Elegem van. Tobb mint 5 eve nem aludtam sotetben,2x-3x probaltam es szornyu kovetkezmenye volt. Hol talalok valakit aki segitene?

Nekem is voltak hasonló (bár nem ennyire durva) problémáim. A következőket tudom neked mondani:

Az alvásparalízis biztos jele annak, hogy még nem vagy ébren. Ez én is megértettem, és onnantól ezzel nem volt gond. Ha tudatosítod, hogy akkor még alszol, tudni fogod, hogy az csak (fél)álom, nem a valóság. Ezt ha megérted, akkor megbirkózol vele.

Én pl zenét is hallgattam elalvás előtt, mely egyrészt megnyugtatott, másrészt a lejátszó minimális fényt is kiadott magából, így nem volt totál sötét. Egy idő után ezt is elhagytam.

Ami még használt: három keresztvetés elalvás előtt. Tudom, hogy hülyén hangozhat, főleg, hogy ateista vagyok, de maga a szimbólum valahogy bejött és megvédett a rémálmoktól. Mindig. Nem tudom, nálad használ-e, de próbáld ki. Nem tudom, hogyan működik, de nálam működött. Azóta az sem gond, ha ezt elhagyom.

(Még egy érdekes dolog: ha részegen vagy kapatosan aludtam el, sose féltem semmitől Szinte akartam, hogy jöjjenek a szellemek, mert akkor szembe mertem volna nézni velük.

Tudod mit? Olyankor sosem jött egy sem...)

Nem akadékoskodok, de a világosban aludni nem egészséges, mert nem természetes. De ezt ne oltogatásnak vedd.

Hogy válaszoljak:

Ezeknek nagy részére rálehet fogni az ébren álmodást. Csak némelyikről gondolom, hogy nem felel meg annak. A félelmed meg (ha a kérdés erre irányul) egy egyszerű fóbia, megrögzött félelem.

Atya Ég! Hát nem irigyellek.

A páromnak(férfi) voltak hasonló problémái(többek közt)Ő késsel a párnája alatt aludt el(ha el tudott) és mindig látni kellett az ajtót, hátha bejön valami. Ez először viccesnek tűnt. Akkor még külön laktunk. Ő a szüleivel élt, de a tesójával egy szobában aludt. Ekkor 27 volt. Aztán eljött az az idő, mikor összeköltöztünk, megvettük a szülőktől a lakást, így mi maradtunk ott és szülők, tesó elköltözött. Itt kezdődött a "rémálom". Hasonló, mint a Tiéd. Xanax-on élt. Borzalmas volt az az 1 év. Próbáltunk rájönni a "miértekre". Elköltözött szülők-már nincs biztonság, felelősségvállalás irántam-párkapcsolat, gyermekkori traumák esetleg....stb. Én akkoriban nem aludtam egy huzamban többet másfél óránál, mert én voltam az "őrangyala", meg kellett várnom amíg elalszik. Odáig fajult a dolog, hogy már nem mert lemenni az utcára sem....és ezek csak apró részletek. Nem kívánom senkinek azokat az éjszakákat. Mikor nem tudsz segíteni annak az embernek, aki számodra a világot jelenti, eközben és ezért pedig én is kikészültem(amit persze akkor nem mondtam neki és nem is éreztettem vele)

A legkeményebb, hogy a végén még 2x 0,5 mg Xanax-tól sem tudott elaludni, jött a Dormicum, nagy nehezen 1-másfél óra múlva elaludt, de 1 óra múlva felriadt, leverte a víz, remegett......stb.

Nem vagyok orvos, sem pszichológus, de ez pánikbetegség.(szerintem. és a párom szerint is)

Voltunk anno neves, kimondottan pánikbetegségre szakosodott pszichológusnál is. Felírt 4 féle "gyógyszert" !Elolvastam mindegyik tájékoztatóját...........Na itt volt a vég. Szerintem nem kell leírnom , milyen sokkot kaptam.

