Valakinek volt már halálközeli élménye? Normális válaszokat várok

Majdnem elütött egy autós miközben, mentem át a zebrán a ZÖLD jelzés alatt.

Igen! Nekem volt! Két hét kóma után. Mindent láttam magam körül, amit az orvosok csinálnak velem! Kérdeztem is tőlük, vagyis mondtam mikor jobban lettem, hogy mindent láttam. Mintha egy filmet néztem volna a tévébe! Teljes valóságos volt! Erre azt válaszólták, hogy: Maga semmit nem láthatott az kizárt dolog, majdnem meghalt!Erre én: De! Pedig mindent láttam. Miközben mindent végignéztem amit velem csinálnak, semmi rossz érzésem nem volt! Nem tettem fel magamban kérdéseket, ... Mi történik velem, esetleg hol vagyok, stb... hisz ekkor már nem éltem. ( Valamilyen szinten!) De mindent felülről láttam. Aztán mély kóma. Nem tudom hány nap után, egy fehér fényben tündökőlve, láttam egy nagy szárnyas fehér valami madárfélét mert szárnyait voltak. Nagy volt. Csak a szárnyai voltak kábé két méter. De a testét nem tudtam kivenni, ember forma volt. Aztán Jézust fényben, és rámosolygott. Röviden ennyi. Ez akkor volt mikor két hét kóma után kinyitottam a szemem. Ekkor jöttek az orvosok. Kérdeztem is tölük, ti nem látjátok, nem látjátok amit én? Ez egy egész nap így tartott! Feküdtem és csodálkozóan néztem magam elé!

Egy másik halálközeli élményem meditáció során történt. Akár milyen hihetetlen! Nem írom le az egész történetet, csak annyit .. egy egész napos túlvilági élményem volt. Egy sötét alagút. Megfogta a kezem egy nő, nem szólt hozzám, csak annyit mondott telepatikus úton, mert nem beszéltünk, ne félj. Én persze féltem. Nem mentünk azon a sötét alagúton hanem a gravitációt legyőzve sodrodtunk. Mikor az alagút végén egy fényességet kezdtem látni, közelebb kerültem ahhoz a nagy fényességhez, és ott megláttam Éresanyukám, aki elment már rég. Ekkor történt az hogy: Egy nagy puffanásra nyitottam ki a szemem, leestem az ágyra. Mert mikor meditáltam, mindig lebegtem. Olyan érzés fogott el mintha a testem és a lelkem külön léteznének olyankor. Csodálatos érzés a lebegés! Nos, minden porcikámban éreztem hogy lezuhantam az ágyamra. Erről beszéltem egy rabbival, ő erre azt mondta: Úristen! Ott is maradhattál volna, és ismételgette! Nem értettem évekig ma már ÉRTEM! Létezik a lelkek országa, én így hívom, teljesen természetes számomra! 19- éves koromban még semmit nem értettem, egy baleset miatt majdnem meghaltam, ma már minden egyértelmű! De a lelkek orszàgába, a fénybe nem jártam, szerintem akkor már nem lennék itt. Röviden ennyi. Hidjétek el a lélek él! A testet meg eltemetik. A madár amit évekig nem tudtam mi volt az, és a kómám során egy egész nap lebegett előttem, szóval sokáig madárnak mondtam, ...ma már tudom hogy mi volt az! Egy fehér angyal! Olyan csodálatos volt, egyszerűen maga a lénye ami sugárzott belőle, csodálatos! Sose felejtem el, és tudom milyen csodálatos a fény lelkek országa!!!!!!!