A bevonzás nem pszichológián alapúl, hanem komoly tudományos alapja van. A az ember "résztvevő megfigyelő" a világban?

Zoltánkvantumfizikus kérdése :

A tudatnak döntő szerepe van a valóság létrejöttében, ugyanis semmi sem valóságos addig, amíg meg nem figyelik !

a jelenlegi kvantummechanikai tudás szerint az elemi részecskék hullámként működnek, és ezt a hullámfunkciót sok különböző valószínűségű, egyszerre létező állapot összeadódása, szuperpozíciója hozza létre. Amikor megpróbáljuk megfigyelni ezeket az egyszerre létező állapotokat, valami furcsa történik: csak egyet láthatunk. A kvantummechanika központi kérdése ez: hogyan lesz a sokféle lehetőségből egyetlen konkrét fizikai valóság? A legtöbbek által elfogadott magyarázat, a Koppenhágai Interpretáció szerint semmi sem valóságos addig, amíg meg nem figyelik, azonban ez a magyarázat arról nem szól, hogy mi is pontosan a „megfigyelés”.

E témában először Neumann János nyilatkozott, aki szerint a megfigyelés egy tudatos elme működése, majd ezt a véleményt vitte tovább Max Planck, aki szerint „a tudatosság (consciousness) alapvető – úgy tekintek az anyagra, hogy azt a tudatosság hozza létre.”

Neumann szerint, teszi hozzá Brooks, az univerzumban minden a kvantumfizika elvei szerint működik, kivéve a tudatos elmét, ami képes arra, hogy a kvantumszuperpozíciót alkotó lehetőségekből kiválasszon egyet, ezáltal valósággá tegye azt.

Henry Stapp (szintén fizikus) véleménye is az, hogy az ember „résztvevő megfigyelő”, és az emberi elme okozza a kvantumszuperpozíció összeomlását

*

A kétréses kísérletben ha elektront, fotont, esetleg atomokat, de molekulákat is lőhetünk ki az ernyőre, azok ugyanúgy kvantumosan viselkednek. Azaz amikor elhagyja a részecske az elektronágyút az még részecskeként viselkedik, mert tudásunk van róla, majd a térben szétterül és a két réshez érve már hullámként megy át azon. Az ernyőbe csapódva hullámképet hoz létre, mert amikor átment látszólag mindkét résen, nem figyeltük meg !

Részecskeként csapódik be az ernyőre ismét, mert figyeljük. Igen bizarr, hogy amikor egyetlen elektron hagyja el a forrást, szintén hullámkép jelenik meg. De egyenként úgy csapódnak be az elektronok az ernyőbe látszólag összevissza, hogy a végén akár egy órás, időközökkel is hullámkép jelenlen meg.

Mi tőrténik ? Neméz elhinni ezt. Előszőr arra gondoltak a kutatók, hogy mindkét résen átmegy az elektron mint hullám és önmagával interferál, de meglepetésre, amikor az egyik réshez elég közel tettek egy detektort, hogy megfigyeljék éppen merre megy, azt tapasztalták, hogy vagy átment a résen vagy sem ! Azaz a megfigyelés befolyásólta a viselkedést. Ha figyeljük részecske, ha nem akkor hullám ! https://www.youtube.com/watch?v=4M3druhbPU0

Részecskeként csapódott be, de részecskenyomot hagyott az eletron, amikor a réshez közel megfigyeltük az ernyőn !

Ha megfigyeltük az ernyő előtt melyik résen megy át, akkor részecskeképet adott becsapódáskor <--> Ellenben, ha nem figyeltük meg útközben, akkor hullámképet.

Ebből az analógiából levonható : Ha figyeljük részecske, ha nem hullám. Azaz nem a kísérlet, mérés, hanem maga a megfigyelés révén válik részecskévé, azaz ugrik össze a hf.

*

Azt a kérdést tették fel a kutatók, ha megfigyeljük és részecske, akkor vajon a résen hullámként vagy részecskeként megy át?

Ezt megoldandó a késleltetett választásos kíséretet állították össze, melynek eredménye hihetetlen !

Amikor már biztosak voltak, hogy a kilőtt kvantumrészecske elhagyta a réseket, azaz eldőlt melyik résen ment ár. Azt tapasztalták, hogy mindíg csak az egyik résen ment át,mint részecske, mert a közeli detektor akkor jelzett. Ebből az következik, hogy a réseken csak az egyik utat választja, de nem interferál valójában önmagával, ez csak látszat. Ha már átment a résen detektorral megérve kiderülhetett számunkra melyiken ment át, így mivel figyeltük, azt tapasztaltuk, hogy vagy az egyik vagy a másik résen mernt át, de sosem egyszerre ! Azaz azzal hogy megfigyeltük összeomlott az állapota=hf(hullámfüggvény)

Érdekesség, hogy az ernyőbe csapódva szintén részecskemintát eredményezett a kísérlet, ha megfigyeltük útközben, de hullámkép, amikor nem. [link]

*

Ez azt jelenti, hogy kilőve a kvantumrészecske csupán egyetlen résen megy át és dönti el hova csapódjon az ernyőbe, úgy hogy úgy adjon ki hulláminterferenciát hogy az összes egymásután együtt adja kiaz ernyőn a képet. Ez azt mutatja, hogy a megfigyelés révén lesz anyagi valóság !

*

A kvantumradír kísérletben a egy polarizációs szűrővelmegjelőljük az egyik résen átmenő elektront, úgy hogy az egyik rés után egy szűrőt helyezünk a foton útjába, ekkor kiderül melyik úton megy át a foton és azt tapasztaljuk, hogy részecskekép jelenik meg az ernyőn ! --> EKKOR MEGFIGYELTÜK.

Amikor nem teszünk ilyen szűrőt az egyik rés után, hullámkép jelenik meg az ernyőn, ugyancsak amikor az fotonokat később összekeverjük. A legvége hulláminterferencia.

Azaz ha megfigyeljük melyik résenment át, akkor csak az egyiken megy át, ekkor részecskekép alakul ki, de ha nem figyeljük hullámkép lesz.

Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a megfigyelés során és nem a méréssel omlik össze a kvantumrészecske állapota !

*

Az egy másik eset, hogy a kvantumrészecske honnan tud a másikról ? Honnan észleli ? Ez csak úgy lehetséges, hogy tudja, észleli a másikat. Ez nekünk fizikusoknak egyetemi tananyag formájában a R. P. Feynman Mai fizika ajánlott könyvsorozatban ugyanígy leírja !

Igaz a közember erről keveset tud, mivel a tudat szerepe a kvantumfizikában témát szeretik kerlni a vaskalaposak, hogy megőrizzék a materialista gondolkodást az emberekben, hogy ne lássuk, hogy a világ nem csak ez az anyagi lét ! És ne keressétek a spiritualitást, alelket, Istent.

Akit érdekel a nobel díjas fizikus könyvsorozatában elolvashatja ugyanezt. [link] Feymnann részletesen leírja a R. P. Feynman: Mai Fizika, 3. kötet, 155. oldalon.