Milyen változásokat értél el az életedben a mágia tanainak alkalmazásával?

Hamar rájöttem, hogy baromság az egész, és konkrétan nem létezik.

Mentségemre legyen mondva, hogy 11 éves voltam és naiv, és találtam egy régi könyvet babonákról és boszorkányságról. :(

Először is, és ez egyáltalán nem lényegtelen, kb másfél év alatt hatalmas személyiségfejlődésen mentem keresztül, változott a világlátásom, sokkal komplexebben szemlélek mindent, magabiztosabb, nyugodtabb lettem. És még mindig eléggé az út elején vagyok. Na meg mostanában tapasztalok meg képességeket is, egyszer kiírtam egy kérdést az egyikkel kapcsolatban, azt hitték, trollkodom. :) Pedig igazából csak tudatosan bánok az energiákkal, az enyémmel, és másokéval is.

Nagyon sok pozitívumot tapasztalok, mióta elindultam az úton, ha valakinek belső késztetése van erre, vagy az élet sodorja bele, szerintem száz százalékosan megéri minden kezdeti csalódással és bizonytalansággal együtt.

"magabiztosabb, nyugodtabb lettem"

Ehhez nem kell képzelt mágikus világképbe menekülni. A racionális is jó. Vagy bármelyik ami megnyugtat, lásd pl. vallás, bár az is képzelt.

"sokkal komplexebben szemlélek mindent"

Akármit jelentsen is ez. Képzelt világkép képzelt összefüggései szerint élni szerintem nem követendő példa.

#5:

Ha úgy vesszük, a boszorkányság is vallás, attól, hogy ma Magyarországon már nem egyház. (Hozzáteszem, ha még mindig működne, valószínűleg akkor sem lépnék be.) De egy hitrendszer mindenképpen, és a nyugaton elterjedt vallásoknál, de a kereszténységnél mindenképpen jellemfejlesztőbb, ugyanis a kereszténység elnyomja az egyént, vak hitet ad neki, míg a boszorkányságban, mágiában megtalálhatod a valódi önmagadat, lehetőséget ad kiteljesedni. Ettől függetlenül persze a vallás, hit (vagy a nem hit) saját döntés, és sem neked, sem nekem nincs közünk más emberek hitvilágához, persze véleményünk lehet róla. Az én személyes véleményemet már leírtam: a nagy vallások butítanak, birkát csinálnak belőled teremtő ember helyett, ami vagy.

"Akármit jelentsen is ez." Tehát fogalmad sincs, mit értek alatta. Egyébként nagyjából azt, hogy tudatosabb vagyok, észreveszem a tudattalant befolyásolni akaró, vagy nem akaró, de létező szimbólumokat, jelképeket és összefüggéseket, kevésbé vagyok manipulálható, képes vagyok semleges maradni. Ez eddig még csupa világi dolog... Bár szerintem nagy egészként tekinteni arra, ami nagy egész, szintén nem hülyeség. A mágia megtanít arra, hogy minden mindennel összefügg, egy másfajta látásmódot ad. Tanulmányozd például egy kicsit a kabbala életfát, mondjuk (vannak mágusok, akik egész életükben mást sem tesznek, csak azt tanulmányozzák, és fedeznek fel újabb és újabb összefüggéseket), és akkor talán megérted, mire gondolok.

És akkor még szó sem esett sehol a ceremoniális mágiáról, mert az út messze nem ott kezdődik.

Ja, és a semlegesség, vagy, ha úgy tetszik, csak mert én ezt a fogalmat jobban szeretem, centralizáltság ott kezdődik, hogy - bár leírtam, mit gondolok például a kereszténységről - ha egy ember kifejtené nekem bárhol, hogy ő ebben a vallásban talált lelki békét, számára megfelelő világképet, és pozitív változásokat él meg miatta, akkor magamban ugyanazt gondolnám, amit addig, de mégsem kezdeném neki magyarázni, hogy én mit gondolok erről. Valahol még képes is lennék örülni az örömének. A boszorkányság célja nem megváltoztatni az egyént, nem is megtéríteni, ezért van az, hogy ezt az utat többnyire maguk választják az emberek.

Az ateisták néha rosszabbak tudnak lenni, mint az erőszakos térítő vallások, mert bár mindkét csoport azt gondolja, nála van a nagy igazság, utóbbi nem hülyéz le mindenki mást, aki másképp gondolkodik... Legalábbis engem még jehova tanúja nem hülyézett le, csak mert azt mondtam, köszönöm, de én ebben nem tudok hinni, ateista viszont már számtalanszor. Ezen gondolkodj el, mert ugyanolyan szélsőség, mint a vak hit. Nekem a mesterem sosem mondta, hogy higgyek el neki mindent, amit állít, sőt, folyamatosan biztat, hogy igenis kérdőjelezzem meg, amit mond, érveljek, legyen saját véleményem, mert ettől fejlődöm, nem attól, hogy megmondják nekem az általuk vélt cáfolhatatlant.