Mennyire szabad a szabad akarat (ha van)?
Gyerekkorunkban, sőt már az anyaméhtől kezdve, babakorban, és gyerekkorban különböző hatások érnek mindet, amik tudat alatt ott vannak, elraktározódnak, kb. beprogramoznak. Minden ami akkor ért minket "feltöltődik" a tudatalattiba.
Így mindenki rendelkezik egy ún. 'indítóprogrammal'. És később, felnőve, a minket ért hatások ezzel az indítóprogrammal lépnek valahogy kölcsönhatásba.
Pl.: Ha valakinek gyerekkorában ezerszer mondogatták, hogy "hát fiam, olyan hülye vagy mint ez az asztal", akkor később akármennyire is pedálozhat, a tudat alatt elraktározott infó ilyen vagy olyan úton meggátolja, hogy ezt észrevegye, vagy érvényre juttassa, vagy az infó ellenkezőjét bebizonyítsa.
Előfordulhat, hogy az, hogy mire vágyunk, hogy adott helyzetben, mit akarunk, adott helyzetben miért úgy döntünk, szintén ettől a programtól függ? Ha igen, akkor ezek alapján ezzel a programmal el is dől minden. Nem? Akkor a szabad akarat ettől a programtól függ. Akkor meg már annyira nem szabad. Nem?
És ha belegondolunk, akkor ezek alapján az, hogyha valaki bizonyos vágyaitól nehezen szabadul meg, vagy nehezen mond le róluk, ugyanakkor abban is gátolt, hogy a vágyott dolgot kielégítse, az szintén jöhet ebből. Mert az indítóprogram létrehozta a vágyat, azaz valaminek a hiányát, ugyanakkor ezzel azt is megakadályozza, hogy a vágyott dolgot megszerezze vki. Akkor ha a hiány létrejötte, meg az egész kimenetele (hogy nem megszerezhető) is előre eldöntött már azzal hogy gyerekkorban mit tapasztal valaki, akkor hogy lehet szabad akarat? Ez alapján olyan, mintha gyerekkorban egy program feltöltése lenne, utána meg a lefuttatása.
Törpillanat, a 14-es válaszodra:
„De épp ez a lényeg, hogy nem tud falként működni, mert a kialakult személyiségedet is csak a korábban történt külső ingerek és történések következménye miatt alakult olyanná, amilyenné. Nem tudsz egyetlen példát sem említeni olyan vágyra, érzésre, célra, vagy akaratra, amit úgy lenne a te "sajátod", hogy ne a körülmények idézték volna elő, hiszen ahogy írtam, minden dolog az előzményekből következik.” – itt szerintem ugyanarról beszéltünk csak nem vettük észre mert máshonnan közelítettük meg. Tud falként működni abban az esetben ha a kérdés leírásában leírt példából indulunk ki. A gyerek aki egész gyerekkorában azt hallgatta, hogy „Fiam, te hülye vagy”, az kamaszkorában meg felnőttkorában, ha esetleg olyan körülménnyel találkozik, ami épp ezt cáfolná meg, nem tudja/sokkal nehezebben tudja befogadni. Ha el is jut olyan helyzetbe, ahol épp okos, akár meg is mondják neki hogy okos, akár csak ennek a jelét látja, nem hiszi el, vagy csak nagyon nehezen. HA egyáltalán eljut ilyen helyzetbe.Így értettem a falat.
„Én csak azt nem értettem, miért pont arra a pontra vezeted vissza, amikor te voltál gyerek. Hiszen te magad írod, hogy a gyerekkorod nagy hatással van a személyiséged kialakulására és a felnőttkorodra. Akkor miért nem pl. a szüleid gyerekkorától indítod el a folyamatot? Ha az ő gyerekkoruk máshogy alakul, akkor a te életed is, legvalószínűbb, hogy meg sem születsz, tehát már a szüleid gyerekkora is nagyon nagy hatással volt az életedre.” Egyrészt nem csak rólam van szó a kérdésben, hanem általánosan bárkit vehetünk mit alany. Azért nem a szüleimtől indítom, mert én nem a szüleim vagyok. Az ő életük az övék, az enyém meg az ennyém. És igen vannak transzgenerációs minták, amik öröklődnek, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen ugyanazt tapasztaljuk. Van olyan, amit a szülő megtapasztal, de a gyerek nem. Van olyan amit a gyerek megtapasztal, de a szülő nem. Ha csak a szülőből indulok ki, akkor olyan dolgokat is magaménak gondolnék, amihez semmi közöm, mert én nem voltam ott, én nem tapasztaltam. Ugyanabból a tapasztalatból hozzám már valami más jutott el, az ahogy azt a valamit az adott szülő átadta.
Nem szedhetsz ki semmit a láncból, mert a te életedre a korábbi generációk élete is hatással van.
Attól, hogy én még a saját életemet élem, és nem az őseimét, és nem a második vh-t megélő nagymamámét…stb, az még nem jelenti azt, hogy hogy az őseim, a történelem, a múltam, vagy a jelen körülményeim ne lennének rám hatással.
„Tehát mindennek, ami történik, előzményei vannak, amiből logikátlanság egy-egy elemet kiragadni, és azt mondani, hogy az az egyetlen meghatározó dolog a jövőt illetően.”
Hol mondtam én, hogy azért nézek egy elemet a sokból, mert az határoz meg mindent? Az egyből a sokra való következtetést nem ok-okozati alapon tettem, vagy lineárisan, hanem párhuzamosan. Ebből csak az a lényeg, hogy ugyanaz a minta bárkire érvényes.
