Hogyan élnétek ha ez a ti valóságotok lenne? (bocsi hosszabb)
25-30 év körüliek vagytok. Egy részről van diplomátok, jól menő munkátok, menyasszony, barátok… kb. majdnem minden oké.
Pár éve egyetem utolsó éveiben az életetek úgy alakult, hogy gyerekkorod entitásai újra felbukkantak életetekben. Pár stresszes év után végül a fent leírt normál élet mellett hétköznapivá vált, hogy látsz lelkeket, fél-lényeket, manókat, akármiket, és még inkább még akármibbeket is... Érzed a körülötted lévő emberek tudatát, érzéseit, jövőjét… stb (ezt karrierépítésnél picit ki is használtad), és az asztrál utazás + energiamozgatás sem új számodra.
Pár év alatt az „új” valóságod által alkalmad lett megismerni önmagad, és a világ egy teljesen új oldalát ahol alkalmanként aktívabban tevékenykedtél is erkölcsi nézeteidhez hűen. Probléma viszont, hogy baromira nem tudod összekapcsolni a kinti világot azzal amit itt élsz. Képes vagy dolgokra, de úgy érzed pont teljesen tökmindegy mert a világ amibe leszüledtél a lehető legtávolabb áll ezektől… Gyakorlatilag egy szuperhős vagy olyan képességekkel amik a köztudatban nem léteznek. Földi ittléted olyan érzés mintha egy csillagrombolóval próbálnál megvetni egy veteményeskertet… valószínűleg nem lehetetlen, de talán nem arra való. Tisztában vagy azzal, hogy fejben neked is, mint másoknak is még van hova fejlődni, de a környezetet ahol élsz a sok lebutított élet miatt erősen alkalmatlannak érzed… Meditálni sincs már kedved mert a meglévő képességeket/ önismeretet sem tudod beilleszteni az életbe, tehát nincs értelme mélyebbre ásni. Motiváció nulla. Mindig opció, hogy élj egy normális kedves életet… de az meg kevés. Életed 2 részből áll amiből az egyiket unod, a másik meg nem az ahol létezel. Mit kezdenétek magatokkal?
"Pár éve egyetem utolsó éveiben az életetek úgy alakult, hogy gyerekkorod entitásai újra felbukkantak életetekben." Hát, remélem nekem nem így fog "gyökeresen megváltozni" az életem. Mert én most is azon dolgozom, hogy az általad megemlítetteket elérjem. Nem tudom... szerintem nem igazán történne meg ez a kettőség, hisz akkor az azt jelentené, hogy még nem vagyok kész az egyik dolog (más emberek számára normális élet) elengedésére és az új (természetfeletti) befogadására. Ha nem is tudatosan, de lenne valami, ami megváltoztatná a mindennapokat, azért, hogy az új szokásokat be lehessen fogadni.
Ha mégis fennálna ez a kettőség. Én két megoldást látok: elsősorban megpróbálni egyensúlyt teremteni a kettő között, és ha ez semmiképp nem működik... hát én a "mágiát" választanám. S hogy nincs ennek emberi mértékkel felfogható célja? Az nem cél mondjuk, hogy felnyíljon a szemed, lásd a világ összefüggéseit, ezáltal egy olyan szintre lépj, hogy ne kelljen többet inkarnálódj, és örök életed lesz... ez nem jó cél? :D
He ez így lenne, akkor nyilván megtanulnék vele élni ezzel a képességgel, ahogy írod is, hogy még bizonyos előnyöket is lehetne vele az életben szerezni.
Végülis ez olyan, mint az a közmondás, hogy vakok közt a félszemű is király. Vagy mondjuk ha egyedüli madár vagy, aki repülni tud.
Arra vigyáznék, hogy ne ártsak senkinek, de kiaknáznám minél jobban a képességeimet és a kiégett érzelmeket lekötném azzal, hogy segítek másokon, mások hasznára is teszek a képességeimmel.
Én ismereke hasonló embert, és ő is pontosannígy tett.
A kettő nyilván nem működik együtt 100%-ig,de ha kellő önismerettel rendelkezel,el tudod dönteni.Én megéltem az "uncsi részt" és a "mágikus" részt is,de végülis inkább a normális élet mellett döntöttem, mert nagyon erős karma vonalak mutattak arra.Munka és család mellett majdhogynem megszűnt számomra a másik világ(néha azért felelevenítem),de nem bánom,mert tudom hogy most ez az én utam.
Találd meg te is a te utad! Ezt szívből kívánom!
Én mindenképpen elkezdenék felnőni...az hogy a képességeid birtokában vagy pont annyit jelent,hogy a felelősséged is nagyobb,itt nem lehet a tudatosságod mértéke a kifogás ha kihasználod és így könnyen kiéghetsz,mert csak a "külső valóságra" fókuszálsz...asztrálszörfös/harcosok szeretik többnek hinni magukat,pont ezért nincs összhangban a hétköznapi életük a spirituálissal,egy gyógyító már emberközelibben látja a legjelentéktelenebb dolgokban is a fejlődést...a belül kívül van..senki nem látja a teljes hálót,hova lehet komoly következmények nélkül belenyúlni,láncreakció,végkifejlet..egy erkölcsi értékrend is instabil,csak amíg nagyobb entitások számíthatnak rá addig hasznos,de fejlődés szempontjából sem állandó...
Talán írtam valamit...
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Nagyon jó ennyi embertől azt olvasni más-más módon megfogalmazva, hogy a többiek segítése, és az emberközelibb életmód lenne a helyes út. Pont ez az amit úgy érzem elhagytam talán.
Mindig mások segítése volt az elsődleges legyen az ember, állat, vagy bármi más. Kiégésem jelentős oka, hogy a "spirituális" emberek előbb mondják manapság magukról, hogy "el vannak átkozva" mintsem vállalnák szimplán tetteik következményét amivel oda jutottak. Az emberek féltékenyek mások hazugságaira, és egy olyan világban élünk ahol szeretjük elhitetni kapcsolatban állunk másokkal... holott a legtöbben magányosak. A gondolatok hiánya számomra a legfélelmetesebb. Emberek már eleve megalapozzák kifogásaikat melyekre később majd tudnak hivatkozni mintha "önhibájukon kívül" valahogy igazságtalanul alakult az életük.
Pont ez volt a problémám. Nem tudom spirituális életem beleilleszteni az emberi szférába mivel itt nem a felettes gondolatok, hanem inkább a józan paraszti ész hiánya a probléma.
Éppen ezért volt jó olvasni ezt a pár segítőkész hozzáállást az emberekhez. Ezek szerint még ha gáz is ez az egész, azért még vannak itt olyan gondolatok/emberek is amikre lehet életeket építeni. Csupán feladni nem szabad. Lehet hirtelen túl sok volt a negatív tapasztalat mostanában.
Köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!