Szerintetek mi az energia (akik nem szkeptikusok)? Hogy lehet pozitív és negatív?

A fizika szerint minden energia rezgés. Nekünk élőlényeknek érzékszerveink arra specializálódtak, hogy csak egy bizonyos aplitudójú rezgéseket észleljünk. Pl. a látóidegek csak a fény amplitudóit képesek érzékelni, a hallóidegek, csak a hangokat. Ezek a fizikai energiák, amik abból a bizonyos ősforrásból származnak.

Az energia mindig, és mindenhol körülvesz minket, de annak a bizonyos ősenergiának csak néhány részét tudjuk érzékelni.

#1-es:

Létezik mentális erő, gondolat-erő, érzelmi erő, képzelő erő és akaraterő (mint ugyanazon erő oldalai, aspektusai), amelyek tényleg mindenkiben ott vannak és arra használhatók, amire a szándék irányul: jóra is, rosszra is lehet alkalmazni. Nincs gátló tényezője, hacsaknem az illető felhasználó lelkiismerete, tudása és tudatossága, jelleméből fakadó irányultsága, illetve külső korlátozottsága. Külső korlát lehet mások hasonló erejükkel való szembenállása vagy ellenkezése, az elvont (eszmei szintű) társadalmi erőhasználati játékszabályok, illetőleg konkrét materiális jellegű közegellenállás, a testek önmagukban való tehetetlensége.

Én azt silabizáltam ki, hogy amikor az ember felnő, ahogyan felnő érik benyomások és kialakul egy szubjektív szűrőrendszer a tudata előtt, és amikor a világot szemléli onnan információk áramlanak feléje előbb a szűrőn haladnak át az adatok, majd jut el a tudatig, és amikor az emberen kívül tapasztalt valóság nem felel meg a belső valóságnak (szűrőnek) akkor ott feszültség keletkezik, ami a berögzült gondolatba történő energia áramoltatás, mondhatni ösztönszerűen. Szóval azáltal, hogy az ember a gondolatait táplálja amelyek a valóság ellenében állnak benne úgy feszültség, rossz érzés képződik, gyűlölet, irigység, félelem, kutyafüle.

No de amikor a kívánalmaknak megfelel a külső valóság, úgy az ember jól érzi magát. Akkor a belső valóság fenntartásához nem kell plusz energiát a gondolatokba fektetni, az érzékszervekkel felfogott valóság ellenében.

Valami ilyenről szólhat az aminek a meditáció a lényege, hogy jelen legyél. Mert ugye ha a külső valóság tölti ki egyidejűleg a tudatod így nincs ott a feleslegesen energiát pazarló szűrő, és furcsa módon ez jó érzés. :D

Szerintem az érzelmek egyébként információsűrítmények, melyeket ki is lehet bontani, de úgy ha puszta értelemmé alakítom valahogy már nincs kedvem a lányokhoz. :P

Le is írhatjuk ugye a folyamatot, hogy miért tetszik az a lány, mély biológiai, filozófiai okokat találva, de attól nem fog felállni. :)

Szóval az emberben pozitív ha a valóságot szolgálja, és negatív ha a valóság ellen van.

Feltöltenék egy képet de nincs kedvem, inkább leírok valamit. Rajzolj egy kört, aztán húzz középen rajta végig egy vonalat, és ez a vonal legyen egy nyíl, fentről lefelé, és képzeld el azt, hogy ez a nyíl az erő és ahogyan áthúzott a tetején elgörbítette a formát befelé, és ahogyan a kör alján távozott a formát ott is deformálta kifelé, ha nem is olyan ügyesen rajzolsz de egy szív formát fogsz kapni. A szívről tudvalevő, hogy nem csak szív, hanem fúj is. És tényleg az emberek valamit vagy szívlelnek(szeretnek) vagy fújolnak(nem szeretnek). Miről van szó? Arról, hogy valamit a saját szűrőjükön be akarnak engedni, míg mást nem. Ha nem volna fújás úgy a kör feldagadni és kidurranna(kisgömböc). Csak fújás meg nem lehet mert elfogy. Szóval a két pólus szükségeltetik az élethez. A fizikai élethez. A kör(gömb) a tökéletes forma, amit formál, áthat, létesít, élesít(élettel telíti) az erő. A nő általában a formavilágot képviseli, és a férfi az erőt.

A szerelemről pár szó. Ugye a szerelem is ilyen dolog. Az emberben kialakul egy ideális kép egy társról, hogy milyennek kell lennie, aztán a külső jelekből ráismer, egyből beleesik(a belső ideál, és a külső valóság szinkronizál), és ahogy telik az idő megismeri és egyre jobban kiszeret belőle(már nem klappol a két világ), és persze ez fordítva is igaz lehet, hogy először semmi aztán kialakul. A szerelem pedig egy nagyon jó érzés ugye. A szerelem szóban az r betűt cseréljük ki egy olyan betűre ami majdnem ugyanaz csak nem pereg, ez az l, majd vegyünk ki egy magánhangzót minthogy tudvalevő, hogy a magánhangzó töltelékbetű, de a szó váza a mássalhangzó, na és megkapjuk a szellem szót. Test, lélek, szellem ahogyan szokás mondani, a hármasság amiből áll az ember.

Ergo amikor az ember szerelmes akkor a szellemmel áll kapcsolatban közvetlenül. A szerelem gyakorlatilag az ötödik elem,(ahogyan a filmben is volt). Szer-elem=szellem. Szellem=Isten. Isten=minden. Az intuíció mint olyan is a szellemből érkezik, és azért olyan tökéletes mert olyan részből érkezik ami rész minden emberben azonos, így értelme, tapasztalata felfoghatatlan, az egóval, ami számunkra adatott. Erről beszélnek a megvilágosodott emberek is, hogy mi mind egyek vagyunk. Csak ők ebben a szellemi egységben vannak már otthon, nem az individuális, egoizmusban. Persze ők is élnek vele, különben nem a test leépülne körülöttük.

Gyűlölni és szeretni ugyanazon energiából fakad, csak a gyűlölet azt jelenti, hogy benned felgyülemlik az energia, és feszít, mint egy kuktát a gőz nyomása.

Az érzelmek az emberben működő energia, erő működését jelző információk, hogy mennyire felel meg a valóságnak az ami benned van.

"A** minden energia ősforrása. Az élet megnyilvánulásának minden síkja, a felvett és az el nem használt** (abszolút energia) rezgésétől, minőségétől függ. A** egy összetett energiarendszer, ami nélkül a fizikai test nem létezhet.

A mindent átható** (életenergia) folytonos, állandó, meg nem szűnő mozgásban, rezgésben, áramlásban van. Örvénylő mozgásuk következtében kapcsolódnak egymáshoz és energiaközpontokat hoznak létre az egész univerzumban, naprendszerekben, és mindenhol megtalálhatók."