Ha valójában nem is létezek, akkor miért ilyen nehéz erre ráébredni?
Tehát van az egység, vagy üresség, vagy teljesség, vagy nemtudom a nem definiálható. Az üres tér, vagy egyszerű jelenlét ebből a testből szemlélve.
Ebben az ürességben elvileg van egy "mag" ami tárolja az "én" szokásaim gyökerét.
Ha pl szeretem a mákos tésztát, és gyűlölöm a túrósat, akkor ezzel két azonosulást hozok létre. Így a + és - polaritásokkal megkötöm ezt ebben a bizonyos a "magban". Amikor ez a belső mag újra testet vesz fel, akkor majd egyszer valaki gyerekként késztetést kezd érezni hogy ő a mákosat szereti, a túrósat pedig lehetőleg el kell kerülnie. Aztán ezek hatására események történnek vele, és ezen információk memorizálásával megszületik az "én" élmény. (Persze ennél kicsit bonyolultabb mert rengeteg különböző erősségű ilyen azonosulásokból épül fel az személyiség, csak a szemléltetés kedvéért írtam így le..)
Szóval az üres térben (a nem tudhatóban) van egy nem létre jött "mag" amit nem látunk, és csak szokásainkat tartalmazza, illetve azok erősségét. Aztán ez kapcsolódik a testhez, majd kialakul belőle az "én" (ezt már látjuk, mivel a létezésben van). Viszont mindegyik változtatható, és egyik sem mi vagyunk. Mivel mi sokkal inkább az üres tér vagyunk, amiben mindez létrejön.
Viszont akkor a semmi miért hiteti el velem hogy "én" valaki vagyok?
Miért nincs egy egyszerű módszer?
Vagy egy elrejtett "kulcs" amivel kiszabadulhatok önmagam börtönéből, és véget érhetne értelmetlen szenvedésem? Ami valójában csak egy illúzió.
(Sajnos az eddigi 8 év meditációs gyakorlás kevésnek bizonyult...)
Az a baj bármit csinálok, az mâris akadályá válik. De már tudom hogy mit nem kell tennem :D
Mindenkinek köszönöm a válaszokat!
Kedves kérdező!
Megkérdezhetem a korod és a nemed? :)
válasza:TABU: szia, én vagyok a dharmásiro. szoval azt kell látni, a dharmát mert az külön forma, külön élmény, felismerhető. Ha a dharmában buddhára gondolsz, akkor fejlődsz mindenképpen, mert a dharmának olyan tulajdonsága van hogy mindenben jó, azért dharma Más és ritka. tehát a dharmában bármilyen uton elindulhatsz. Nagyon nehéz azonositani (főleg segitség nélkül) de mégis muszáj mert ha megtörtént akkor jön a felismerés, vagyis olyan mint amikor rájössz valamire, de annak nagyobb hatásai lesznek a hangulatodra, mint várnád legalábbis. A buddha azért olyan jó mert csőböl, gyökértelenül, a létező legtöbb módon (mesterien)... a legintenzivebben mutatta be, demonstrálta sok ezer ember elött, neki volt messze a legtöbb követője, ilyen magasan pl mondjuk 50%on hogy létezik-e. de ez a szám is más lehet ahogy mindenki, az nagy, ritka, felismerhetetlen, elérhetetlen (a dharma). csak a dharma segit azt elérni, a dharma segit keresni, az egyetlen stb.. ezért ritkán fordul elő nagyon, tehát ezt kell gyakorolni hogy minnél gyakrabban valora váljon (buddhista szutrák amiket buddha irt)
nagyon ritkán mélyálomban (messzi jövőben) válik valora, az lesz a legendás emlék amikor müködött és beavatást kaptál, de nincs mindig ott. a Buddha és a nagy bódhiszattvák kivételek, ők nagy rendszerükkel képesek valahogy megidézni, igy mindenféle segitség nélkül önmaguktól vmi rendszert alkotni, ez ritka és igy nekik nem kell olvasniuk hogy dharmába jussanak... na buék, gyorsan leirtam
válasza:Honnan veszitek ezeket az agymenéseket?
Nem is értitek amiket leírtok. Nem kell ezt túlbonyolítani.
Van a lélek az az "én" fizikailag nem érzékelhető, meg van a test. Ennyi.
A léleknek önmagában minden világos, de miután a testet birtokbaveszi, elveszti a képességeit,
behatárolódik. A testben lekorlátozódott lelket meg egónak nevezzük, ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!