Történt velem egy fura, számomra félelmetes eset. Hogy lehet ez?

Mert ő is azt érzett a hála mellett. Nem kísértet volt, ami szevedés miatt ragadt itt, hanem egy haldokló ember, aki gondolt rád, amiért jó voltál hozzá.

A demencia az agyát érintette, ezért a szelleme nem tudta kifejezni magát a testén keresztül, és nem is úgy észlelte a környezetét, ahogy kellett volna. Amikor a testtől végre elkezdett szabadulni, valószínű annyi emléke maradt meg az utolsó időszakról, hogy te igyekeztél jó lenni hozzá.

Akkor ez mondhatni különleges kapcsolat volt , te voltál vele a legmeghittebb kapcsolatba

Ki tudja, a lélek merre járkál, amíg gazdája a testében van.

Amikor már ilyen vékony szál köt valakit az élethez, hogy szinte élet-halál között van, szerintem megtörténhetnek furcsa dolgok. Nekem azzal a személlyel volt hasonló tapasztalásom, akivel titokban szerettük egymást. Nagyon beteg volt, haldoklott és sajnos nem tudtam már meglátogatni, de egy levelet eljuttattam hozzá. Aznap még egyszer képben volt. Utána éjjel aludtam és arra ébredtem, hogy hallom a hangját,a jellegzetes torokköszörülését(a betegség a hangjât vette el). Zene szólt, míg aludtam, így vakon rányomtam a telefonra, hogy hallgasson el, mert hallani akarom a hangját, bár fizikai képtelenség, hogy mellettem legyen. Akkor hirtelen a zenéim közé bejött a kedvenc száma, pedig én nélküle sose hallgattam, a címét, előadóját sem tudtam, sose kerestem rá és ő sem az én telefonommal. Sokáig be akartam magyarázni, hogy olyan okosak ezek a telefonok már, hogy azt is bedobják, amiket mások mellettünk hallgatnak, de nem tudom. Mindenesetre döbbenetes volt, azóta hiszek benne, hogy mégis van ilyen, hogy üzennek, utolsó erejükkel azoknak, akik közelállnak hozzájuk.