Azt jól látom, hogy a legtöbb ember a szenvedés, bántalmazás által nemesedik lelkileg, lesz együttérzőbb, kezd el meditálni, filozofálni sokszor és buddhista tanítások felé fordulni?

Nem feltétlenül, szerintem a kettőnek nincs sok köze egymáshoz.

A legtöbb ember, aki szenvedéseket élt meg hosszú ideig vagy bántalmazták azok általában alkeszok lesznek, vagy maguk is bántalmazóvá válnak, viszont ott a másik oldal, amikor valaki a bántalmazás okán sokkal együtt érzőbb lesz, mivel jobban át érzi mit él meg a másik.

Ez a világ csupa szín, vágy, és érzékkielégítés, nagyon könnyen magával tudja ragadni az embert....ezért a legtöbb lélek leszületés előtt gondoskodik katalizátorokról, amik segítenek nyilvánvalóvá tenni hogy ez a világ szenvedés, és keressen szellemi utat-kiutat innen.

Néha elég, néha nem....ritka hogy valakinél nem valamilyen trauma, fájdalom, veszteség, betegség váltja ki a spirituális útkeresés vágyát, de azért ez is megesik.

Azt a fejlődési szintet, amit az itteni lelkeknek kell meglépniük, emberként leszületve kell teljesíteni, magasabb szintű emlékezet és megértés nélkül, csak a lélek irányultságaira támaszkodva, kimunkálva pozitív vagy negatív irányba.

Ezt próbálják biztosítani a pozitív irányultságú lelkek a katalizátorokkal.

Egy negatív fejlődési úton járó lélek pedig egészséget, gazdagságot és hatalmat programozna magának.

1.! Miért csak alkesz lehet valakiből, aki átélte a "rosszat"?

Nem hallottál még arról, hogy emberek így fejlődnek? Megtapasztalva azt a minőséget, amit bizony nem a habzsi-dőzsiben, a tökéletes- elképzelt életnek és megélnivaló boldogságnak tartunk. Az alkohol menekülés. Sokan menekülnek abba, de akad ember, aki gondolkodik is, megérti a vele történteket, képes elfogadni, hogy nem tudja megnemtörténtté tenni, de mégis képes újra élni.

Kiutat csak cselekvésre, és döntésre képes testben, és szellemmel tud a lélek keresni. és az egyetlen megoldáshoz rengeteg út vezet. A végcél közelében persze egyre hasonlóbbak, vagy egybeolvadnak, de amikor elindulnak rajta az emberek, akkor még olyan sokféle, mint a látható világban minden más.

Ugyanakkor azt én sem hiszem, hogy a lélek előre eldöntené a katalizátorokat, amik a szellemi irány felé terelnék. A lelket számtalan dolog köti, és csak arról a lélekről tudom elképzelni, hogy van bármi döntési lehetősége, amelyik már a kötelékei nagy részétől megszabadult.