Miért kell a jelenben lenni, ha annál pocsékabb, és unalmasabb nincs?

"20-as nagyon jól elmagyaráztad. Ezeket hol tanultad/olvastad/láttad? Tudsz ajánlani jó könyvet vagy hasonlót?"

Nem tanultam. Egyszerűen elém került egy mester tanítása, és az elmondása szerint kipróbáltam az önkutatást, elsőre nem jutottam semmire, másodszorra "elértem" a szamádhit és feloldódtam benne. A szamádhit nehéz szavakkal leírni, mert az anyagtalanból az anyagba születés folyamatának a megélése, rálátás a karmára és hogy miért vagyunk az elkülönültség illúziójában, az egység megélése helyett.

"Lehet tengeralattjáród, vagy ladikod, tutajod, vagy luxusjachtod, óceánjáród a cunami, az akkor is cunami. Magyarul ha már benne vagy, akkor eszedbe se jut ez, hogy akkor szemlélő vagy, de ha esetleg eszedbe jut, akkor se jutsz vele sehova, kihúzni nem fog. Vagy benne vagy a cunamiban vagy nem. De az, hogy nem te vagy a cunami, hanem csak nézed, nagyon nem javít vagy ront semmin, ha egyszer odavág a sziklához."

Ahogy a tudat tere tágul, egyre több mindenre ébred rá az emberiség. A jelenlegi állapotban a többség, az elméje tartalmával él meg azonosságot, tehát az érzelmi állapotokkal. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, hogy a tudat terében mint buborékok jönnek mennek a gondolatok és érzések, ha például azonosulunk a düh érzésével, akkor egy kis düh buborékból figyelünk kifelé, azaz mi magunk leszünk dühösek, aztán átszállunk egy másik érzelmi buborékba és már jó kedvünk van, viszont ha nagyobb a tudatoságunk tere, akkor egyszerűen rálátunk ezekre az érzelmi buborékokra/állapotokra, így nem kerülünk azonosságba velük, ezzel kezdünk megérkezni a jelenlétbe, mert egyre többet vagyunk a figyelemként ami a tudat terét pásztázza, ahelyett hogy a kis korlátozott érzelmi buborékokban lennénk. Ezzel azonban nincs vége a tudat fejlődésének, mert a tudat tere ahogy egyre tágul, egyre távolabbról látunk rá mindenre ami felmerül benne, majd eljön az a pillanat, amikor a tudat tere meghaladja a test határait, és ekkor a testet kívülről látva, ráébredünk a "végső" figyelemre, ami a test születésének és halálának is a tanúja. Szóval lényegtelen hogy a cunami mit csinál veled, mert nem a test és az elme énje vagy, az hogy miért kerültél egy adott élethelyzetbe, annak is megvan a pontos oka, minden mindennel kölcsönhatásban van és összefügg, mondhatni egységben van, és ki van téve az ok okozat egyszerű törvényének.