasságba maradni!Áldozatnak érzem magam,mert feladtam a boldogságomat két ember boldogságáért.De a lányom az életem!!!
Ha egyszer találkoznék VELE és megoszthatnám az érzéseimet,akkor lehetséges hogy nem fájna ennyire.A szívem olyan mint egy mázsás kő ha RÁ gondolok!!Néha fájdalmas sírás tőr ki belőlem.Csak tudnám miért nem múlik az érzés??!!!
Jó hogy legalább Veletek megoszthattam a bánatomat!Amúgy szerintetek ŐK is gondolnak ránk?Vagy csak nekünk fáj ennyire a hiányuk?
Sokszor az jut eszembe,hogy lehet hogy azért nem tudok szabadulni az érzéstől,mert Ő is épp úgy szenved,mint én.Szerintetek lehet ebben valami igazság??
Köszönöm hogy írtatok,és ha még írtok!Minden jót Nektek!
hát ez szomorú :(((
én 4 éve járok hasonló cipőben... nem tudom elfelejteni a volt barátomat pedig csak 1 hónapot jártunk. azóta voltak párkapcsolataim de mindenkiben őt keresem hiába harcolok az érzés ellen. nem tudom mikor lesz vége :(
a szívedre hallgass
inkább tedd meg és bánd meg
Azt mondod inkább lépjek,és lesz,ami lesz?(....)Bár csak tudnám hol van!!!!!!!!!!!!!Akkor lépnék!!
Köszi a választ!
Nagyon-nagyon nehéz ez. Én 1 éve szeretek valakit, és képtelen vagyok őt elfelejteni. Az érzés nem gyengül semmit. :( Olyan, mintha már legalább 20 éve ismerném, pedig csak 2 éve... Soha nem éreztem még ilyet, soha nem vágytam még senkinek az érintésére, tekintetére, csókjára, szavára ennyire, mint az Övére. El akarom felejteni, de nem tudom. Nem akarom szeretni, de szeretem. A szívem harcol az eszemmel folyamatosan, de mindig a szív győz sajnos!
Én úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen vagyok mást szeretni, mindenkiben őt keresem, de ő már foglalt sajnos. De amíg élek, remélek. Bár ez veszélyes, mert úgy érzem lassan felemészti ez a reménytelen szerelem az életemet. Ha kiderülne, hogy nem látom soha többé (sajnos ez előfordulhat), úgy érzem belehalnék...Rettenetes dolog a viszonzatlan szerelem.
Tiszta szívemből kívánom neked, hogy így-vagy úgy kikerülj ebből az élethelyzetből, és boldog légy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!