Egy nagy trauma okozhat szűnni nem akaró alvásparalízist, ami teljesen felőröl?

Lassan 1 éve, hogy szeretett nagyim meghalt. Súlyos betegségben, viszonylag fiatalon(60 évesen) halt meg. Túlzás nélkül mondom, hogy a szemem láttára sorvadt el, 2 hónap alatt. A halálát már feldolgoztam, felfogtam, hogy elment, és soha nem jön vissza. Nem lebeg ott a mindennapjaimban a gondolat, hogy nincs többé. Persze sokszor eszembe jut, olykor sírok is miatta, de ez nagyon ritka. Viszont azt a látványt nem bírom kiverni a fejemből, ahogy a mozdulatlan, még meleg és falfehér teste ott fekszik a kórházi ágyon, és én fogom a kezét. Ez a kép egyszerűen beleégett az agyamba, és nem akar távozni. Azóta vannak ilyen álmaim. Eleinte csak arra ébredtem, hogy nem tudom mozgatni se a fejem, se a végtagjaimat, egyedül a szemeim mozogtak. Aztán jött az, hogy árnyakat is láttam, akik engem figyelnek, később már beszéltek is hozzám. Ilyenkor mindig kiabálni akarok, de se hang, de még csak levegőt sem tudtam kicsikarni magamból. Mindig úgy érzem, hogy valami ül rajtam, és majd megfojt. Aztán volt olyan is, kb 2 hónapja, hogy láttam magamat, és a mellettem alvó páromat. Mintha a plafonról bámultam volna magunkat. Aztán amikor felébredtem, akkor olyan érzésem volt, mint amikor az ember azt álmodja, hogy zuhan, és hirtelen megrándul a teste. Aztán most 2 hónapig csend volt, de tegnap éjjel megint. Azt álmodtam, hogy szintén bámulom magamat a plafonról(most egyedül aludtam, párom dolgozott), és arra keltem, hogy a saját szemembe nézek...

Tudom, hogy ez mind baromságnak hangzik, de engem teljesen kikészítenek ezek az álmaim. Egyszerűen bármennyire küzdök ellene, 2-3 havonta mindig visszatér. Már azon gondolkodtam, hogy felkeresek ezzel egy orvost. Az lenne a kérdésem, hogy van valaki, akinek hasonló alvásparalízisei vannak? És szerintetek ezen csak orvos segíthet? Kérek mindenkit, hogy ne hozzák a "szkeptikust" ennél a kérdésnél, mert ez igenis komoly, és szeretnék végre meggyógyulni, ha lehet így mondani.

Köszönöm!

22/N