Mihez hasonlítható azaz ijedtség, amikor az ember szellemet lát?

Rettegés, hidegrázás.

De nekem csak alvás paralízisem volt. Egy figyelővel.

Egy szellemet láttam valszeg az is csak paralízis volt. A mama volt aki 2 éves koromban hunyt el. Nyugalmat éreztem. Meg egy öreget egy romos présház tornácán. Semmi köszöntem és mentem tovább...de egy szempillantás alatt eltűnt. Mondtam is magamban, hogy fsza ma sem pihentem ki magam.

Szerintem attól függ...

Az ember valahogy érzi, jó vagy rossz-e, amit meglátott.

Volt szellem, ami csak kíváncsiságot keltett bennem. Mondhatni, természetes volt a jelenléte, csak épp azon gondolkoztam, vajon ki lehet és miért láttam?

Két eset volt, hogy teljesen valós személynek tűntek ..egy ideig..de ezek miatt csak akkor ijedtem meg, mikor rájöttem, hogy gáz van, mert nem "valósak"

Egyszer láttam démonszerü jelenséget, na az nagyon para..

6 Nem kötekedésből kérdezem, tényleg kíváncsi vagyok.

Amikor ezeket a jelenségeket észleled sose gondolkozol el azon hogy mi van ha a jelenség csak az "én fejemben létezik"?

Csak mert ha én észlelnék olyan dolgokat amik sehogy se összekapcsolhatóak a valósággal soha se merném kijelenteni hogy amit észlelek az "valós".

Összekapcsolható a valósággal értsd. ha a szellem pl meg tudja mondani mi van egy ajtó mögött, stb.

Frissen elhunyt édesapám szellemét láttam magam előtt néhány másodpercre és eléggé lesokkolt a dolog. Akkoriban még nem voltam spirituális beállítottságú, - ma viszont már jobban kezelnék egy hasonló helyzetet.

Biztos, hogy nem az elmém szüleménye volt a jelenség, mert a családom többi tagja is hasonló élményt élt át, nagyjából egy időben velem. Kollektív hallucináció sem lehetett, mert fizikailag különböző helyeken tartózkodtunk. :)

Nekem kollégámat hagyta ott a felesége a gyerekével. Elmondása szerint se nem ivott se nem szedett be semmit de olyan élethűen hallucinálta azt hogy ott vannak vele a szobában hogy nem lett volna képes megkülönböztetni a valóságtól.

Ha nem túlzol a sztoridban (vagy neked nem túloztak, hisz nem voltál ott a töbi elbeszélésnél) akkor mindenképpen érdekes a történet.

(Bár itt még inkább gyászoló emberekről van szó, és bőven el tudom képzelni hogy valaki túlzott, vagy egy függöny megmozdulását, hallani vélt szavakat, álmot vélt valós jelenésnek)

De ami fontosabb kérdés.

Miért nem érzékel az emberek nagy része hasonlót? Miért csak egy "apró" százaléka az emberiségnek tapasztal ilyen jelenséget?

Miért pont titeket látogatott meg az elhunyt rokon?

Titeket jobban szeretett az elhunyt családtag mint ahogy más családban szeretik egymást?

Esetleg jobbak vagytok,tehetségesebbek,különlegesebbek mint az átlag ember?

Szűcsöm, szerintem a kötődés. S nem az elhunyt hanem az élő kötődése emléke olyan erős és élénk, hogy már már megjelenik előtte a szeretett személy/ek.

Nem zárom ki, hogy az elhunyt amihez kötődött amit szeretett ott ne jelenhetne meg. Mert sok energiát fektetett bele. A szellem maga nincs jelen, csak a hozzá kapcsolódó energia foszlányok, az érzékenyebb emberek ezeket az általunk ismert alakok képében láthatják pl emberei vagy állati. Vagy emlékképként jelenhet meg nekik.

Mint az öreg a présház ajtajában. Gondolom ő építette S sok időt töltött ott a tornácon. A helyén felgyűlt az energia S alakot öltött. Romos omladozó prés, csak nem egy fiatal lány jelenik meg. A környezet megköveteli hogy idős ember legyen az érzékelt helyen.

Magyarul szellemek nincsenek. Az élők képtelenek elfogadni az elmúlást, S amit látunk/érzékelünk az az elhunyt energia töredéke.

Bizonyítás gyanánt ha érzékeny vagy S különbséget tudsz tenni energiák között. Fogd meg az egyik is használati tárgyát S bár gyengén de érezni fogod hogy ő is részben jelen van. Ha vissza adod azt az erőt akkor megszűnik a jelenlét érzése.

Elég ha az emlékeinkben élnek tovább.