A léleknek vannak tulajdonságai?

Szerintem vannak, nagyon egyszerű alap tulajdonságok.

Biztosat csak akkor tudnánk állítani ha lenne példa.

Mondjuk egy inkarnáció akinek még élnek az előző életemben lévő közvetlen hozzátartozói. Akik emlékeznek milyen ember volt. Azzal az ismerettel lehetne vizsgálni a gyerek személyiség fejlődését, hogy mik azok amik a felnőtté válása során továbbra is azonos tulajdonság az ezt megelőző életével.

Mind ezt lehetőleg úgy, hogy ő ne nagyon emlékezzen rá.

Mármint gyerekként nyilván beszél róla, így derül ki. De 6-7 éves korára jó esetben sztornózza az agya mert ezzel az élettel kell foglalkoznia és nem azzal.

Azt 30 évesen közölni vele hogy mi a szitu...

Em még több 1000 ember és az már kb hiteles információ lehetne.

Ha a reinkarnáció felől közelíted meg, akkor nincsenek olyan tulajdonságai, mint az élő embernek. A karma az, ami különbséget tesz. A karma adja a különbség érzetét. A tulajdonságok akkor jönnek létre, amikor a lélek valamilyen formában élő testet ölt.

A keresztények szerint te vagy a lélek, azaz a léleknek olyan tulajdonságai vannak, mint neked-azonos vagy a lélekkel. De ott meg nincs reinkarnációs tanítás.

Ha már lélek, ami a kereszténységnél jelen van.

Úgy gondolom, hogy a kereszténység hatalmasai elferdítették Jézus tanítását.

Jézus olyat is mondott: “Én és az Atya egy vagyunk.”

Az atya, rajta keresztül vitte véghez a cselekedeteket.

Az a bizonyos lélek, maga Isten és a testtel, érzésekkel, gondolatainkkal való azonosulás miatt nem tudunk Istennel egyesülni, isten lenni a jelenben.

Ha abból indulok ki, hogy az állatiasság önzőség, akkor a léleknek vannak tulajdonságai és ha az állatiasságot félretesszük, akkor megjelenik az,

- együttérzés,

- önzetlenség

- szeretés

- jót akarás

- segítő szándék

- odafigyelés - stb.

Ezek ilyen fix tulajdonságok, akárhányszor is születsz újra.

Bár valójában nem a lélek születhet újra, hanem a karmikus szálakból összerakodó test, érzés, gondolat. Bár ezek is inkább megjelenés az egy nélküliség “felszínén”.

De ez csak feltételezés a részemről.

Volt egységre ébredésem, de ahhoz hogy megértsük mit jelent az egységre ébredni, tudni kell hogy mi az elkülönült lélek, és miért van elkülönülve.

Mind egyetlen létező vagyunk. Ami valójában vagyunk, az anyagtalan, nincs formája, nincs neve, mondhatnánk rá hogy üresség, de ez az üresség tudja hogy van, ezért nevezhetjük lét-tudomásnak, vagyok érzetnek. Ez a vagyok érzet időtlen, ezért mondhatjuk hogy örök létű. Hogy miért időtlen? Mert az ürességben nincs idő mindaddig, míg nem keletkezik egy forma benne. Amint az ürességben megjelenik a forma, a forma bezár némi ürességet, és ezzel létrejött a tér fogalma, ahogy létrejött a tér, úgy létrejött az idő is, mert a formának van keletkezési és elmúlási ideje. Tér+idő=univerzum, tehát formák és létformák végtelen keletkezése és elmúlása alkotja az univerzumot, de az alapja mindennek egy, az üresség/lét-tudat, tudatos üresség, tiszta tudat, ezek mind csak nevek amik próbálnak rámutatni EGY valamire.

A tiszta tudat tulajdonságai: Létezés-tudat-üdvösség. Az üdvösség az örök időtlenség velejárója, magáé a halhatatlanságé. Lét-tudatként nincs mit tudni és nincs mit megismerni, mert minden EGYETLEN ÉNKÉNT ragyog, minden magától értetődő vagyokság.

Elkülönült létformaként, mint az emberi létforma, azt mondjuk hogy én ez a test vagyok, ekkor születtem, xy-nak hívank, erre neveltek, ezt tanultam/tapasztaltam stb, ezen tudás halmaz összessége alkotja énünket, ez az összes tudomásunk, és ez egy nagyon korlátozott tudás, nevezhetjük inkább nem tudásnak, amnéziának, ahol nem emlékszünk a teljes időtlen örök lényünkre. Az egységre ébredéskor véget ér az én ez a test vagyok tudat és helyét átveszi az örök jelenlét, pontosabban ráébredünk hogy mindvégig az örök jelenlét voltunk, nem pedig a múlandó test és a hozzá tartozó én ez a test vagyok képzet.

4-es válaszoló.

1. Most akkor “EGY” van, vagy egy-nélküliség, érzet nélkül?

2. Mi van, mit tapasztalat az érzeten túl, EGYség érzet nélkül?

3. Képes vagy folyamatosan megtapasztalni az EGYség nélküliséget, tudatos vagy benne folyamatosan?

3. Teljes egészében megtapasztaltad, láttad a saját és látod folyamatosan mások karmáját, újraszületését is?

4. Teljes egészében átlátod a Karma működését, folyamatosan tapasztalva?

5. Le tudod írni a fentiekhez, a teljes felébredéshez vezető utat a saját szavaiddal?

2-es pont, jav.

