Volt már halálközeli élményed? Mit láttál/tapasztaltál? Vagy volt már, hogy valaki meghalt és ott voltál és láttad a szellemét vagy érezted a jelenlétét?

A nagypapám halála után voltak érdekes dolgok.

Szekrények nyíltak ki, sokszor éreztem a jelenlétét.

7 éves koromban nagyon közel álltam ahhoz, hogy elvigyen az a bizonyos kaszás. És ez nem csak képletes. A szüleimmel elmentünk a Miskolc-Tapolcai barlangfürdőbe. Sosem tudtam úszni, és sajnos utána sem tanultam meg.

Valahogy elkeveredtem a szüleimtől a vízben, tök jól elvoltam, mígnem egy részeg társaság jelent meg. Elkezdtek befelé ugrálni a vízbe, persze felügyelő / vízimentő sehol; az egyikük mikor beugrott, nem vett eszre engem, a vizben ahogy ott lédereztem, a pasas maga alá temetett. Utolag mint kiderült, eltört 2 bordám, az egyik átszúrta a tüdőmet. Soha nem felejtem el azt a pokoli fájdalmat.

Elkezdtem hallucinalni, és a medencénél megjelent egy fekete csuklyás ember. Nem érdekelt semmi, elfogadtam, hogy én itt és most meg fogok halni, eszembe jutott a szüleim aggódó arca, és a húgom szerető ölelése. Ezért nem ereztem félelmet. Valahogy akkor magától értetődő volt a halál, de könnyedséget éreztem.

De nem így fogtam fel. Valahogy abban a fél percben (???) megszűnt létezni az idő. Nem féltem. Simán meghaltam volna, pedig akkor még alig éltem.

Kis idő elteltével a társaságból az egyik pasas rájött, hogy baj van. Kihúzott a vízből, elkezdett ordítani, a szüleimet kereste. A szemem sarkából láttam, ahogy a csuklyás ember szertefoszlik. Majd azután csak foszlanyok vannak meg, enyhe emlékképek, ahogy bevittek a miskolci kórházba. Soha nem felejtem el az élményt.

Félelmetesek ezek a történetek! Olvasom őket és futkos a hátamon a hideg, főleg az utolsó lámpás.. ááá.. meg a csuklyás sem semmi a medencénél.

Én voltam eszméletlen alkoholmérgezett állapotban meg 1x felvágtam az ereimet de nem volt halálközeli élményem egyiknél sem.

Nekem 2 ilyen történetem van. Az első mikor nagyszüleimmel elmentünk kirándulni, és az autónk véletlenül belegurult a vízbe (inkább száraz ér) és ott abban a pillanatban ahogy gurultunk, végig gondoltam az eddigi életem, aztán hirtelen egy megnyugvást éreztem, és teljes sötétség...

A második az kb 2 éve volt. Amikor elájultam, vagy valami ilyesmi és egy kis idő kiesett az emlékezetemből, aztán csak arra emlékeztem hogy egy fehérségben vagyok és valami húz magával én pedig hagyom. Tudtam hogy visz valahová, de szerettem volna abban a fehérségben maradni. Aztán ez a húzás megszünt és átváltott fájdalommá, mert ugye bevertem a fejem. Később Kiderült hogy azért ájultam el mert leesett a cukrom.

Amúgy bocsi a hosszú szövegért.

Én már voltam a mennyországban.

Végtelen tökéletes egység.

Az öcsém eltűnt. Én nem aggódtam túl a dolgot, 20 éves volt, kicsit zűrös baráti körrel, máskor is volt, hogy nem tudtuk épp kinél bulizik. Este a fal felé fordulva aludtam, majd felébredtem, megfordultam és azt láttam, hogy áll egy alak a szobában az ablakom előtt. A beszűrődő lámpafényben csak a fekete sziluettjét láttam és tudtam, hogy a testvérem lehet az. Rábámultam a sziluettre, a kutyám az ágyam mellett nagyot nyújtózkodva, jókedvű farkcsóválással köszöntötte, ő is az alakra nézett közben. Az a tipikus kutyaköszönés volt, amikor meglátja a szeretett gazdit, nagyot ásít, mert jót aludt, nagy nyújtózkodás, kutyapopsi az égbe és hatalmas farkcsóva, közben annak a szemébe nézve, akinek épp köszön a kutyus. A kutyám nagyon valóságos volt. Megint ránéztem az alakra és azt gondoltam: ez lehetetlen. Azzal visszafordultam a fal felé és aludtam reggelig.

Biztos, hogy nem voltam teljesen ébren, különben sikítva menekültem volna ki ijedtemben.

Reggel azonnal eszembe jutott az álmom és nyugtalan lettem, mert abban biztos voltam, hogy a kutya valóságos volt és valóban köszönt. Az alak mégis álomszerű maradt az emlékemben.

Küldtem egy sms-t a testvéremnek, de kézbesítetlenül visszapattant. Akkor már nagyon rossz sejtésem volt. Munka közben jött a telefon késő délután, hogy megtalálták holtan.