Pl: Ha egy embert látok rendszeresen enni, abból arra következtetek, hogy akkor valószínűleg minden ember úgy működik, hogy rendszeresen eszik, és nem arra, hogy akkor mert az az egy evett, mindenki jóllakott.
#16
„Pont, hogy az embert az érzelmek, érzések, gondolatok, szokások altatják, mert nincs tudatában ezeknek.”
Akkor ha nem vagyok tudatában, akkor érzések, gondolatok szokások vannak, és amikor tudatában vagyok, akkor is vannak (mert tudatában vagyok). Olyan mikor van, hogy nincs?
#17
Az, képzelet, de nem minden képzeletből lesz jövő. Sőt! A kettő valahogy fordítottan arányos. :D
válasza:"itt szerintem ugyanarról beszéltünk csak nem vettük észre mert máshonnan közelítettük meg. Tud falként működni abban az esetben ha a kérdés leírásában leírt példából indulunk ki."
Igen, voltaképp ugyanazt írjuk, annyi, hogy én valóban elrugaszkodtam a példától, mert nem gondolom, hogy az adott ember sorsa a gyerekkorában dől el. Szerintem már jóval korábban, a születése előtt eldőlt, ugyanis már akkor meghatározásra kerültek azok a tényezők, amik a személy gyerekkorát befolyásolni fogják.
"Azért nem a szüleimtől indítom, mert én nem a szüleim vagyok. Az ő életük az övék, az enyém meg az ennyém. És igen vannak transzgenerációs minták, amik öröklődnek, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen ugyanazt tapasztaljuk."
De én nem ezt mondom. Nem azt mondom, hogy te örökölsz mindent a szüleidtől, és nem is feltétlen csak a szülőkre gondolok, azért őket említettem példaként, mert talán ez a legközvetlenebb példa, de nem csak a szüleink határozzák meg a sorsunkat.
Lehet, hogy nem kellett volna példát írnom, mert talán zavaró volt, a magyarázás pedig nem az erősségem. A lényeg az megint csak az, hogy minden dolog, ami veled történik és ami a te személyiségedet, gondolataidat befolyásolja, már jóval a születésed előtt eldőlt. Tehát hogy ha a világon minden információ a birtokunkban lett volna a születésed előtt akár ezer évvel is, akkor pontosan meg tudtuk volna mondani, hogy te most ezt a hozzászólást fogod olvasni. Ugyanis azok a körülmények, amik ezer évvel ezelőtt voltak, ezer év alatt azt a világot hozták el, ami a jelenben zajlik. Ami most a világban zajlik, az pedig meghatározza a jövőt.
Ezért bátorkodtam elrugaszkodni a példádtól és megkérdezni, miért pont a gyerekkorodtól vizsgálod az eseményeket, miért nem az ősrobbanástól? Hiszen onnantól kezdve minden dolog a múlt által meghatározott következmény.
"Attól, hogy én még a saját életemet élem, és nem az őseimét, és nem a második vh-t megélő nagymamámét…stb, az még nem jelenti azt, hogy hogy az őseim, a történelem, a múltam, vagy a jelen körülményeim ne lennének rám hatással."
Ez igaz, de a jelen körülményeidet a múlt körülményei határozták meg. Ha a múltban valami máshogy alakul, akkor a jelen is teljesen más lenne, te is teljesen más lennél, ha egyáltalán megszületsz.
"Hol mondtam én, hogy azért nézek egy elemet a sokból, mert az határoz meg mindent?"
Így konkrétan sehol, de végig arról írtál, hogy a gyerekkor határozza meg a felnőttkort, ez pedig csak nagyon kis részben igaz, ugyanis a gyerekkort pedig az az előtti dolgok határozzák meg. Tehát a felnőttkort nem csak az egyén gyerekkora határozza meg, hanem a világegyetem teljes történelme.
válasza:A "fiam, hülye vagy" program létezése egyáltalán nem cáfolja a szabad akarat létezését. Az embernek kezdettől fogva, talán már az anyaméhben is van szabad akarata. A "fiam, hülye vagy" elhangzásakor a gyerek SZABAD AKARATBÓL teszi "programmá", kezdi el játszani a hülyét először csak a szülő előtt, majd mások előtt is, hiszen szereti a szülőt, fontos neki a kapcsolat fenntartása, és valamiért úgy ítéli meg gyerekfejjel hogy ez szükséges "a béke érdekében", úgy látszik ezt a szerepet "osztotta rám" anyám vagy apám, így kell működnöm ebben a családban, így tudják ők fontosnak tartani magukat, stb. A családból kifelé meg úgy tud "kiszivárogni" ez a viselkedésmód (miért is játszanám a hülyét amikor a szüleim nincsenek jelen), hogy a szülők kapcsolatban vannak szinte mindenkivel, akivel a gyerek is (akár csak annyira hogy látnák a jó jegyeket a bizonyítványban, vagy elmondaná nekik a haver hogy nem is hülye a gyerek) és akkor kiderülne az igazság.
Ezt a gyerek olyan sokszor csinálja, olyan sokszor "dönti" el hogy játssza a hülyét, hogy egy idő után automatikus, reflexszerűvé válik, olyannyira hogy ő is elhiszi magáról, sőt el is felejti hogy ezt ő döntötte ill. hogy ezt csak játssza.
Ezeket saját tapasztalatból mondom amúgy. Jártam pszichodrámára, ahol pont az ilyen tudatalattiba lenyomott döntéseket tudja az ember felszínre hozni, emlékezni, belátni és másképp dönteni. Egy-egy ilyen sikeres drámajáték után gyökeresen megváltozott az életem! És más csoporttársnak is hasonló élményei voltak.
Szóval annyira durván szabad akarata van az embernek, hogy képes még a szabad akaratát is elvenni magától :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!