Mi van, mit tapasztalsz az érzeten túl, EGYség érzet nélkül?

"Mi a forma? Mi a különbség a forma és az üresség között?"

Az univerzum a formák világa.

Nincs különbség a forma és az üresség közt, ahogy a Buddha is mondta,

"a forma üresség, az üresség forma".

Ha az üresség formát is vesz fel, akkor is csak üresség, csak az egyéni elkülönült szemszögből nézve valamilyenek a formák, azaz számunkra jók vagy rosszak stb.

A miértet nem tudod. Csak Buddha szavait, írásokat ismétled.

Egy biztos, te nem vagy Buddha. Nem érted el teljes megvilágosodást.

Nem úgy írsz, mint egy felébredt.

Inkább úgy, mint akinek volt valamiféle részleges megvilágosodás élménye, ami nem olyan mélységű, mint Gautama-é volt.

Látszik a válaszaidon.

Egy biztos, az egységre ébredés nem teljes felébredés, nem Buddhaság.

Te, teljes egészében átlátod a karma működését, más életében is látva folyamatosan?

Ahogy Gautama, el tudod mondani a saját szavaiddal a teljes megvilágosodáshoz, felébredéshez vezető utat?

Mert Gautama ezt tette. Kíváncsi vagyok a válaszaidra 8-ás hozzászóló.

Egy szóval nem mondtam hogy Buddha vagyok, senki vagyok, mind AZ vagyunk, csak a többség még valakinek álmodja magát.

Neked van egy elképzelésed a megvilágosodásról, és az írásodból úgy tűnik hogy már rólam is kialalkitottál egy elképzelést, és ezzel semmi gond, tedd amit tenned kell.

Amit fentebb leírtam azt megéltem, és az örök jelenlétre ébredtem, arra ami mindig is itt volt, amiben keletkezés és elmúlás követi egymást. Amikor a test meghal, a vele való azonosság véget ér abban a pillanatban ahogy azt kívülről tudod szemlélni, amit meg tudsz figyelni az nem lehetsz. Ilyenkor test nélkül az elmúlástól való félelelem nagyon erős, és csak a megélt élet által megmaradt érzésekbe tudunk kapaszkodni. Ahogy a testi halál következtében lepereg az életfilmünk, ami egy nagyon részletes élet újraélés, benne van minden érzés és gondolat amit megéltünk, de egy magasabb rálátás is az életfilmünkre, így azt is megéljük hogy másokból milyen érzéseket váltottunk ki a cselekedeteinkkel, és ez további érzéseket generál bennünk, mert ott lesz a bűntudat és a felemelő érzések sokasága, a lényeg hogy az életfilm után egy életnyi érzést élünk meg, és ennek az életérzésnek van egy minősége a megélt élet milyenségétől függően, szóval testi azonosság helyett ez az érzelmi test marad nekünk, amivel azonosságba kerülünk, vagy nevezzük lelki állapotnak. A lényeg az hogy ez az érzelmi állapot egy neki megfelelő közegbe fog bevonzódni, azaz leszületni, és ez lesz a következő életünk mozgatója, ez maga a karma, erre az érzelmi alapra épül rá az új testi azonosság ahogy felnövünk ebben a világban, ahol nevet kapunk és megélünk számtalan tapasztalást, amit magunkénak tekintünk és elkülönült énként újra leélünk egy életet.

A karmából ki lehet lépni a testi halálkor, ha felismerjük a jelenlétet, ha volt már dolgunk vele, mert ha felismejük igaz önvalónkat a test halálakor, akkor nem kerülünk azonosságba a felmerülő lelkiállapottal, csupán szemlélője maradunk, tanú nélküli tanúként, lét-tudatként, ürességként, akként amire nincsenek szavak. Földi életünkben a karmikus testben is megtörténhet ez az ébredés, de ettől a karmikus test nem ér véget, de az azonosságunk már nem lesz meg vele, nem leszünk a test személy képzetében, hanem a jelenlétben amiben létrejött mindez. Hogy miképpen tudunk eljutni a jelenlétbe? Valójában már ott vagyunk, semmit nem kell tenni, csak tudnunk kell elmeként leállni, mert az elfátylazza előlünk az igaz "önvalónkat", folyamatosan az énünket tápláljuk minden tapasztalással, a spirituális gyakorlatokkal is, de ott már jó esetben megtanuljuk hogy csak üljünk csendben és figyeljünk befelé, ahogy befelé figyelünk, egyre tágul a tudat tere, így a gondolatokra és érzésekre elkezdünk rálátni ahelyett hogy azonosságba kerülnénk velük, így egyre kisebb figyelmet kapnak ezek a gondolatok és érzések, egyre üresebbek leszünk és egyre nő a tudat tere, míg a tudat tere meg nem haladja a test határait, és akkor kívülről látva a testet, igaz önvalónkra ébredünk, ami éntelen, csupán lét-tudomás az örök üdvben. Időtlen üdvös üresség, maga a mindentől független teljesség, a lét és a nem lét határán, nincs tovább, olyan ez mintha az ürességből való látás lennél, a tanú nélküli tanú, a szem ami mindent lát de önmagát nem láthatja, de tudja létét, VAGYOK.