Megöltem egy legyet már jóideje idegesít, de most lelkiismeret furdalásom lett, ez normális?

Nem olyan hülyeség amit a kérdező írt. Bizony ilyenkor hidegben én is sajnálom ha betéved és itt marad egy légy. Valahogy élelmes, élni akar- tavaly volt egy és kihúzta a telet nálunk.Szinte már fogadott ha a konyhába mentem vagy jött utánam a szobába. S az volt a különös, hogy hallhatta hogy beszélek hozzá-- a férjem csak nevetett és mindig az utolsó vacsorával fenyegette.De miattam nem csapta agyon.

Már vagy 20 éve betévedt egy méhecske és a konyhában telet ki-- annyira megfigyelte hogy szólítom; zümmögtem, hogy olyankor leszállt az asztalra elénk és csipegetett a morzsákból amit odatettem. Ha csak a konyhába mentem később akkor a függönyről hozzám repült a hajamra, vagy körbe szállt. Biztatta is a férjem; csípd meg azt a boszorkányt mert zsugori! tavasszal aztán eltűnt.

De hasonlóan sajnálom a picurka egereket, olyan élelmesek. már 40 éve még kicsik voltak a gyerekeim-- szokásukhoz híven ki-be járkáltak és közben nyitva hagyták a bejárati ajtót és még a szobájukét is valamint a szekrényüket. Aztán készültem rendezgetni a kupijukban, pakoltam ki a szekrényt és az aljában egy nőstény egér és mellette több picurka fej kukucskált. Nem is féltek-- kiderült a gyerekek titokban tartották és etették is őket.

Olyan tündériek voltak, hogy gyorsan letakartam aztán összefogva kivittem egy régi ketrecbe. -egy hét múlva engedtük el őket... szidott is a férjem morogva, hogy még megéli, hogy húst se fogok enni többé, mert soha nem vágtam le csirkét.

Nagyvárosi vagyok csak később lett kertes házunk-- de a férjem tanyára vágyott sok éven keresztül. 50 körül elérte a vágyát tanyára költöztünk ketten-- állatokat vettünk borjút bárányt kismalacot baromfit. Szakkönyvekből olvastam mit kell adni az állatoknak kaját, a környéken a mi állataink voltak a legszebbek.

De egyetlen disznóból bárányból nem tudtam enni!-- eladtuk és idegen tanyáról vettem saját részre a vágnivaló állatot... azt nem gondoztam, azonnal levágtuk!

Amikor nem volt otthon a férjem és a saját állatainkkal foglalkoztam, kinyitottam az ajtókat és összeengedtem őket a nagy udvarra. Én leültem és festegettem, az állatok vagy legelték a füvet, vagy körém ültek, még a hatalmasra nőtt tehén is. Amikor idegen közeledett akkor az összes hímállat a kutyával együtt a kapuhoz rontott.

-- a szomszédaink kiakadtak teljesen, mert ilyet még nem láttak. Amikor eladtam egy felnevelt borjút, másnap délután már ott ütögette a busa fejével a tanyakaput-- haza szökött.

Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy gyógyítottam ha valamelyik beteg lett, egyszer betegek lettek a süldők, mert bezabáltak. Az állatorvost hívtam injekciót kaptak de egyre azt mondta vágjam le és etessem meg a kutyával-- mert abból már nem lesz állat- lebénult deréktól lefelé. Kihoztam a többitől mert letaposták és bántották. Aztán addig studíroztam amig hozzákezdtem meggyógyítani-- mint előtte a klinikán gyógyítottam a béna embereket... kb 10 nap múlva szaladt-- az orvos nem győzött csodálkozni. HA közéjük mentem hozzám jöttek vagy játszottak velem én pedig simogattam a fejüket, a m már marha nagyságú hát azzal vigyázni kellett mert a busa szikla fejével amikor cirógatni akart a maga módján hát... vigyáznom kellett el ne lökjön -- szóval képtelen lettem volna enni bármelyikből is.

