Miért félek még mindig a sötétben? 20l

Amióta az eszemet tudom, rettegek a sötétben, vagyis pontosabban a félhomályban. Nappal nem merek bemenni a fürdőszobába (nincs ablaka), csak úgy, hogy megnyitom az ajtót, kinyújtom a kezem, kitapogatom a kapcsolót, és csak akkor lépek be, ha már ég a villany.

Csak úgy tudok elaludni, ha a fal felé fordulok, és magamra húzom a takarót.

Este megnézem, mi hol van a szobában, hogy ne ijedjek meg tőlük lámpaoltás után. Bár így is megesett párszor.

Egyszer az ágyon felejtettem a táskámat, és amikor kimentem éjjel a mosdóba, és elhaladtam az ágy mellett (a húgom ágya, aki akkor nem volt otthon), és megláttam a táskát konkrétan sikítórohamot kaptam, holott tudtam, hogy az egy táska.

Tegnap ugyanez volt egy székkel. Este terítettem rá a fehér pólómat lefekvés előtt. Mégis amikor visszafelé jöttem a mosdóból, megláttam a széket (aminek igenis szék formája volt), leblokkoltam, és majdnem elsírtam magam.

Nem tudtam tovább menni, mert féltem megközelíteni.

Miért lehet ez?