Egy nagy trauma okozhat szűnni nem akaró alvásparalízist, ami teljesen felőröl?
Lassan 1 éve, hogy szeretett nagyim meghalt. Súlyos betegségben, viszonylag fiatalon(60 évesen) halt meg. Túlzás nélkül mondom, hogy a szemem láttára sorvadt el, 2 hónap alatt. A halálát már feldolgoztam, felfogtam, hogy elment, és soha nem jön vissza. Nem lebeg ott a mindennapjaimban a gondolat, hogy nincs többé. Persze sokszor eszembe jut, olykor sírok is miatta, de ez nagyon ritka. Viszont azt a látványt nem bírom kiverni a fejemből, ahogy a mozdulatlan, még meleg és falfehér teste ott fekszik a kórházi ágyon, és én fogom a kezét. Ez a kép egyszerűen beleégett az agyamba, és nem akar távozni. Azóta vannak ilyen álmaim. Eleinte csak arra ébredtem, hogy nem tudom mozgatni se a fejem, se a végtagjaimat, egyedül a szemeim mozogtak. Aztán jött az, hogy árnyakat is láttam, akik engem figyelnek, később már beszéltek is hozzám. Ilyenkor mindig kiabálni akarok, de se hang, de még csak levegőt sem tudtam kicsikarni magamból. Mindig úgy érzem, hogy valami ül rajtam, és majd megfojt. Aztán volt olyan is, kb 2 hónapja, hogy láttam magamat, és a mellettem alvó páromat. Mintha a plafonról bámultam volna magunkat. Aztán amikor felébredtem, akkor olyan érzésem volt, mint amikor az ember azt álmodja, hogy zuhan, és hirtelen megrándul a teste. Aztán most 2 hónapig csend volt, de tegnap éjjel megint. Azt álmodtam, hogy szintén bámulom magamat a plafonról(most egyedül aludtam, párom dolgozott), és arra keltem, hogy a saját szemembe nézek...
Tudom, hogy ez mind baromságnak hangzik, de engem teljesen kikészítenek ezek az álmaim. Egyszerűen bármennyire küzdök ellene, 2-3 havonta mindig visszatér. Már azon gondolkodtam, hogy felkeresek ezzel egy orvost. Az lenne a kérdésem, hogy van valaki, akinek hasonló alvásparalízisei vannak? És szerintetek ezen csak orvos segíthet? Kérek mindenkit, hogy ne hozzák a "szkeptikust" ennél a kérdésnél, mert ez igenis komoly, és szeretnék végre meggyógyulni, ha lehet így mondani.
Köszönöm!
22/N
*arra keltem, hogy a saját szemembe nézek
Ezt úgy értsétek, hogy álmomban az ágyon fekvő énem a plafonon lebegő énem szemébe nézett, és erre riadtam fel.
válasza:Jézusom, durva, amiket írsz. Én is sűrűn szenvedek alvásparalízistől már gyerekkorom óta. Nekem mindig akkor vannak ilyen szakaszaim, mikor lelki gondokkal, megoldatlan problémákkal küzdök. Nekem az szokott lenni, hogy hirtelen felébredek és azt érzem, hogy valaki fenyeget, valaki jelen van, aki nagyon-nagyon rosszat akar nekem. Van olyan, hogy ránézek egy fotelbe dobott plédre és mindenfélét belelátok... Én tudom, hogy ezt csak úgy lehetne megszüntetni nálam, ha megoldódnának a gondjaim, de sajnos erre most esélyem sincs.
26 N
válasza:Ez érdekes, az én mamám is hasonló körülmények között halt meg. Kiderült, rákos, meg is műtötték és 4 hónapig teljesen fitt maradt, aztán agyvérzést kapott és, lényegében ugynúgy mint neked, 2 teljes hónap alatt ment el. Még kisgimnazista voltam, de legtöbbször nekem kellett otthon maradnom vele, mert pont akkor derült ki anyuról is, hogy műteni kell, apu meg dolgozott, más nem maradt, aki otthon maradjon gondozni. Eddigi életem legnehezebb 2 hónapja volt.
Én pár nappal a halála előtt is tapasztaltam furcsa dolgokat: a szoba, ahol feküdt irreálisan hideg volt. (pedig július volt, őrült hőség), borsódzott a hátad, éreztél bizonyos fura jelenlétet.
Volt bent egy szék is, amiren néha a mama rá-rá pislantott, amikor nem ült ott senki. Néha pedig hallottuk, ahogy a szék nyekereg (mintha valaki ülne rajta és mozgolódna). A halála után ez megszűnt, a szoba ugyanolyan fülledt lett, mint a többi, nem volt az a fura érzés sem. (De nem rossz, negatív, félelmet keltő érzésre kell gondolni. Visszagondolva lehet ijesztő, de az a jelenlét nyugató volt!)
Pár hónapra rá éjjel ébredtem és egy árnyalakot láttam az ajtóban ácsorogni. Ugyanúgy csak nyugalmat éreztem, mint anno, egyáltalán nem féltem. Majd elvitt magával a mama szobájába valamiért, de erre már nem emlékszem.
válasza:Hű, tényleg kemény. Egyszer régebben, amikor ismerkedtem a témával, erre külön felhívták a figyelmem, hogy kerüljem a szemkontaktust. Tulajdonképpen te irányítasz, az fog történni, amit te szeretnél, de nagyon fontos, hogy ne félj.
Nekem is volt alvásparalízisem évekig. Akkor szűnt meg, amikor ráéreztem, hogy én irányítok.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!