Ekkor elkezdtem kutakodni a neten. Talán még itt is tettem fel kérdést. És ekkor rátaláltam egy emberre és honlapjára. Brandenburg Géza, gyógyult pánikbeteg. Ő saját maga "meggyógyítása"céljából kifejlesztett egy "vitamin komplexet", csak természetes összetevőkből, valamint egy étkezési reformot. Neuroptim a "vitamin" neve. Az étkezés lényege, hogy elhagyja a glutént(és származékait) valamint a laktózt is(tejcukor). Ezek az összetevők gátolják az agyi ingerület átvivő anyagok hasznosulását(valami ilyesmi). Ezt hívják manapság "ősember" diétának, vagy divatosabb nevén paleolit diétának. Mert régen, az ősemberek nem ettek ilyen dolgokat, nincs is rá szüksége az embernek. (Felnőtt embernek sincs szüksége a tejtermékre-laktózra-, ezért sokakban meg sem marad a tej-és itt szépen fogalmaztam-)

Parasztnyelven úgy kezdtünk el étkezni, mintha liszt és tejérzékenyek lennénk. Mert persze én is csináltam vele együtt. E mellé társult az említett vitamin, amit neten rendeltem, de már egyes gyógyszertárakban is meg lehet venni.(Engedélyezett vitaminról van szó) És nem mellesleg megemlíteném a halolaj kapszulát is.

Egy szóval!

Én nem állítom teljes bizonyosággal, hogy pánik beteg vagy, mert nincs orvosi diplomám, csupán járatos vagyok ebben a témában és vannak tapasztalataim.

Nézz utána a neten az általam említett dolgoknak és ha látsz benne rációt, próbáld ki. Ártani nem ártasz magadnak. Nekünk bevált. Azóta minden rendben és már a vitaminokat sem szedi már.

Megemlítenék még egy dolgot, ami nem mindenki tetszését nyeri el, de mi hiszünk benne. Agykontroll. Sok vita kering itt a neten ezzel kapcsolatban.

De én amondó vagyok, amiben hiszel, az segít.

Sok-sok kitartást és erőt kívánok Neked, hogy megold a problémáidat!

Egyet ne feledj! Sose folyamodj gyógyszerekhez!!!!

Remélem tudtam segíteni!!!!

Egy "sorstárs"!

:)

„ugy erzem tenyleg a gyokeret kel megkeresni a dolognak. 

vagy szereznem kell egy pasit akivel kiskifli/nagykifliben alszunk :) „

-lehet, hogy sokat segítene... ha nincs igazán rendben a szexuális életed, akkor lehet, hogy néhány nagy átélt orgazmus is akár gyógyszer lehetne – olyan partnerrel, akit már elég jól ismersz, akit szeretsz és akiben megbízol

írod, azt, hogy állandóan utazol : talán egy stabil, „letelepedett” életmód is sokat segítene rajta … stabilizálódnának a dolgaid

-életed első néhány éve hogyan telt el? Értek traumák? (=érzelmi megpróbáltatások stb.)

-valaki traumatizált Téged életed során? Egyszeri, súlyos alkalommal vagy tartósan?

Istenem annyira boldog vagyok a kérdésedtől, én sem tehettem volna fel értelmesebben!!!!

A problémám hasonló, viszont eddig nem volt ennyire súlyos. A mai éjjelig (ezért elhatároztam h ez ellen már tenni kell gyorsan regisztráltam, és kutakodtam míg ide találtam :)

Próbálom röviden összefoglalni amikre a kérdésed, válaszaid és a kommentelők rávilágítottak. Most 21 éves vagyok külön élek szüleimtől egy albérletben sokszor hetekig nem találkozok velük. Többnyire lakótársammal élek (csoporttárs másik szobában) de néha párom is itt alszik velem. Szüleim elváltak mikor tíz éves voltam, és gyerekkoromban kb öt-hat alkalommal költöztünk, volt h meg sem szoktam az új helyet. A húgomnak is kellett járnia pszichológushoz kialakult viselkedés problémái miatt, ami valószínű a válás miatt volt mivel ezután alakult ki fokozatosan (nagyon apás volt, új mostoha apa).

