Mennyire szabad a szabad akarat (ha van)?
Gyerekkorunkban, sőt már az anyaméhtől kezdve, babakorban, és gyerekkorban különböző hatások érnek mindet, amik tudat alatt ott vannak, elraktározódnak, kb. beprogramoznak. Minden ami akkor ért minket "feltöltődik" a tudatalattiba.
Így mindenki rendelkezik egy ún. 'indítóprogrammal'. És később, felnőve, a minket ért hatások ezzel az indítóprogrammal lépnek valahogy kölcsönhatásba.
Pl.: Ha valakinek gyerekkorában ezerszer mondogatták, hogy "hát fiam, olyan hülye vagy mint ez az asztal", akkor később akármennyire is pedálozhat, a tudat alatt elraktározott infó ilyen vagy olyan úton meggátolja, hogy ezt észrevegye, vagy érvényre juttassa, vagy az infó ellenkezőjét bebizonyítsa.
Előfordulhat, hogy az, hogy mire vágyunk, hogy adott helyzetben, mit akarunk, adott helyzetben miért úgy döntünk, szintén ettől a programtól függ? Ha igen, akkor ezek alapján ezzel a programmal el is dől minden. Nem? Akkor a szabad akarat ettől a programtól függ. Akkor meg már annyira nem szabad. Nem?
És ha belegondolunk, akkor ezek alapján az, hogyha valaki bizonyos vágyaitól nehezen szabadul meg, vagy nehezen mond le róluk, ugyanakkor abban is gátolt, hogy a vágyott dolgot kielégítse, az szintén jöhet ebből. Mert az indítóprogram létrehozta a vágyat, azaz valaminek a hiányát, ugyanakkor ezzel azt is megakadályozza, hogy a vágyott dolgot megszerezze vki. Akkor ha a hiány létrejötte, meg az egész kimenetele (hogy nem megszerezhető) is előre eldöntött már azzal hogy gyerekkorban mit tapasztal valaki, akkor hogy lehet szabad akarat? Ez alapján olyan, mintha gyerekkorban egy program feltöltése lenne, utána meg a lefuttatása.
Törpillanat
Azért a gyerekkorra szűkítettem le, mert a személyiség akkor még nem teljesen alakult ki. Kamaszkorban kezd el az ember azzal foglalkozni, hogy ki ő, milyen divatot stb. mintát kövessen, kik legyenek a barátai stb. Akkor a felvett szerep már tud falként működni külső behatásokra, meg élményekre nézve. De a gyerek, minél kisebb, nem igazán foglalkozik azzal, hogy ki ő, max. annyit tud, hogy a kedvenc színe a zöld, és szereti a tejbegrízt, és hasonlók. Ezért sokkal fogékonyabb a külső behatásokra, és sokkal mélyebben meghatározzák azok a heylzetek/tapasztalatok, amik érték. Legalábbis én ilyen irányban következtettem.
Plusz, amilyen kép kialakul kamaszkorban, azt is az az előtti, gyerekkorban tapasztalt dolgok befolyásolják.
Te a körülményekre fókuszálsz, az összes olyan lehetőségre, ami ennyi idő alatt érheti az embert. Én meg úgy tettem, mintha egy egyént vettem volna a sok közül, mint egy példa (aki bárki lehet), és egy ember egy életében megélteket néztem. A generációs dolgok se elhanyagolandók, de itt is egy embert szedtem ki a "láncból",kb. mint példát, amiből következtettem a lánc többi tagjára. Hogyha azt vizsgálom, hogy mennyi fajta hatás érhet minket, hát, a lehetőségek szerintem végtelenek. És mivel végtelenek nem jutnék vele semmire, semmilyen következtetésre, mert olyan "nagy csoportról" lenne szó, amit képtelenség átlátni.
Szóval az egyénből indultam ki, és következtettem. Ami lehet nem jó, de nem baj, akkor majd tévedek. :)
#9
Nah pont ezzel próbálkozok mostanában több kevesebb sikerrel. A múlt meg jövőből való visszalépés a jelenbe még oké, de az milyen amikor valaki se a jelenben nincs, meg se a jövőben, meg se a múltban, hanem valami olyan helyen, aminek azt a címet adhatnánk, hogy "Mi lenne ha.." :D
Egyébként a kérdés szempontjából, akkor ezek a beprogramozott dolgok miért tűnnének el csak azért, mert a jelenben vagyunk?
válasza:12 - "Kamaszkorban kezd el az ember azzal foglalkozni, hogy ki ő, milyen divatot stb. mintát kövessen, kik legyenek a barátai stb. Akkor a felvett szerep már tud falként működni külső behatásokra, meg élményekre nézve."
