Miért olyan a sors amilyen?

>Az ember azér született, hogy fejlődjön az életébe és később magasabb szinte lépjen, ehhez a tudás és a spiritualitás az út.

El sem tudod képzelni, hogy mennyi hibát, következetlenséget, naivságot és tévedést sikerült beleerőszakolnod ebbe az egyetlen modatba. Bravó!

Egyrészt nem neked írtam, hanem a kérdezőnek, ha jobban megfigyeled, látod, hogy az ő legelső mondatát idéztem.

Másrészt a "bravó" igenis lehet önmagában mondat, de ha mondaton belül használod, akkor is kell elé vessző.

"A felfogás, miszerint nincsenek véletlenek. Cselekvéséért tehát nem az ember, hanem helyzete, előírt sorsa felelős."

Az, hogy nincsenek véletlenek, illetve az embernek szabad akarata van, összeegyeztethető.

Gondolj bele: egy-egy "véletlen" lehet útmutatás, felismerés, meghatározott feladatba ütközés. Természetesen apró egybeesések miért ne volnának lehetségesek, de a "nagy" szinkronicitások aligha, főleg ha életutat formáló hatásuk van.

Mindenkinek van egy kijelölt (felsőbb szinten saját maga által választott) fejlődési útja, amit többé-kevésbé követnie kell (legalábbis érdemes). A "szabad akarat" is részben emiatt nem szabad, hiszen az itt megélt választásaid éppen a tágabb céljaid elérése miatt következhetnek be - legfeljebb nem tudatosan tartasz egy bizonyos, magad számára előre kijelölt irányba.