Először rémálommal kezdődött egészen pici koromban, ami akkor visszatérő lett akkor még szülőhelyemen éltem szüleim együtt voltak. Sok évvel később jelenlegi, szülők lakhelyén válás után egy családi házat vettünk meg egy idős halott házaspár rokonától. Átalakítottuk, lebontottuk hozzá toldottunk. Kezdődtek a gondok, én inkább halló vagyok mintsem látó. (vicces nem? :D én így tudnám jobban leírni) Volt, hogy hónapokon át nem aludtam éjjelenként, volt hogy csak lámpával, volt h wc-re sem mertem kimenni. Hangokat hallottam, léptek zaját recsegő padló, nyikorgó kanapé amik többé kevésbé magyarázhatóak és kezelhetők voltak számomra mégsem tűntek el. Volt h a helyzet javult és hosszú hetekig tudtam aludni zajok nélkül, és mikor már azt hittem minden rendben kezdődött elölről. Mindig csak a családi házban történtek hasonlók velem, apukámnál nagymamámnál barátoknál és a lakásomban való alvás esetében szinte 99.9999%-ban nem történt ilyesmi, még akkor sem ha nagyon nagyon féltem a sötétben. Egészen ma hajnalig. Párom itt alszik mellettem mindez így történt: Félálomban voltam, olyannyira h szinte fel sem tűnt h még kis részben ébren voltam, ezerrel pörgött az agyam már nem tudom min. Arra eszmélek, hogy bakancsos lépéseket hallottam, a párom felé tartott kis szünet majd felém indult, annyira vert a szívem attól féltem bordáimat áttörve kiugrik mellkasomból. Mikor a hang hozzám ért, magamban könyörögtem h ne sírd el magad ne sírd el magad, mert megtudja h ébren vagy... magamban sikoltoztam h anya, anya kérlek segíts...és küzdöttem nehogy elsírjam magam. Majd két perc múlva elmúlt, és lassan lenyugodtam. Tíz perccel később meg mertem fordulni h felkapcsoljam a lámpát. Természetesen sehol senki, lenyugodtam elkezdem tisztán látni és gondolkozni. Először arra gondoltam a személy valódi hús vér ember lehetett, betörőre gondoltam, de mivel ez lehetetlen hisz a lakásban senki, ajtók zárva a panel egyébként is bevehetetlen ilyen szempontból. Aztán fentebb említett élményeim ismeretében paranormális jelenségre gondoltam. Betelt a pohár, ami sok az sok. Ez már durva... hiszen halálfélelmem volt ami után az ágyamból is csepegett a víz. Laptop elő és keresgélés volt e már másokkal hasonló. Több szakértő oldalt is átlapoztam, de egyik jel sem mutatott arra hogy igazán ilyen jelenségekkel lennének az ÉN esetemben is. Egyébként a tudomány embere vagyok, szeretem ha mindenre van ésszerű magyarázat. Ettől eltekintve családom mégis fogékony az ilyen jellegű jelenségekre, igazi- nem beképzelt-paranormális jelenségek. S mivel bizonyítékokkal is alátámasztható ennek jelenléte, hiszek ebben. Éppen csak abban nem hiszek h velem is előfordulhatnak ezek.... így felakartam tenni hasonló kérdést itt. Előtte olvasgattam az eseteket, így találtam Önre. Már majdnem hívtam a papot, de eljutottam ide :) Rájöttem pap helyett, pszichológust kell hívnom (és nem pszichiátert a kettő nem ugyanaz, fentebb kommentelőknek szól!)

Sajnálom hosszú levelemet, de tudatni akartam mennyire hálás vagyok, hogy rávilágított arra igenis abnormális ami velem történik h """""""beteg vagyok""""" és kell a hozzá értő segítség. Mindig is tudtam h félek a sötéttől, de azt nem h ez minden gond forrása. Már csak az a kérdés miért? ami az orvosra vár :) Több eshetőség van: költözések, válás, korhatáros filmek megnézése engedéllyel (horror)gyerekként, barátoknál barátnőknél való alvás rendszeressége, az h el kellett fogadnom a válás "természetességét" édesanyám elmélete szerint-h sosem sírtam emiatt, és szinte három hónap alatt alkalmazkodtam az új élethelyzethez.

KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM!!!! Hála érte. Önnek is javulást, gyógyulást kívánok, biztos vagyok benne h minden jóra fordul. Jó tanács: keressen egy párt akiben megbízik, kiskifli-nagykifli csodás gyógyszer erre ;)

u.i.: Kérem értesítsen javulásáról :) Érdekel :)

az én barátom sem tud sötétben aludi, hozzá teszem,már 30 éves. legalább a tvnek kell mennie. és vmi háttérzajnak is. ez engem eleinte nagyon zavar, kb másfél éve élünk együtt...ugye én sötétben,csendben szerettem aludni.

meg szeretek is

párszor,mikor nagyon elaludt volt,h kikapcsoltam a tv-t, lekapcsoltam a kislámpát,és olyan rémálmai vannak,meg kitudja mi,h egésznap rossz kedvű és idegbeteg. egyszerűen nem tud sötétben és csendben aludni...én azt hittem csak rájátszik,de mikor legutóbb találkoztunk az anyjával,vhogy szóva jött,hogy milyen jl néz ki a régi kislámpája a lakásunkban...és visszakérdezte az anyja,hogy még mindig???! azóta nem is kötök bele