Gautama a buddha hogyan, milyen módszerrel került tudatába annak, hogy az újralétesülés véget ért?

Az újra létesülés nem ért véget.

Még a negyedik dimenzióban is van fizikai tested.

Nem az újralétesülés ért véget, hanem erre a bolygóra leszületés.

Nem módszer ez, csupán elért abba a szintbe és formába, hogy ő tudja.

Azétt hallhatsz üres fecsegést, mert ezek az emberek a belső szintjüktől és formájiktól függetlenül, egy bizonyos utat erőltetnek magukra. Majd amikor ezt már maximalizálták önmagukhoz képest, akkor amit tapasztalnak, próbálják szavakba önteni, de ettől még igyanúgy fejletlenek, nem bölcsek, kevés tudásúak, csak az elméjük egy nagyon aprócska részében valami kis különlegességet értek el, amiről azt gondolják, fontos.

De ettől még a belső tudásuk aprócska, torz, tisztátalan, így ha neked van némi érzéked ehhez, akkor érezni fogod, hogy nem valami spirituális fellegvár beszél, aki érti és érzi az elmét.

Azért nem, mert nem is értik.

Sziddhártha sem látta teljesen.

Ő amúgy megrekedt 99% körül. Még jézus sem látta, aki közelebb volt a 200%hoz, mint a 100hoz.

Csak ez már olyan magas szint, hogy a harmadik dimenziós elmének a teljes részét lefedi, így az azt hiheti, hogy a másik mindent tud.

Amit írsz az utolsó bekezdésben..., nagyon téves. Buddha nagyon messze állt ettől.

Hallottam olyat, hogy egyszer buddha abba akarta hagyni az evést, mert hogy az nem jó. Aztán rájött, hogy az úgy nem fog menni neki....

Szóval amikor valaki ennyire amatőr, kezdő gondolatokkal drukkol elő, hogy hiheti bárki, hogy a teljesség birtokában van...

Mindenki más szavát ismétli. Mindenki csak azt ismétli, amit már hallott, és csak nagyon ritkán alkotunk új szót, általában azt amire gondolunk, több módon is ki tudjuk fejezni, és általában már ismert, régen létező szavak sokaságával tesszük.

Erre rátesz, hogy ők tanulás közben/előtt ismerkedtek meg ezekkel a szavakkal, sőt ezek által tanították őket, így nem csoda ha ezek által fejezik ki magukat később.

A felébredés is egy megvilágosodás. De általában amit itt megvilágosodásnak mondanak, az egy általában utolsó harmadik dimenziós életben történő végső elköteleződés isten felé.

Az újászületések folyamatában nincs különbség.

Aki felébredt, ugyanúgy folytatja, majd születik le újra, mint aki megvilágosodott, csak más szinten van a kettő, de az egész játékot tekintve szinte csak egy fél lépés van köztük, hiába több három dimenziós élet kell, hogy egyikből a másikba érj.

Guatama sem látta át az egész folyamatot, sőőőőőőőt.

Viszont ő nem csak ebbe az ürességbe jutott el, hanem más részekben is fejlődött spirituálisan, és ő nagyon magas szintű is volt.

A meditáló, viszont akkor éri el csak az ürességet, ha ezt gyakorolja. Ha te nem gondolkodsz sose politikán, akkor sose leszel még kezdő szintű se benne..., sokan akik meditálnak és elköteleződnek valami hülyeség mellett, a lényegről térítik el magukat. Buddha nem így csinálta, csak túl fejletlen volt, hogy normálisan tanítson, és ő is azt hitte, hogy van egy út, ami a legjobb, és mindenkinek ezt tanácsolta, mindenkit egy bizonyos irányba terelt, nem pedig az akkori önmaga felé.

Azt még hozzátenném, hogy az az üresség, amit ezek az emberek érnek el, semmi ahhoz képest, amit buddha megélt. Az ővé sokkal igazabb lét volt.

