Azt jól látom, hogy a legtöbb ember a szenvedés, bántalmazás által nemesedik lelkileg, lesz együttérzőbb, kezd el meditálni, filozofálni sokszor és buddhista tanítások felé fordulni?

Na akkor itt egy másik dilemma. Mennyire egyenlő a lélek az elmével/szellemmel? Mert ha a 2 független 1mástól akkor a lélek maga semmit nem fejlődik.

És nem a szenvedés nem fordít a teremtő felé. Csak cselekvésre sarkal. Ha rossz a táptalaj és elég nagy a probléma pl arra is sarkalhat hogy öld meg a szomszédod az élelemért. Sarkalhat ara is hogy kemény alkoholizmus árán felejts mindent. Vagy arra hogy csatlakozz a Szcientológusokhoz.

Tehát nem sarkall isten keresésére. És még ha igazad is lenne a lélek fejlődésében akkor se kell hozzá keresni az istent. Nem kell hozzá semmi más mint békében,jólétben,szeretetben élni. Ha ezek megvannak akkor ennél tovább lelkileg nem nagyon van már hova tovább fejlődni.

Az meg tök jó hogy ennyire ismered istent és a terveit/akaratát. Kicsit se abszurd ilyen magabiztos állításokat olvasni ilyen témában.

Viszonylag sok embert hallottam, hogy személyes tragédiákat, betegségeket, veszteségeket jelölték meg okként, amiért egy spirituális úton keresni kezdték a választ.

Pár hete a YouTubeon hallgattam egy Zen tanító, Chong An Sunim egyik beszédét, válaszait, és pont ezt említette ő is, valamilyen szenvedés veszi rá az embert a keresésre, ami legtöbbször saját, néha más szenvedése. Ez a hajtóerő.

Sokan persze -leginkább a világvallások hívei- egyszerűen beleszületnek, és ebben nőnek fel, de ez nem tudom mennyire mély -és valós keresés, elegendő-e a megszabaduláshoz.

Személyes véleményem az hogy nem elég, legalábbis nem egy életen belül.

Én két évtizede szkeptikus ateistaként gondoltam magamra, aztán egy keleti harcművészet miatt belefutottam egy hiteles spirituális útba, azonban ennyi nem volt elég, hogy mélyebben gyakoroljam, személyes szenvedésre volt szükség.

Akik mindig mindenben kételkednek, és megkérdőjelezik azok zérus összegű játszmákat csinálnak. Belefutnak egy hazugságba, és elvetik....belefutnak egy igazságba, és elvetik. Ezt látom folyamatosan ismétlődni.

Ha fizikáról akarok tanulni akkor egy fizikust kérdezek, ha biológiáról akkor egy biológust, ha spiritualitásról akkor egy megvilágosodott mestert.

Muszáj a személyes megtapasztalás a megértéséhez, minden más csak végtelen szócséplés.

Én pedig sokat ismerek/láttam aki inkább az alkoholba/drogba csömörlött inkább. A két leg ezósabb ismerősömből az 1ik kényelmes jómódban/egészségben él mégis aktívan érdeklődik a téma iránt. Agykontroll stb. A másik szintén kényelmes jómódban/egészségben él csak elmondása szerint gyerekkora óta volt egy olyan emléke hogy egy hatalmas víztömegen fekszik és hajók süllyednek körülötte. És lényegében ezért lett "ezós".

Tehát nem szenvedés hanem "táp talaj minősége" és szubjektív preferencia mozdít ebbe az irányba. Mint ahogy már párszor írtuk a szenvedés csak rákényszerít hogy valamit változtass. Az hogy merre változtatsz már személy függő.

Fordítsuk meg: Akik mindig csak hisznek de nem tapasztalnak/tudnak azok zérus összegű játszmákat csinálnak.

Továbbá ezotérián belül ki dönti el mi az igazság? Ki dönti el hogy ki a megvilágosodott és mitől világosodik meg valaki? Csak mert az egyértelmű hogy ki érdemli ki a biológus/fizikus "plecsnit". Továbbá a tan is egyetemleges nem úgy az ezónál.

Akkor amikor isten működését leírtad akkor tapasztalatból írtál vagy csak a szót csépelted? Vagy ha egy másik személy mondta neked aki ugyan olyan büdös ganajt termel mint mi, csak valaki ráaggatta a "megvilágosodott" jelzőt akkor az már tapasztalásnak számít?

Azt gondolom ezotérián belül is szükséges valamilyen megtapasztalás, elmélyített tudás, hogy állást tudj foglalni, másképp olyanok leszünk mint akik órákat beszélnek a fociról, miközben se a szabályokat nem ismerik, se focizni nem tudnak, se egy meccset sem láttak még...akkor mégis miről beszélgetünk? "Elhangzanak" jó válaszok jó kérdésekre, de páran szétcincáljak őket, "hozzáértés" nélkül. Komolyan nem tudom ez hasznos-e 🤔

Ha tudod magadról hogy nem értesz hozzá, akkor minek materializmusból falat építeni a válasz közepébe?