De épp ez a lényeg, hogy nem tud falként működni, mert a kialakult személyiségedet is csak a korábban történt külső ingerek és történések következménye miatt alakult olyanná, amilyenné. Nem tudsz egyetlen példát sem említeni olyan vágyra, érzésre, célra, vagy akaratra, amit úgy lenne a te "sajátod", hogy ne a körülmények idézték volna elő, hiszen ahogy írtam, minden dolog az előzményekből következik.
Én csak azt nem értettem, miért pont arra a pontra vezeted vissza, amikor te voltál gyerek. Hiszen te magad írod, hogy a gyerekkorod nagy hatással van a személyiséged kialakulására és a felnőttkorodra. Akkor miért nem pl. a szüleid gyerekkorától indítod el a folyamatot? Ha az ő gyerekkoruk máshogy alakul, akkor a te életed is, legvalószínűbb, hogy meg sem születsz, tehát már a szüleid gyerekkora is nagyon nagy hatással volt az életedre. Ugyanúgy, ahogy az ő szüleik is hatással voltak rájuk, ezáltal közvetve rád is.
"Plusz, amilyen kép kialakul kamaszkorban, azt is az az előtti, gyerekkorban tapasztalt dolgok befolyásolják."
Pontosan! Azt pedig, hogy a gyerekkorban milyen tapasztalatokat szerez, a gyerekkora előtti időszak befolyásolja. A gyerekkora előtti időszakot pedig az ezelőtti időszak befolyásolja, stb.
"Te a körülményekre fókuszálsz, az összes olyan lehetőségre, ami ennyi idő alatt érheti az embert. Én meg úgy tettem, mintha egy egyént vettem volna a sok közül, mint egy példa (aki bárki lehet), és egy ember egy életében megélteket néztem."
A két dolog ugyanaz. Amikor az egyén megél valamit, ott egy körülményről beszélünk. Ha elüt egy autó, az egy körülmény. Ha anyám megtanít a szobatisztaságra, az is egy körülmény. Ha az iskolában piszkálnak, az is egy körülmény. Ezek a körülmények határozzák meg a teljes lényünket és az összes gondolatunkat.
"A generációs dolgok se elhanyagolandók, de itt is egy embert szedtem ki a "láncból",kb. mint példát, amiből következtettem a lánc többi tagjára."
Nem szedhetsz ki semmit a láncból, mert a te életedre a korábbi generációk élete is hatással van. Ez olyan, mintha a történelemből kiragadnád Hitler megválasztását, és azt mondanád, emiatt jött létre a második világháború. Kétségkívül része volt, de az első világháború nélkül nem lett volna a második sem. Viszont kizárólag az első világháborút sem lehet ezért felelősségre vonni, hiszen az sem robbant volna ki, ha nem fogynak el a gyarmatosítható területek. Akkor a gyarmatosítható területek elfogyása vezetett a második világháborúhoz? Nem kizárólag, mert ha az emberiség békésebb természetű, akkor ebből még nem feltétlen lett volna háború. Így tehát az emberi természet is felelős a világháborúk kialakulásáért. De mi felelős azért az emberi természetért, ami ezt előidézte? Az evolúció alkotta ilyenné az embert, az evolúció pedig a teljes biológiai körforgás következménye.
Tehát mindennek, ami történik, előzményei vannak, amiből logikátlanság egy-egy elemet kiragadni, és azt mondani, hogy az az egyetlen meghatározó dolog a jövőt illetően.
válasza:13 - "Egyébként a kérdés szempontjából, akkor ezek a beprogramozott dolgok miért tűnnének el csak azért, mert a jelenben vagyunk?"
Ez is jogos felvetés. Semmiért nem tűnnek el, ezzel max az egyén tudja saját magát áltatni. Természetesen az is csupán a körülmények következménye, hogy te a jelenben vagy, ezért ez ugyanannyira nem "saját" dolog, mint ahogyan semmilyen más érzés, gondolat, vágy, történés sem.
válasza:“Egyébként a kérdés szempontjából, akkor ezek a beprogramozott dolgok miért tűnnének el csak azért, mert a jelenben vagyunk?”
Ha eltűnt volna, akkor nem tapasztalnám folyamatosan. Nincs szó semmiféle altatásról.
Pont, hogy az embert az érzelmek, érzések, gondolatok, szokások altatják, mert nincs tudatában ezeknek.
Olyan nincs, hogy valaki nem tud a JELEN-ben lenni. Maximum nem foglalkozik vele, teszi a dolgát.
Múltban és a jövőben is csak gondolatban tud lenni, ha akarja.
válasza:A mi lenne ha…
Ez már jövő. Képzelet.
válasza: válasza:Képzelet, oda írtam a végére. Az a lényeg.
Hogy értse a kérdező.
Te sem érted, mert még sosem volt személyes tapasztalatod.
Látszik, hogy csak agyalsz, közvetlen tapasztalás nélkül.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!