Hogyan élnétek ha ez a ti valóságotok lenne? (bocsi hosszabb)

Kedves Közveszélyes Kontár,

"mit tart egy okkult ezoterikus "VégCél"-nak?" + szeretet kérdés

- Nem igazán tudom önmagam besorolni kategóriákba mint pl.: "okkult ezoterikus" független, hogy lehet tényleg ez állna hozzám a legközelebb.

Számomra a "végcél" talán az újra egyesülés azzal a mindennel amiből tudatra ébredtem. Az oda vezető út pedig önmegismerésen, és mások segítésén keresztül érhető el. A szeretet, ill. érzelmek sajnos kicsit távolabb állnak tőlem. Inkább logikai mint érzelmi gondolkodásmóddal rendelkezem. Ebben még talán kell majd előre haladnom. Túl sok mindent érzek. Az átérzés, és az érzelmek okainak megértésével olyan mintha az okozati tényezők átlátásával az érzelmek már nem érzések lennének hanem szimpla reakciók egy folyamatra. Hogyan tudsz pl.: szeretni ha már előre tudod, hogy ez lesz az az érzés amivel reagálni fogsz? A szeretet a legfontosabb, de a jelenből előre lehet látni mikor mi fog történni. Előre láthatod mások, és saját reakcióidat. Hogyan tudsz szeretni a jelenben ha fejben már a múltban átélted, és megértetted az azt kiváltó hatásokat?

"Csupán feladni nem szabad."

Öngyilkosság?... kérlek. Meghalni nem gond ha így vagy úgy úgy alakul, de az öngyilkossággal mint menekülés egy problémából pont csak még inkább növelném azt a tényezőt amitől el szeretnék szakadni. Az élet apró szimulációja az örökkévalóságnak amiben csupán pár év alatt megtapasztalhatjuk a szellemi fejlődés szakaszait. A "gondok" amik jönnek pont azért jönnek itt mert arra van szükségünk, hogy többek legyünk.

"csillagromboló téma"

Magvető/ teremtő... szerintem alapvetően még ha így is van/lenne ez egy hibás gondolkodásmód. Minél többet gondolunk kint önmagunkról annál nehezebben találjuk meg a földi élet szépségeit (tapasztalat). Az emberi ego szerintem nem tud ekkora különbségeket tenni, hogy egyszerre legyen valaki teremtő, és ember egyszerre. Mintha önmagunk gáncsolnánk el vele. Vannak eféle emlékeim, de régebben túlságosan el voltam rugaszkodva az élettől. Jelenleg még ha ez így is van/lenne azzal egészen biztosan nem kell foglalkoznom. Tehát csak egyszerűen Star Wars -os példának írtam a hasonlatot :D .

""sugarozhatsz" amivel megjon az ismeroseid "jozan paraszti esze""

A környezetemre tudok pozitív hatással lenni. Menyasszonyom is már látott ezt-azt, és fejben is rátalál lassan önmagára. Barátaimmal szintén nem gond az ilyen témák átbeszélése. Sokkal nagyobb gond számomra végignézni, hogy míg talán az ismerőseim jól alakulnak az emberiség józan paraszti esze az egy egészen más téma. Tudom nem kell mindig nagyban gondolkodni, és az is elég ha a közvetlen környezetemnek akár csak kicsit is tudok segíteni... de azért eléggé nehéz ezt látni, hogy hova alakul a világ.

Kényszerítés amit írtál soha nem volt téma semmiben.

"Bhagavad Gita" mint alapmű téma:

Alapműnek nehéz bármit is tartanom. Nincs olyan, hogy alapmű. Mint minden "ember" más-más lélek mindenki másban találja meg azt ami a legközelebb áll igaz jelenlegi önmagához, és mindenkinek így más az ami az aktuális jelenben segíteni képes.

Jelenemben alapműnek tartok olyan történeteket melyek a barátokért való kiállásról, célok eléréséről, mások segítéséről, akadályok leküzdéséről, találékonyságról, és érzelmekről szólnak. Legyenek bármilyen elrugaszkodott álmaink, ha egy egész világ is nevet rajtuk akkor sem adjuk fel. Számomra az alapművek az ilyen történetekben kezdődnek. Az ilyen történetekre azért tudok felnézni mert az életből ezek azok amiket hiányolok. Nem az én életemből. Az egészből.