Az betegség, vagy valami lelki ok ha magamnak beszélek?

Kiscsillag, elárulok egy titkot:

Mindenki folyamatosan nyomja magában a monológot..

:)

Csak legyél kicsit csendesebb, és akkor bőven beillesz a normális őrültek közé.

Ahogy az elsö irta. Eckhard Tolle es hasonlok ugy fogalmazzak ezt meg, h nagyon keves ember el a jelenben. Mivel a gondolataink vagy a jövöt tervezgetve abrandoznak, vagy a multon ragodnak... tehat megy a belsö monolog.

Ahogy a vicc szerint is, ha ismered:

- Doktor ur, mit csinaljak, ha nem hagy nyugodni, mindig a nyomomban van ez a masik ember, hat emiatt mondom neki mindenütt hangosan a magamet - mondja a skizofren beteg a kepzelt tarsara celozva a pszichiatria föorvosanak.

- Na latja, ez a különbseg a beteg es az orvos között! Nekem is van egy ilyen tarsam, csak en nem beszelek vele hangosan!

Neha csak ilyen arnyalatnyi a különbseg a "normalis" es a "nem normalis" között...

A Meghogy valaszarol jutott eszembe, ebben a belsö monologban az a nagyszerü, h iranyithato!!

En nem tartom veszesnek, föleg a leirt szituban. Amit hangosan kimondassz, az segit a gondolataidat oda terelni, amire figyelsz (ha azt mondod ki). Mert maskülönben az elme allandoan zakatol, elvonna a figyelmet. Ezert szerettem hangosan tanulni, most meditacioban ezert szeretem a szöveges iranyitast, mert igy segit ott tartani a gondolataimat, ahol szeretnem. Es igy lehet pozitivra is iranyitani: az agykontrollban ezt hivjak gondolatnagytakaritasnak = ha azt veszed eszre, hogy negativ a gondolatod, tudatosan csereld ki pozitivra, tudatosan iranyitsd.

Csak azert erdemes nem kimondani hangosan, ha masok is hallhatjak, mert fennall a veszelye, h hülyenek neznek, es esetleg magyarazkodhatsz, igy ilyenkor egyszerübb csendben maradni. :) Sztem, aki ezt kontrollalni tudja, az meg normalis eset, aki esetleg nem, ott mar baj lehet... :)

00:44

Én is ismerek olyat, aki megy az utcán és hangosan magában beszél. Egyébként semmi gond nincs vele.

Valaki meg magában dúdolászik hangosan.