Mennyire szabad a szabad akarat (ha van)?

Én azt nem értem, mért a gyerekkorra szűkíted le ezt a levezetést. Hiszen a világon minden, de abszolút minden csupán következmény, értelemszerűen az is, ami felnőttkorodban történik, ez a logika szerint tehát soha, senkinek sincs szabad akarata, mert az ősrobbanás óta mindent az előzmények határoznak meg.

Miért pont a gyerekkortól veszed, miért nem pl. a szüleidtől? Hisz arra, hogy a te gyerekkorod milyen, arra a szüleid gyerekkora is hatással van. Az ő életükre pedig a nagyszüleid gyerekkora, és ezt visszavezetheted egészen az ősrobbanásig.

Igazából roppant bonyolult kérdés lett itt feltéve, csak egy dolgot tudok máris biztosan mondani: tekintve, hol lett feltéve a kérdés, a vallásszabadság elvét követve (továbbá tiszteletben tartva mások vallástól való szabadságát), gyakorló buddhistaként kikérem magamnak azt a feltevést, hogy egy olyan istenkép amiben csak egy hozzászóló hisz, bármilyen szinten releváns.

Létezik-e szabad akarat? Az egyszerü válasz, persze, hogy létezik, elvégre semmilyen külsö behatás nem befolyásolja, hogy valaki ezt a kérdést megtalálja, illetve az idö múlásával többen válaszoljanak is rá.

A bonyolultabb válasz inkább úgy hangzik, hogy sok minden függ az egyén idegrendszerétöl, hormonháztartásától. Például egy szatír mentálszexuális fejlödése megáll annál a gyermekkori pontnál, amikor felfedezzük önmagunkat, így ök kimúlhatatlan kényszert, patológikus vágyat éreznek a magamutogatásra. Más szavakkal csak egy biológiai zavar akadályozhat meg bennünket abban, hogy ne pusztán ösztönösen cselekedjünk, mint egy neandervölgyi.

Vegyük azonban egy olyan tanult dolgot, mint a vasalás vagy takarítás,egyike azon dolgoknak amit sokáig egyéb hivatalos munka híján nök voltak kötelesek csinálni. A brit nemesi elit a férfiasság netovábbjának tartotta, hogy semmi olyat ne tegyenek, amire ott van a pórnép. Így aztán még a legkegyetlenebb japán hadifogságban is megmaradt a batman, a tisztiszolga, aki köteles maradt lojálisan tenni olyat, amibe nem volt beleszólása.

"Létezik-e szabad akarat? Az egyszerü válasz, persze, hogy létezik, elvégre semmilyen külsö behatás nem befolyásolja, hogy valaki ezt a kérdést megtalálja, illetve az idö múlásával többen válaszoljanak is rá."

Dehát ez tárgyilagosan téves. Már önmagában az is befolyásoló tényező, hogy megszülettem. Mint ahogy az is, hogy úgy lettem szocializálva (szülők, környezet, egyéb dolgok által) hogy szívesen beszélgessek, vagy vitatkozzak fórumokon. Ha ezek nem történtek volna meg (hozzáteszem, rajtam kívülálló okokból) akkor sosem olvasom el ezt a kérdést és sosem írok itt választ. Épp ez a lényeg, hogy amit te a saját akaratodnak hiszel, az valójában csak a környezeti dolgoknak a következménye.

A tapasztalataim alapján keveseknek adatik meg a szabad akarat.

Én a szabad akaratot akkor tapasztaltam meg, mikor szó szerint megálltam a JELEN-ben.

Tapasztaltam, hogy a “tudattalanból” megérkező érzések, gondolatok, minták, hitrendszerek irányítják az életem.

Természetesen abban a pillanatban nem kötődtem hozzájuk. Csak, mint valami film, történet, játszódott előttem.

A másik, hogy láttam az ok-okozat kapcsolatát, kapcsolatait.

Még, amikor a haver mesélt az életéről, ő nála is.

A JELEN pillanat megtapasztalásakor, EGO mentessé szelídültem.

Képtelen voltam gyűlölni, haragudni, mert folyamatosan a JELEN és az önzetlen szeretet töltött el.