Az élet/sors miért tesz ekkora különbséget emberek közt?
Akkora különbség tud lenni két ember között, hogy az már túlzás. Pl. egy szegény, éhező ember és akinek az ujját sem kell mozdítania és meg van mindene. Ez karma lenne? Akinek rossz élete van az valami bűnt követhetett el előző életében, vagy rossz ember volt, vagy csak annak az ellenkezőjét kapjuk, ami előző életünkben voltunk, szóval aki most szegény előző életében jó módú/gazdag ember lehetett?
A reinkarnáció csak egy elmélet, nincs bizonyíték arra, hogy létezne. Tegyük fel csak egy életünk van akkor, ha pl. valaki betegen születik, mondjuk vakon, akkor cseszheti az egészet, míg a másik embernek semmi gondja nincs? Persze a vaknak is lehet jó élete, nem azt mondom, de azért mégis.. a szeme világát elvesztette. De ez csak egy példa, bármi más betegség is lehetne. Ők nem a nulláról kezdik, mint a többség, hanem már eleve minuszból.
Hogy van ez? Ha a szerencsén múlik akkor, aki nem volt szerencsés annak betegen kell leélni ezt az egy életét, ha csak egy van? Míg más vígan, egészségesen, boldogan élhet? Szerintem ez nem múlhat csak a szerencsén..
És lehet mi vagyunk a saját sorsunk kovácsa, de van ami nem rajtunk múlik (betegség pl).
Mit gondoltok erről?
válasza: válasza:..."szóval aki most szegény előző életében jó módú/gazdag ember lehetett?..."
Az a kérdés merült fel bennem ennek kapcsán, hogy mi van azokkal, akik teljesen középszerű, átlagos életet élnek. Nem gazdagok, de nem is szegények. Vannak apró-cseprő egészségi problémáik, de nem rokkantak, nem halálos betegek.
Ezek az emberek milyen életet éltek előző életükben? Mi az új lecke, életfeladat? Mit kell majd megtapasztalni a következő életben?
válasza: válasza:
válasza:7 És az mit jelent hogy "azt az utat kell bejárnunk?"
Ki dönti el hogy mit kell bejárnunk?
Mi értelme van bejárni azt az utat?
Miért kéne új dolgot tapasztalnod?
Nekem nagyon úgytűnik hogy ez az a fajta hitvilág, ami csak vágyakozásra épül.
Ebben az esetben arra a vágyra hogy legyen valami értelme az életünknek.
válasza: válasza: válasza:Kizárni én se zárok ki semmit, mert az azt jelentené hogy tudom az igazat.
Ettől függetlenül bár nagyon optimista nézetnek tartom amit írtál de erősen kétlem hogy így lenne. Többnyire azért mert ha van túlvilági lét az azt jelentené hogy valójában a lényegünk nem fizikai. Ha ez igaz akkor nincs szükségünk a fizikai világ tanításaira/tapasztalataira, mint ahogy egy halnak sincs szüksége a repülés mikéntjének ismeretére.
Ha van lélek/reinkarnáció de túlvilági lét értsd: tudat nincs, akkor ilyen értelemben szintén nem lényeg a tapasztalás mert az csak az akkori inkarnációdnak, egodnak szól.Abból semmi nem marad a következő etapba.
Ha pedig nincs lélek stb. akkor teljesen egyértelmű hogy "szakrális" értelemben nincs mit tanulni.
válasza: válasza:Az öntudat az ego. Minden jel arra mutat hogy az agy generálja. Ha sérül az agy nagy eséllyel sérülhet az öntudat.
De tegyük fel hogy a léleknek van tudata. Akkor megint ott vagyunk hogy a "természetes környezete", valója nem fizikai. Ha van tudat agy nélkül akkor feltételezhető hogy az agy lehatárolja a lélek "tudatát/tudását".
Sőt akkor feltételezzük a sok halálközeli élményes beszámolóból hogy van egy közös tudat/tudás.
Ezekből ismételten csak az jön le hogy nincs mit tanulni a fizikai létben. Egyszer azért mert a lélek nem fizikai entitás, másodszor azért mert ha nincs fizikai test (agy) ami lehatároljon viszont van egy "közös tudat" akkor már semmi újat nem tapasztalhatsz/tanulhatsz.(Nem mintha szüksége lenne egy transzcendens létezőnek, fizikai tapasztalásokra.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!