A léleknek vannak tulajdonságai?

Írtad kérdező, hogy "EGY"-ban maradsz.

Ha a sejtésem beigazolódik, akkor EGY sincs, mert még ott is jelen van az "ÉN".

A karmikus szálak tartják össze a testet, az érzelmeket, gondolatokat, érzeteket. Ezek maguk a karma az egyén szintjén.

Amikor teljességében megszűnik (teljes felébredés) a kötődés a testhez, érzelmekhez, gondolatokhoz, érzetekhez, mert a megfigyelő belátja, hogy azok, amik, szimplán karmikus jelenségek (nem "én"), akkor a karma körforgásának a lényegét "belátva", hogy üresség (forma üresség - üresség forma), véget ér az újraszületések sora.

Viszont, amíg a test még funkcionál, addig a karma is jelen van, hiszen az tartja össze a testet, stb.

De a teljesen felébredt ember (Buddha), mint a "figyelem" felszínén folyamatosan változó, alakuló jelenséget érzékeli, észleli, de már nem kötődik ehhez a karmikus jelenség "együtteshez" (test, gondolat, érzelem, érzet).

Végül, amikor a test meghal, nem funkcionál, már nem kapaszkodik bele, így a test halálával, majd a különböző "túlvilági, elme, tudat" fázisokon (érzelem, gondolat, különböző érzetek) végighaladva, nem kötődve ezekhez sem (mert "ÉN"telen), végleg ellobban, "szertefoszlik", ahogyan a théraváda irányzatban is írják.

Ha rosszul sejtem, akkor a 14-es válaszoló úgy is cáfol vagy pontosabban kifejti.

"Tehát a figyelem kapaszkodik, ragaszkodik az érzésekhez, gondolatokhoz, testhez, így leszűkítve “önmagát”?"

Igen, a figyelem vonódik bele a létforma azonosságába újra és újra, és minden reinkarnáció után új én tudat jön létre, ami a régi ragaszkodásokhoz kötődik, vágyakhoz=érzésekhez, azaz egy érzelmi testhez ami a testi halál után is megmarad.

"Ezután, mikor már az érzetek felé is megszűnik a kötődés, akkor tudatára ébred a jelenlétnek, de itt még jelen van az én jelenlét, én, mint tapasztaló?"

Van aki többször is tudatára ébred a jelenlétnek emberként, ezt nevezik spirituális betekintésnek, isten élménynek, egységre ébredésnek, egy ilyen betekintés csapdába ejtheti a spirituális keresőt, mert az élményt magáénak tekinti, az élmény pedig egy hihetetlen mértékű megszabadulás (extázis), ezért a spirituális kereső ezt újra el akarja érni, mert nem veszi észre hogy azért volt szabad, mert mindent elengedett és csak a jelenlét maradt, de a jelenlét nem a miénk, az csak VAN, nem érheted el azt ami már itt van és minden alapja, ezért az önkutatás a leggyorsabb gyakorlati módszer, mert mindennek elébe megy, és a ragaszkodó ént kutatja, spirituális énként kezdjük, hogy aztán végül a spirituális énből is felébredjünk, magából a keresőből, és akkor nem marad semmi, de az az üresség/semmi minden, maga a teljesség, örök üdv, nincsenek rá szavak. Amikor az ember eléri ezt az "önfeladás" által és megéli az ürességet akként ami, örök-vagyokként-üdvként, akkor megtörténik az újjászületés, amit Jézus említ, mert a megnyilvánulatlan örök lényünk az örök-vagyok-üdvösség, (ez Buddha üressége, minden alapja), a megynyilvánult lényünk pedig maga a tiszta szeretet, egy pozitív teremtő megnyilvánuló erő ami feltétel nélküli, nem váltja ki semmi külső tényező, mi magunk vagyunk a szeretet. Ezért ha az igazságot keressük akkor az ürességet találjuk, soha nem létezett semmi, minden csak álom volt az EGY tudatban, de a szeretet járta útját benne, ezért a megvilágosodás a szeretet útja, az elkülönült önérdekű énből az egységen át vezet az út. Egy kellemes élet után kellemes életfilm pereg le, és szeretet teljes érzésekkel élünk meg azonosságot, ami közelebb van rezonanciában a megynyilvánult lényünkhöz, ami maga a tiszta szeretet. Amikor együtt rezonálunk felébredünk, "EGY" leszünk. Ezért beszélt Buddha az erényes életről, a bódhiszattvák útjáról, ezért beszélt Jézus a szeretetről, ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel, mert az emberek nem tudják mit cselekszenek, mert nem ismerik igaz lényüket. Minden felébredett egy dologról beszélt, csak esetlegesen el lett ferdítve vagy nem lett megértve amit át akartak adni. A leírt szavak nem tudják vissza adni az egyetlen igazságot, csak rámutani tudnak, ezért önmagunknak kell az utat végig járni, más elmondása alapján csak egyfajta megértésünk lehet. Ez így leírva misztikusnak hangzik, ezért vágyat ébreszthet az emberben hogy ezt elérje, sok emberben ég hasonló vágy hogy ezt elérje de közben világi vágyak is éltetik őket, amikor egyetlen vágyunk marad és az a megvilágosodás vágya, akkor ez az utolsó mindent elsöprő vágy felismerődik a jelenlétben és nem lesz több vágyunk, végső önmagunk leszünk.

Mikor lehull a lepel és tudatára mindannak amit írtál, mi történik a test halála után?

Megmarad a nirvánában tudatosságként vagy végleg megmarad abban a jelenlétben érzékelve továbbra is a különböző világokat, emberek világát, stb. vagy végleg “ellobban”, “feloldódik” az ürességben?

Mindvégig üresség van.

De az üresség folyamatos tudatosság is?

Tehát az üresség a test halála után is érzékeli, “látja” az emberi világot.

Vagy a test halála után már nem nyilvánulsz meg (üresség), tehát már nem “látod” pl. az emberi szint jellemzőit?

"De az üresség folyamatos tudatosság is?"

Az üresség folyamatos tudatosság, de a tudatosság szó sem tudja leírni.

Az üresség örök-lét-érzés, ezen nincs mit tudni, VAGYOK.

"Tehát az üresség a test halála után is érzékeli, “látja” az emberi világot."

Az üresség önmagát érzékeli, nincs világ, az üresség a világ, erre nincs értelemmel felfogható válasz.

"Akkor a leszületésen keresztül létrejövő tudat (amit érzesek gondolatok stb hoz létre) úgy működik, mint valamilyen határ a teljességben, ami azt valahogy felosztja, és így lesz én meg nem-én, de mindkettő a teljesség része, és azzal, hogy ez a határ megszűnik érhető el a teljesség tapasztalata, ahol már nincs se én, se nem-én?"

Igen, mintha a teljesség felosztaná önmagát, majd újra a teljességére ébred.

"És inkarnációról inkarnációra változhat a határ, így változhat az is, amit valaki az "énjének" gondol, és amit a külvilág felől tapasztal?"

Igen, mindvégig a teljesség vagy, de a formának hiszed magad, és életről életre nagyobb lehet a "rálátásod" erre.

"Holott, amit a külvilag felől tapasztal, az ugyanúgy neki is része, de addig amíg megmarad a határ ezt nem tudja tapasztalni?"

Igen addig elkülönült szemszög van egység helyett.

"Az üresség már az illúziót sem érzékeli?"

Az üresség önmaga teljességét érzi, akár van világ akár nincs.

Ha van világ egység van, ha nincs világ VAGYOK.