A karma mindenre hat, ami eltér istentől. Azért karma, hogy isten felé tóljon. Az üresség, nem isten. Nem abban a definícióban, ahogy azt egy ember elképzeli. Én már megéltem magas szintű ürességet, és az üresség szó nagyon nagyon messze áll attól a csodától, ami nekem mutatkozott meg ekkor.

Elvégre ez az üresség is csak egy állapot, amit valami random harmadik dimenziós elme teremt. Ez a kis fos, semmi istenhez képest. Így ha valaki ebbe meritkezik bele, olyan energiát vált ki a világmindenségből, ami a kiteljesedés felé, a tovább fejlődés felé, a többi dolog asszimilálása felé tólja.

Igen, az üresség is egy "szint"

Istenben az üresség is megszűnik, legyen az egy harmadik dimenzió elején járó elme teremtménye, vagy egy hatodik dimenziós létező teremtménye.

De inkább nevezném formának, mint szintnek, mert nem kötelező áthaladni ezen, valamint nagyon széles spektrumban megtalálható, nem úgy, mint pl a harag, ami csak a harmadik dimenzióban van jelen kb, hanem majdnem, mint a szeretet, ami az egész játékban jelen van.

A felébredés nem felismerés, hogy melyik irányba kell haladnod, ez csak egy egy lehetséges, mellékes velejárója. A felébredés egy olyan változás, ahol valamennyire rájöttél egy nagyobb igazságra. Általában ezen a bolygón arra használják, amikor egy ember rájön, hogy... hogy milyen is ez a lét. Hogy van isten, és benne fejlődünk, szeretetszolgálat, stb.

Végtelen módszer van mindenre, buddha ennek egy részét tanította. Nem a módszert, hanem egyet.

A meditáló valóban nem láthatja, ahogy egy megvilágosodott teszi, de a kettő között, ahogy írtam is, pöttynyi különbség van. Elvégre mindketten ugyanabba a dimenzióban vannak...

A megvilágosodott sem fentről tekint le, hanem fentebbről. Jézus sem volt fent, csak fentebb. A megvilágosodott halad csak igazán, mert jobban tudja mi merre hány méter, mint a sima meditáló.

Nem értem a 8#, kérdésedet. Hely és idő?

Semmi se határozza meg, a sors határozza meg.

Egyszerűen csak van, aki harmadik dimenzió végén éri el a buddha szintet, van aki a negyedik dimenzió elején.

Ez mindegy.

Nem nagyon, de már láttam az elméjét szóval... egyre megy.

Nagyon sok ember életéről fogalmam sincs, neked se. És? 😃

Ennyit írtam, és csak annyit reagáltál, hogy nem ismertem valami random embert aki pár ezer éve élt.

Gratulálok. Megfogtad a lényeget.

Vannak itt érdekességek.

Grimfox, nem tudom, hogy visszanézel-e még ehhez a kérdéshez, de ha igen, kérlek, írd meg, hogy szerinted mi van az ürességen túl és mi a különbség a felébredés és a megvilágosodás között?

Mi a baja mindenkinek az egoval?

Az énképével?

Egészséges énkép egészséges világnézet. Ez vallom.

Azok akik e gőz ak és azok akiket egoznak nem biztos hogy egészséges énképük/egojuk van.

Az egyik alul értékeli magát a másik túl becsüli.

Egó - én

#27. Ez kinek szól?

Olvastam több könyvet is a buddhákkal kapcsolatban, Gautama Buddháról is.

Az egóval az a helyzet, hogy az egy képzettel (én-képzettel) való azonosulás. Tehát tévedés. És elég nagy baj, ha az érző lény azzal azonosítja magát.

Na az egoval pontositsunk mert azt aztán lehet árnyalni.

Én egoista vagyok, sikerült olyan ezo csoportba kerulnom aminek ez a célja. És a hamis fel ébredés helyett inkább magamat választom.

Na vicci de van az egó : én az én én a jó én a rossz én az egy egy az egész.

Van az ki elveszik, nem önmaga, gyerekként mást játszik és csodálkozik hogy nem érzi jól magát.

És van bőven… a típusból.