Sokat írtam bocsi-- de tudjátok nagyon szeretem a természetet az állatokat fákat növényeket és az egész hatalmas teret ami mondjuk egy nagy rét virágok és körbe erdő--- ha az ember leül a közepén és nem hallatszik se kocsi se emberi ricsaj semmi csak a madarak és a levelek zizzenés akkor úgy érzi az ember egy idő után hogy Én vagyok a világ közepe, s minden ami körülöttünk van azzal eggyé vállunk... ilyenkor egy darabig figyeltem hallgattam, majd lefeküdtem és elnéztem azt a hatalmas végtelent amiből csak horizontig látunk-- fantasztikus gyerekek az élet--- csak az ember-- mint én is, addig csak loholtam hogy minél több legyen mindent megszerezzünk még több pénz legyen, még többet menjek ide-oda a városban.. és észre se vettem városi létemre hogy a beton utakon és házakon kívül, sokkal szebb és egészségesebb a világ....

A Zümm... Zümm...-ös vagyok. Igazából a kisebb pókokat, meg pl. méhecskét én is inkább kiviszem a lakásból és szabadjára engedem. Volt, hogy egy darazsat is inkább kivittem. A méhecskét meg szabályosan sajnálom is. :) Meg ismerek is olyan embert aki ilyen mint te, kérdező, és egyáltalán nem ítélem el vagy nézem hülyének. Csak ebben a késői időpontban rám jött a trollkodás.

De a legyeket, meg szúnyogokat nem kímélem. :)

Úúúúristeeeenn..!! Gyufadobozba rakd bele.. :(

temesd el majd nyáron.. :(

Viccet félre téve: Már nem azért..de a legyek is rá szálnak mindenre utána mindenre rá szállnak..és a bacit meg minden SZAR.t szó szerint megeszel... :DD

Am az ide válaszolók milyen arányban férfiak? :D

11 éve vega vagyok, legyet lecsapom, hangyát, muslincát kimentem a borból. Méheket sem bántom. Csincsókoknál meg sikítok. :D xD

Szerintem normális. Valamiféle érző lelket feltételez.

21/N

Utolsó, miért utálod őket? Ártottak neked?

Sosem értettem ,hogy miért lehet valamit utálni csak úgy. Az utálatot is ki kell érdemelni.

Teljesen igaza van annak aki azt írja, hogy a légy kórokozót is hordozhat, ezért használok szúnyoghálót vagy ezért nem bántom a hosszú-lábú kaszás pókot a fürdőszobában, mert ha betéved egy légy, akkor az övé-- legyen az az ő harcuk, hisz egyik élet a másik élete árán élhet.

Magam részéről minden húst elfogyasztok, csak ne én neveljem fel. Miképp éreznek az eredeti parasztemberek? Talán számukra se minden közömbös, biztos van az állataik között amelyiket jó fenékbe billentik és van amelyiket megszólítják... csak olyasmivel nem foglalkoznak, mint én a primitív pesti, hogy megszelídítettem és szinte értelmes, érző lényekként neveltem őket.. amitől még a férjem is hűjét kapott-- gazdálkodás szempontjából ez egyébként őrültség lenne a valódi gazdálkodó emberektől

S ha levágják azt az állatot, akkor az legyen a legkíméletesebb és gyors.

Az élet így lett megalkotva, hogy a növények hasznosítják a föld ásványait beépítik magukba az állatok lelegelik fehérjévé alakítják mi az ember pedig mind kettővel élünk az ásványi anyagot tartalmazóval és a fehérje és zsír anyagokat tartalmazóval is.

Az állatok ellen ha veszélyes akkor védekezzünk, de szükség van minden élőre a sepregetőkre, a mindent felevőkre, lebontókra, elrágcsálókra, csak kérdés Ránk... szüksége van-e az egész természetnek?

Micsoda töketlen generáció ez... A halál ugyanúgy az élet része, nem lehet megtagadni. Az oroszlán sem kér bocsánatot a zebrától, mégsem gonosz lény. Az embert is megöli ha a territóriumába merészkedik. Így működik a természet, nincs ebben semmi gonoszság. Főleg akkor, ha egy legyet csapsz le, mert idegesít.

Nyilván egy embert nem lehet lelőni ha bemászik a kertedbe, de Amerikában pl. megcsinálhatod. Én szerintem lelkiismeret-furdalás nélkül meg is tenném, ha veszélyben érezném a családomat. A túlzott moralizálás miatt is tart részben ott a világ ahol. Legalábbis majdnem ugyanakkora része van benne, mint a háborúskodásnak. Meg kéne találni az egyensúlyt, az arany középutat.