Azt jól látom, hogy a legtöbb ember a szenvedés, bántalmazás által nemesedik lelkileg, lesz együttérzőbb, kezd el meditálni, filozofálni sokszor és buddhista tanítások felé fordulni?

Igen, ilyesmi is van, de azért nem ez átalános az alapján amit én látok...és nem tudhatod hogy az család-lélekcsoport milyen szintről jött le, egyáltalán számukra szükséges-e a fejlődés ezen a szinten, vagy csak a részvétel miatt vannak itt.

Amit én írok az csak általánosságban igaz, kivételeket bőven lehet találni.

Nem elég csak "jól elleni", templomba járkálni, menedzselni a családodat, építgetni a cégedet, gyarapítani a vagyonodat...viszont ez a modell, ami mindenki számára "kéznél van".

De ebben nincs vágy, törekvés a megszabadulásra. Minek?! Jól elvannak.

Kicsit keresik a természetfelettit, de arra azért odafigyelnek, hogy ne találják meg.

Pár ilyen leélt élet után betervezésre kerül a katalizátor, ami megadja a lökést a keresésre.

Valóban nem mindenkinek van így, és sokszor karmikus események ezek.

Egy vallásos ember még csak a hitre alapoz, ami ugyebár sohasem biztos, ellenben a spiritualitás alapja a tapasztalati tudás. A vallás ráadásul tele van dogmákkal és hitrendszerekkel, - gyakorlatilag bezárja az illetőt, ezáltal megakasztva az esetleges misztikus megéléseinek a helyes értelmezését és integrálását a személyiségébe.

Az ilyen boldog életek inkább jutaloméletek, illetve ugródeszkaként szolgálnak a végső megmérettetéshez, ahol a lélek valóban meghaladhatja önmagát és kiléphet ebből a karmikus körforgásból.

7/17 Aha tapasztalati tudás... Kérlek mond már el nekem hogy milyen tapasztalati tudás mondatja veled azt hogy a lélek "tanulni szület le" vagy azt hogy vannak fejeltségi szintek. Mert azt értem hogy ebben hiszel de ez se tudás csak a te hited aminek nincs igazi alapja.

Továbbá miért és hova fejlődni? Mit jelent a lelki fejlődés? Minek kell szenvedés és testi létben fejlődni ha a túlvilágon 1ik se létezik? Tehát hova kell majd a testi tapasztalat éhség/fájdalom etc. ha ezek fizikális tapasztalások és csak a fizikális síkon van jelentésük. Tehát lelki szempontból nincs értelme őket megtapasztalni mert a "lelki síkon" amúgy se tapasztalnád.

Továbbá a szenvedés csak 1 állapot. Valóban nem a szenvedés fog arra sarkalni hogy fejlődj. 1 dologban van igazad hogy cselekvésre kényszerít de az hogy hogyan fogsz cselekedni már az individuumtól függ.

Tehát Grimfox-nak igaza van abban hogy 1általán nincs szükség ilyen szempontból a szenvedésre. Sokkal inkább vagy egy ezós érdeklődési kör kell vagy/és egy a fejlődésre/tanulásra ösztönző érzés/akarat.

Ezeket nem hozza elő az emberből a szenvedés csak MAX mozgásba kényszeríti őket ahol az a lényeg hogy a szenvedésükből kimozduljanak.

Talán összekeversz valakivel, mert én nem mondtam azt, hogy a lélek "tanulni szület le". A fejlettségi szintek viszont valóban léteznek és ahhoz, hogy ezt észrevedd nem is kell tapasztalati tudás, csupán józan ész. Ugye te sem gondolod komolyan azt, hogy egy alkesz segédmunkás, akinek a szellemi igénye kimerül egy jó meccs megnézésében, azonos tudatszinten létezik a Dalai lámával?

Minden teremtési ciklus egy kicsit progresszívebb mint az előző, mert Isten a lelkek által megtapasztalt összes tudását beleépíti az újabb világokba. Vagyis, a fejlődés egy állandó folyamat, hiszen az univerzum szinte végtelen, így mindig van lehetőség tökéletesíteni a dolgokat és egy magasabb szintre emelni a teremtést.

A lelki fejlődésed végén, tapasztalatokkal gazdagon térsz vissza a Forráshoz, hogy a megélésiddel gyarapítsd őt.

A szenvedés egy olyan hatékony katalizátor, amely az anyagi világba belefeledkezett lelket újra a teremtője felé fordítja, mert a végső cél az, hogy igaz önvalónkra ébredve végül hazatérjünk. Ugyanakkor a szenvedéssel teli, "rossz" világok elkerülendő, negatív mintaként is szolgálnak Isten számára. Jelzik neki azt, hogy amit kipróbált, az most nem működik, ennyi...

Viszont, ezen szenvedések megélése és a problémák megoldása által a lélek erősebb, tapasztaltabb lesz és egy hasonló, nehéz energiájú világban jobban helytáll majd.

Hogy miért van szükség egyáltalán teremtésre és tapasztalásra, ha lelki síkon mindez amúgy sem létezik?

Isten minden ideának a birtokában van, viszont odaát ezt képtelen megélni, ezért van szüksége a fizikai teremtésre. Mindez valójában egy igen kreatív és nagyszabású játék a számára.