Miért kell a jelenben lenni, ha annál pocsékabb, és unalmasabb nincs?
Nem a múlt vagy a jövő érdekel, mert az is realitás volt vagy az lesz.
Hanem bármi ami nem realitás. Tökmindegy, csak itt ne kelljen lenni. Könyv vagy film...Ha nincs elkepzelem magamnak...Fizetek is érte, csak itt ne kelljen lenni.
Engem nem érdekel a realitas, mert tul unalmas, lassú, és nincs rá semmi behatásom, csak elfogadni lehet. Nem így a képzelettel...
Akkor ha én nem így működök, eleve el vagyok vágva, vesztésre állok? Miért kéne önszántamból kínozni magam, még amellé, amit muszáj a valósággal foglalkozni, amitől eleve lerohad az ember?
Miért az önkínzáson keresztül jön a "megszabadulás"?
Vegyük úgy, hogy a dudás az az ember, aki rálát a saját életére.
Így se?
Valamelyest így is ráláttam/rálátok az életemre. Ennél jobban is lehetne, de ez a sebesség teljesen megfelel csak a külvilág nem igazodik hozzá, mert egy csiga is gyorsabb.
Pokolra meg nem nagyon kell menni, mert eljön az hozzánk, ha akarjuk ha nem.
Akkor ezt választottad, csak úgy nem talál meg egy ilyen helyzet, tudat alatt mégis csak érdekel a dudáskodás.
Mit jelent az, hogy a külvilág nem igazodik hozzá?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!