Nők, éreztetek már olyat, hogy hosszabb távon Nyilas férfi rombolta az önérzeteteket, önbecsüléseteket, amolyan indirekt módon? Milyen jelekből vettétek észre? Hogyan oldottátok meg a helyzetet?

Bocsánatot kérek, hogy férfiként belepofázok, de nekem egy érdekes barátságom (van)VOLT egy nyilas sráccal.

Nagyon szoros lelki kötelék alakult ki közöttünk, amikor a nőügyektől az autós problémákig mindent meg tudtunk beszélni.

Csak ő 15 évvel fiatalabb, ami annyit tesz, hogy ő 30 alatt én meg 40 felett.

De sajnos neki olyan otromba és megalázó, önbecsülést tipró humora van, ráadásul totál érzelmi analfabéta megnyilvánulásai, hogy nehéz bármit is tenni.

Ha netán jeleztem neki, hogy sértő amit csinál, akkor kioktatott, hogy feminin vagyok, aki mindent felfúj.

Sőt azt is hozzá tette (éppen egy szakítás határán, amikor elegem kezdett lenni egy nő dolgaiból) hogy már ne is haragudjak, de ezzel a sértődékeny felfújós sítlusommal sosem leszek férfi egy nő szemében.

Ezt egy olyan srác mondta nekem, aki amikor még a csattogtatós falepkéjét baszogtatta a kis napozójában az udvarukon, akkor már nekem volt barátnőm. Amikor ennyi idős voltam, mint ő, akkor már 2 éve komoly párkapcsolatban éltem (és még 13 évig utána is ugyanabban) de azért ő ossza nekem az eszet hogy hogy kell a nőkkel bánni. Holott évek óta 3 hónapnál hosszabb kapcsolatai nincsenek. Mert pont őt nem nézik férfinek, ezt tudom. Pont a csajaitól. Hülye kificamodott humora, néha otromba stílusú bántó viccei vannak, mellé egy nagyadag észosztó pökhendiséggel és arroganciával.

Sajnos más megoldás nem mutatkozott, mint legjobb barát ide, testvériesség oda, elhatárolódtam tőle. Nem vagyunk összeveszve, de nem keresem őt. Csak így tudtam megoldani. Amióta nem találkozgatom vele, senki nem ragaszt rám lebecsmérlő és ítélkező jelzőket.

Hiányzik. Nagyon szerettem, mint "öcsit", mint barátot, de a jófej srác hiányzik, nem a pökhendi kis pötcs, aki ossza az eszet és soha semmit vissza nem vonna, hanem még arrogáns is.

Az első válaszoló vagyok. Kiegészíteném még azzal, hogy sajnos, tisztelet a kivételnek ugyan, de ők azok, akik a más szemében a szálkát, a sajátjukban a gerendát...

Példa: KFC, mögém áll egy pali a tálcájával, ahogy mozdulok, meglököm, de nem is láttam. Még én kérek elnézést. Semmi nem esett a földre és nem borult ki szerencsére. Erre a kis nyilasom: "legyél már egy kicsit figyelmesebb" kezdi a kioktatást nekem és még olyan fejcsóváló és neheztelő arcot vág, mint egy szülő, amikor a gyereke nem megfelelően viselkedik.

Aztán rámszólt, hogy milyen szavakat használok, hogy bizonyos (ami pasik közt simán megvan a csajokról beszélgetés közben) szavakat ne használjak, mert az stílustalan. Stb.

Namost ő figyelmes, csak éppen egy egész "raj" biciklissel csapatta majdnem el magát a nyaraláskor, mert nem figyelt az átkelésnél.

Stílusos, tud a nőkkel bánni, hogynepersze, mikor olyanokkal viccel velük, hogy ki kit "könnyít le" vagy "egy laza pipa"....

no comment

Nem fizikailag, de lelki értelembe véve erőszakos és agresszív. Azaz: simulékony, mindenkivel megszeretteti magát, de ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy ő "előírná" akkor kíméletlen kritizálás és beszólogatás van a részéről.

És teszi mindezt olyan stílusban, mintha valami "felsőbbrendű bölcsesség" birtokában lenne. És nem veszi észre magát.