Sok jó választ látok széttrollkodni, ami sehová sem vezet. A válaszoló nem fog belemenni az értelmetlen vitába, ami személyes megértésein és megtapasztalásain alapul, kb. a szavahihetőségét kérdőjelezik meg folyamatosan.

Isten tervéről a 20# beszélt, szerintem rá gondolsz, az nem én vagyok, azonban egyetértek vele.

Írtad az agykontrollt...az nekem ebben a témában kicsit kakukktojás, mert bár nagyon hatékony eszköz lehet, inkább az élet kellemesebb tételére, sikeresebbé tételére való. Az egyik esetben a megszabadulás a cél, kiút ebből a szenvedésekkel téli világból, a másik esetben a világ kipárnázása, és kényelmesebbé tétele. -persze az ismereteim felszínesek az agykontrollal kapcsolatban, ez csak egy gondolat volt.

A megvilágosodott a téma szakértője...na igen...kell találni egy hiteles tanítót, és készen állni a tanulásra.

Az a baj hogy anonymusban nem tudom hogy mikor éppen kinek válaszolok. Ha nem te írtál úgy mint ha tök természetes lenne hogy megírod isten terveit az jó mert nekem az "verte ki leginkább a biztosítékot".

Viszont én a te érvelésedben is érzékelek logikai hibát.

Az a baj hogy azt feltételezed hogy az érzékelés egyenlő a tudással de ez nem igaz. Maximum egy bizonyos tudás morzsája az érzékelés.

És itt jön a probléma hogy ezekre a morzsákra kezd (jobb esetben) mindenki építkezni és mindenki mást. Ami végeredménybe azt fogja jelentenie hogy max aki kicsit több morzsát tudott összegyűjteni annak LEHET hogy több valóságtartalma van a mondanivalójának. De azok még mindig csak morzsák.

(De amúgy leírhatod hogy te milyen érzékelésre/"tudásra" alapozod a magabiztosságod mert engem minden ilyen ezoterikus magabiztosság oka kíváncsisággal tölt el.)

És a megszabadulásos filozófiával is csak az a bajom hogy nem látom értelmét.

Hova szabadulsz meg, hogyan és miért? Jobb lesz a megszabadulás után? Miben lesz jobb? Honnan tudjuk hogy meg kell szabadulni? Hisz ha valaki már megszabadult az már nem fog tudni beszámolni a megszabadulás utáni állapotról. Ki tűzte ki célnak a megszabadulást? Pontosan mit jelen a megszabadulás?

Továbbá a rengeteg halálközeli élményes beszámolóból azok közül akik találkoztak úgymond "fénylénnyel" MINDENKI azt állította hogy egy dolog volt lényeges számára hogy boldogan/"jóságban" élted e az életedet.

Ha ezekből a beszámolókból kéne konklúziót levonnom akkor az ezoterikus hitnek/tudásnak nem sok köze van a megszabaduláshoz.(bármit is jelentsen)

Utolso, egyetertek, mert ugye nezzuk pl a vilaghaborukat, hat olyan foku szenvedes utan, aminek az emberek ki voltak teve, hogy tomeges megvilagosodasoknak kellett volna tortenni. De nem mindenki reagal ugyanugy a szenvedesre. Szerintem a spiritualis uthoz azok fordulnak foleg, akiket nagyon betalalt valami. Lehet hogy nem a vilag legnagyobb traumaja vagy szenvedese, de nekik az a valami vegkepp betette a kaput. Van, aki tulel egy haborut ugy, hogy a korulmenyekhez kepest koszoni szepen jol van. A masik embert meg kikozositik az iskolaban kiskoraban es sose jut tul rajta.

A masik dolog meg, hogy ki tudja hany megvilagosodott ember el a vilagon, akirol nem tud senki. Lehet h az illeto maga sem tudja, hogy a megvilagosodas allapotaba jutott, nem címkezi így fel, mert neki termeszetes allapot. Nekem mindigis volt egy olyan erzesem, hogy a tenyleg megvilagosodott emberek pont h nem szerepelnek a mediaban stb. Szerintem a tobbsegukrol nem tud a vilag egyaltalan. Emiatt aztan megtippelni se lehet, hogy mennyien lehetnek. De en ugy latom, hogy szenvedes es traumak nelkul ez valahogy nem lehetseges. Es ez ugye azt a kerdest is megvalaszolna, hogy miert van tele a vilag szenvedessel, h mi a szerepe, mi a funckcioja annak, hogy annyi borzalom tortenik a vilagon.