Miért érzem azt, hogy Ő az ikerlelkem?
Úgy érzem egy ideje, hogy ahol jelenleg vagyok, az már nem az én utam. Történetem érdekes (számomra is). Most 31 vagyok, ez 3 éve kezdődött, amikor megismertem ŐT. Ő egy olyan ember, akit talán a fél ország ismer, egy igazi művész. Ugyanolyan életszemlélettel, hittel, mint én. Tavaly tudtam Őt először látni élőben, nem mentem oda hozzá, tudtam, hogy még nincs itt az ideje, és talán most sem. A tavalyi nyártól kezdve, művei egész más irányt vettek, legtöbbje arról szól, mennyire vágyik megtalálni azt, aki majd boldoggá teszi. Talán megérezhette, hogy a közelben vagyok? :) Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok, hiszen úgy nem is lehet, hogy mit sem tudunk a másik tulajdonságairól, szokásairól. Arra vágyom minden egyes nap, hogy legyen minél többet a közelemben és csak öleljen át.
Tudtok nekem magyarázatot adni, miért érzem ezeket az igen erős érzelmeket? Vagyok már annyira tapasztalt, hogy ne essen meg velem az, ami 20 éves korom előtt (legalábbis azt hiszem), tudjátok, az a plátói szerelem, miközben akkor még igazán azt sem tudjuk, hogy mi az a szerelem.
Nincs ikerlélek, mivel a lélek egységben van önmagával. Az egó választ el minket egymástól, nem a lélek.
Amikor mélyálomban vagy, és nem vagy az egód tudatában, akkor összeolvadsz a forrással, és mindennel, mindenkivel. A mélyálomban lévő "semmi" a végső igazság. De csak az elme számára semmi. Az elme olyan eszköz, ami nem képes azt érzékelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!